Forrás: Magyar Rádió

A kérdés marad: mikor lesz béke a Közel-Keleten?

Elhangzott 2005. január 16-án

2005. január 18., kedd 15:12

217 olvasás

Mahmud Abbász személyében új elnököt választottak a Palesztinai Fölszabadítási Szervezet élére, Izraelben pedig létrejött az egységkormány. Marad a kérdés: hol tart, hogyan alakulhat a békefolyamat, hogyan és mikor lesz béke a Közel-Keleten?

– Amikor az izraeli elnök telefonon beszélt az új palesztin vezetővel, akkor valami olyasmit is mondott, hogy ma azért alkalmasabb a helyzet az esetleges tárgyalásokra, mert a politikai nézetkülönbségek sokkal kisebbek most a palesztinok és Izrael között, mint bármikor voltak a múltban. Ez igaz?

– Ez egy eléggé nehéz kérdés. Sokan úgy ítélték meg, hogy Jasszer Arafat halálával eltűnt az akadály a palesztin-izraeli béke elől. Ebben én azért egy kicsit szkeptikusabb vagyok, hiszen ha megvizsgáljuk a helyzetet, valójában ennél többről van szó: Arafat halála után valóban eltűnt az a személy, akit abszolút elfogadhatatlannak ítélt úgy Izrael, mint az Egyesült Államok, azonban nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy Arafat mégiscsak a palesztin nép megválasztott legitim vezetője, és élete során a palesztin nép szimbóluma volt – vélekedett Nagyné Rózsa Erzsébet, a Teleki Intézet tudományos főmunkatársa.

– Amit még hozzátesznek általában a politikai megfigyelők, hogy amíg Arafat az Izraellel, az Egyesült Államokkal és a tárgyalásokkal való viszonylatában sokszor kétértelmű volt, addig Mahmud Abbász, mint tárgyalópartner sokkal jobb, mert ő tud igent és tud nemet mondani.

– Igen, csak kérdéses, hogy Mahmud Abbász milyen korlátok között tud igent és nemet mondani, mert míg Jasszer Arafatnak megvolt a tömegtámogatottsága és egy karizmatikus vezető volt, tehát ha valamit el akart fogadtatni, azt megtehette, az őáltala megszabott útvonalról Mahmud Abbász még ezzel a választási eredménnyel a háta mögött sem tud letérni. Nem is akar, hiszen ha megnézzük a programját, ugyanazok a pontok szerepelnek benne – vélte Nagyné Rózsa Erzsébet.

– Itt kanyarodtunk végül is oda, ami Mahmud Abbász kormányzásának, elnökségének a kulcsmotívuma, éspedig az, hogy mindenképpen csak átmenetinek lehet őt tekinteni. Tulajdonképpen nagy kérdés, hogy ő előkészítheti azt az utat, ami a tárgyalásokhoz vezet – mondta Ónody György, Közel-Kelet-szakértő.

– Amennyire a palesztin oldal Jasszer Arafat személyéhez kötődött, az utóbbi években, Ariel Saron miniszterelnöksége alatt az arab világ és a palesztinok szemében egyértelműen az izraeli oldal is egy személyben látszott megtestesülni – tette hozzá Nagyné Rózsa Erzsébet.

– Vajon mik Izrael és mik a palesztinok minimális igényei, feltételei ahhoz, hogy előbbre lehessen lépni?

– A palesztinok számára a menekültkérdés rendezése, Mahmud Abbász személy szerint – egyelőre legalábbis – ragaszkodik a visszatérés jogának a lehetőségéhez a palesztin állam létrehozása, méghozzá Jeruzsálem, mint főváros figyelembevételével, és természetesen a biztonság, amely a palesztin gazdasági helyzet meglehetősen kaotikus állapota mellett azt hiszem, nagyon fontos – mondta Nagyné Rózsa Erzsébet. Izraeli oldalról természetesen az elsődleges a biztonság, most az izraeli egységkormány megalakulásával nyilvánvalóan a parlamenti erőviszonyok úgy alakulnak, hogy a békefolyamat felé vagy annak egyes részei felé nyitottabban áll az izraeli kormány.

– Mi az esély arra, hogy a minimális igények megvalósulnak?

– Én azt hiszem, hogy történelmi helyzet van, és ahogy Közel-Keleten szokták mondani: minden lehet, és mindennek az ellenkezője is. Ezt a történelmi lehetőséget, ha megragadják, ha kihasználják, akkor valamit léphet előre a világ, csak senki ne gondoljon arra, hogy itt holnap vagy holnapután történnek óriási változások. Ha változások lesznek, azok csak lassan, fokozatosan, sok-sok tárgyalás eredményeként érhetők el – vélte Ónody György.

P. Szabó József