Kósernyolcad
Népszava 2004. november 28
Nagy lelkesen elmentem az Óvás Egyesület konferenciájára a zsidónegyed jövőjéről.
Négyzetméterek, Madách sétány, homlokzatok, bontás, revitalizáció, házszámok, Wallenberg, építési társulás, kétszintű önkormányzatiság, közmunka, városrendezés, örökségvédelem, pufferövezet, rendszerváltozás röpködnek a levegőben kutyaszarral, feljelentgetéssel, lakáskörülményekkel, korrupcióval keveredve. Veterán városvédők, lánglelkű, ifjú forradalmárok beszélgetnek el egymás, és kifejezéstelen tekintetű hivatalnokok, propagandaszövegű pártcsinovnyikok mellett.
Váratlanul szót kapok, óvatlanul megkérdem, felmerült-e bármilyen koncepcióban, bármilyen szempontként egyáltalán a negyed „zsidó” elnevezése? Hogy a revitalizáció során esetleg figyelembe lehetne venni a zsidó élet infrastrukturális igényeit, és így az újraélesztés eredménye akár egy korszerű, pezsgő, zsidónegyed is lehetne? Hogy bevonták-e a munkába a zsidóság képviselőit? Vagy netán a zsidó elnevezés pusztán a valaha itt élt lakosok emlékét örökíti meg, mint pl. a Vizafogó?
Nem értik. Nem akarják érteni. Vagy nagyon is értik. Jönnek a mellébeszélések: az önkormányzat nem szabhatja meg, hogy ki, hol lakik. Majd a befektetők, a lakosok olyanra alakítják, amilyenre akarják. Lesznek ám itt majd kávéházak is. Igen, bevonták a zsidóságot: a bontásokat jórészt izraeli vállalkozók végzik. Hogy a Rumbach zsinagóga holdbéli felújítása majd katalizálja a zsidó életet. Különben is: a romokon ma is virágzanak a zsidó szellemiségű kávéházak. Hogy ez arculatában tulajdonképpen nem is volt soha igazán zsidó negyed. Hogy ez nem zsidó ügy. Gettópánik.
Aztán tétován visszaterelődik a szó a krízismenedzsmentre.
Dermedten továbbadom a mikrofont. Már nincs erőm kinyögni, hogy a zsidónegyed vagy másfél évszázadon át nem volt gettó, itt szerelmek szövődtek, világhírű tehetségek bölcsői ringtak. Az itt élők meg voltak győződve arról, hogy ez az ő hazájuk is. Az ő emléküknek, áldozatuknak, hitüknek tartoznánk azzal, hogy nem adjuk fel végleg a reményt! Hogy milyen groteszk lesz, amint óriás kérdőjelként feszítenek majd a gyönyörű zsinagógák a semmitmondó irodaházak, bankok, lakóparkok kellős közepén. Nincs erőm kimondani, hogy a Holokauszt szomorú beteljesülése lesz a zsidók nélküli zsidónegyed.
Nem tudok aludni, talán a holdfogyatkozás miatt. Belémhasít a felismerés, hogy ezek mind csak azt tudják, hogy mit NEM akarnak, és momentán fogalmuk sincs a kibontakozás lehetőségéről.
Talán most lehetne valamit? Eltűnődök? A vitára visszagondolva úgy rémlik, hogy a zsidónegyed építészeti értékei zsidó szempontból többnyire érdektelenek. Kissé provokatívan még azt is megkockáztatom, hogy a zsidóság szempontjából kizárólag a három nagyzsinagóga, és a hozzájuk kapcsolódó épületek megőrzése igazán fontos. Ezek pedig – tudomásom szerint – nincsenek veszélyben. Azonban ezt a trivialitást továbbgondolva sajátos mozgástér nyílhat(na) a hitközség és a kerület számára.
A három nagyzsinagóga – Dohány, Kazinczy, Rumbach – a hagyományos „pesti zsidó háromszög” szimbólumai. Mi lenne, ha ezt a háromszöget – ami a valóságban csupán néhány háztömbnyi terület – igazi zsidónegyeddé nyilvánítanák? Olyan övezetté, amelyben kizárólag kóser boltok, vendéglátóhelyek működhetnének? Ahol minden újonnan épített és felújított lakóházban kötelezően lenne sabbatlift, az új lakások fel lennének szerelve a kóser háztartás minden korszerű kellékével? Ahol a hét végén nem lenne gépjárműforgalom? Ahol minden felirat kétnyelvű lenne: magyar és héber?
Ez lenne a kósernyolcad. A régi zsidónegyednek legfeljebb a fele. Olyan városrész, ahol erőre kaphat az elmúlt században oly sok megpróbáltatást elszenvedett magyar zsidóságnak legalább a harmadik generációja. Ahol a kissé poros tradíció lüktető, modern életté pezsdül. Ahol minden a rendelkezésére áll annak, aki a zsidó hagyomány szerint szeretne élni. Ahol szívesen sétálgatnak pestiek és vidékiek, zsidók és nemzsidók, turisták és üzletemberek.
Egy olyan városrész, amely telis-tele lenne kóser éttermekkel, kávézókkal, pubokkal, könyvesboltokkal, galériákkal, utcazenészekkel, stb.. Ahol állandóan zajlana az élet, ahol az utcákon a héber és a magyar beszédbe a világ különböző országaiból idelátogató turisták különböző nyelveinek egyvelege keveredne. Itt lakhatna mindenki, aki zsidó és aki nem, aki vallásos, és aki nem, akinek magyar az anyanyelve, és akinek nem.
Szóval egy városrész amely tele van dinamikával, jókedvvel – egyszóval ÉLETTEL. Mint azelőtt?
Lehetetlen?
Seres Attila
Kapcsolódó anyagok: Fórum, Petíció ( aláírás)
, Zsidónegyed dosszié
október 28th, 2004 at 00:18
Jó 5let! Sõt, nagyon jó 5let!
október 28th, 2004 at 00:45
Hááát, én nem is tudom. Ha Horthy Miki és Szálasi Feri barátainknak nem sikerült egy jól mûködõ, hosszú ideig meglévõ gettót csinálniuk a számunkra, majd feltaláljuk mi magunk. gratulálok.
Egyébként ami az egészben a legjobban zavar, az az, hogy megint valahonnan „felülrõl” várjuk az áldást. Miért ne mehetnének a jó zsidó vendéglõk, üzletek ebbe a zsidónyolcadba? Miért ne mehettek volna eddig is? Ki akadályozta meg? Miért ne építhetne magának egy társasház szombati liftet, ha sok ortodox zsidó lakója van? nem is drága, egy kis elektronika kell csak hozzá. Miért nem tették eddig is?
spj
október 28th, 2004 at 01:19
Úgy gondolom, elõször azt kell megtudni, hogy egyáltalán szûkség van-e erre. Ha egyértelmûen igen, akkor esetleg megvalósítható. Egy közös demokartikus megegyezés kell. Lehet, hogy a „zsidónegyed” lakói megelégednének egy nem omladozó fallal, vagy egy jó szigetelésû ablakkal is.
Viszont nagyon örülnék, ha valaki leírná nekem, hogy mi is az a „szombati lift”. Elnézést a mûveletlenségemért.
b.e.
október 28th, 2004 at 01:20
Kedves spj, feltalálJUK, várJUK? Kikre gondolsz?
október 28th, 2004 at 07:59
TISZTELT SERES ATTILA.
NAGYON JÓ LENNE EGY KÓSERNYOLCAD.
NAGYON SZERETEM A ZSIDÓ ÉTELEKET A ZENÉT.
AZ EMBEREK IS KÖZELEBB KERÜLNÉNEK EGYMÁSHOZ .
ISMERKEDNI IS LEHETNE,ÚJ BARÁTSÁGOK VAGY HÁZASSÁGOK ,ÚJ ELKÉPZELÉSEK SZÜLETHETNEK.
A NEMES GONDOLATOKAT CSERÉLNI.
ÚJ LEHETÕSÉGET LÁTOK ÚJ BUSINESS LEHETÕSÉGÉT.
SZERETNÉNK OTT DOLGOZNI MINT SZEMÉLY ÉS VAGYONÕR, VAGY KERESKEDÕ BOLTVEZETÕ,VÁLLALKOZÓ.
SZÓVAL REMÉLEM NEM HAGYTOK KI BELÕLE MINKET..JÓ ÉS OKOS AZ ÚJ PROJEKT.
KESZTHELYRÕL
GERGELY ISTVÁN
október 28th, 2004 at 08:23
Kedves Attila, ez az ötlet ahogy elképzeled nem volna rossz, csak hogy elégé veszélyes volna egy ilyen zsidó negyed, mivel te Magyarországon élsz s nem Izraelben, utalok arra, hogy a lakosság nem tudom hány százaléka antiszemia, zsidó lakosság félelembe lenének, akár szóbeli fenyegetés vagy fizikai bántodással s utalok például az új nyilasokra, vagy a MIÉP pártra és még nem tudom hány szervezet van. Tisztelettel Iván Izraelböl.
október 28th, 2004 at 09:02
Kedves Attila!
Árásodat olvasva több minden vetõdõtt fel bennem.Az ötlet kíváló,és most jön a DE.Tudjuk,hogy ez a környék a gettó része volt.A mai napig is vannak lepukkant házak és tömbök amikre igen ráférne a tatarozás.A mostani idõk életkörülményeinek megfelelõ lakások,terek és parkok.Sok zsidóval szemben én nem vagyok biztos benne,hogy e csodálatos ötletet a mai politika sietne létrehozni.Értem ezt balra is!!!Ami pedig a legfontosabb ,szerintem a mai magyar társadalom nincsen azon a fejlettségi szinten,hogy ellenérzés nélkül el tudjon viselni egy ilyen fokú autonómiát.Nem vagyok biztos benne,hogy például a választások elõtt erõsen átpolitizált néptömegek nem vonulnának be erre a területre kicsit „szórakozni”.Szerintem amíg egy zsidó intézményre sem mernek a zsidók Dávid csillagos lobogót kirakni és az év 365 napján azt ott tartani addig necces ez a kósernyolcad.Egyébbként tovább gondoltam az ötleted.Az erre a területre beköltözõ zsidókat az igatlan árakból kedvezményekkel lehetne csalogatni,akik remélhetõleg nem a félelembõl létrejött „gettóérzés” miatt költöznének oda,hanem az iskolák,éttermek,klubbok,zsidó intézmények és legfõképpen a hagyományõrzés végett.Mert szerintem a mai magyar zsidók nagy része tulságosan asszimilálódik.Valamint javasolnám a kósernyolcad létrejötte után megalakítani egy részönkormányzatot.Nem kell mondanom ,hogy ez milyen elõnyökkkel járna.Erre nagyon jó példa a IX.kerületi József Attila ltp rrészönkormányzata.Végül pedig ,szerintem nekünk zsidóknak kellene ezt a tervet megvalósítani túl nagy politikai segítség nélkül,hogy utólag senki ne mondhassa ránk amit szoktak és mi se mutogathassunk másra ha mindezt nem úgy valósítottuk meg ahogy és amiért azt kellett volna.Árjatok ha eljött a tettek ideje.
I.ZS.
október 28th, 2004 at 09:08
Kedves Attila!
Nagyon kreatív az ötleted, de bennem megannyi kérdést vet fel.
Igaz,hogy én „csak” 50 éves vagyok, de az anyukám 10 évesen fogvatartott gettólakó volt a zsidó negyedben, akit dolgoztattak ott, akit éheztettek ott,aki fázott ott,akit porig aláztak ott. Aki most 70 éves,és a mai napig ha arra jár, az idegei felmondják a szolgálatot,és sírni kezd,és feltépõdnek a sebei.
Csak arra gondolok,ha a Te álmod megvalósulna, mit éreznének a még élõ egykori gettólakók?
Valóban a zsidónyolcad lenne az a hely, ahhol elõrekaphat a második,vagy a harmadik generáció?
Kedves Attila!
Én nem tudom, hogy Te hány éves vagy, csak azt, hogy lelkes, és kreatív vagy,hogy a semmibõl hoztad létre, azt amit még soha senki, tudom, és érzem,hogy elõtted nincs akadály. Nagyon-nagyra becsüllek az elért eredményeidért. De ebben az országban antiszemitizmus van, méghozzá nem is kicsi!
Talán nagyon pesszimista vagyok, ha attól félek, hogy a múlt esetleg a múltba válna?
Kedves Attila!
Munkádhoz további sok sikert,és erõt kívánok: Ági
október 28th, 2004 at 10:55
Egy demokratikus országban nem jelölnek ki ily módon lakónegyed, maximum kialakul magától, ha van rá igény.
Izraelben sokhelyütt szétválik a vallásos és a nem hagyományörzõ népesség, de még a legvallásosabb településen sem szelektálják a vásárlókat.
Attól pedig itt is felkapnák a vizet, ha mondjuk Tel-Aviv belvárosában kijelölnének néhány utcát, ahol felszólitanák a szabadgondolkodású lakosságot, hogy fogja a cókmókját, mert itt kóser negyed, nyolcat, huszad lesz, és meghirdetnék a lakásokat glattkóser familiáknak….Juuuuuuuuuuuujjjjjjjjjjjj, ahogy belegondolok, ez egyre rosszabbul hangzik.
A zsidó szellemiség nem a kóserságban lakozik, szerény véleményem szerint. A lakosválogatás pedig nagyon rossz érzéseket kelt.
A zsidó szellemiség kezd erõrekapni a negyedben, minden központi irányitás nélkül. Itt sem az a fontos, hogy aki kávéházat, könyvüzletet vagy bármit nyit az zsidó legyen, vagy kapedlit tegyen a fejére… ez utóbbi egy épitész gondolata volt, számomra elég dermesztõ minden olyan utasitás, ami az emberek viselkedését ennyire megszabja.
A zsidó kulturat élõvé lehet tenni egy közintézmény keretein belül, a Rombachban, amit meg lehet valósitani közpénzbõl, vagy adományokból, vagy a kettõ keverékébõl, mondjuk az állam lemond a tulajdonjogról, térités nélkül, a felújitást pedig nemzetközi zsidó pénzbõl fedeznénk.
Ha a sabati nyugalmat akarjuk picit érzékeltetni, akkor a forgalomcsökkentéssel el lehet érni a hatást.
október 28th, 2004 at 11:01
1. A sabbatlift olyan szerkezet, amelyik sabbatkor magától megy föl, le folyamatosan, és mindig, minden emeleten megáll, hogy az utasoknak ne kelljen beinditani.
2. Félelem, antiszemitizmus. Én nem hiszem, hogy ebben az országban fizikai veszélyben lennénk, ennek nincs semmi jele. Szélsöségesek vannak, mint mindenhol, de atrocitások nem jellemzök ellentétben pl. Franciaországgal. Amúgy az antiszemitizmust mi nem tudjuk gerjeszteni, mint ahogy leküzdeni sem. Antiszemitizmushoz még zsidók sem kellenek, erre számos példa van, pl. Lengyelország. Az antiszemitizmus kósernyolcadtól függetlenül is a világörökség része, tudnunk kell együttélni vele, meg kell tanulnunk megvédeni magunkat a hatásaitól.
3. Gettófélelem. Igen, itt volt a gettó. De a zsidónegyed vagy másfél évszázadon át nem volt gettó, itt szerelmek szövödtek, világhirü tehetségek bölcsöi ringtak. Az itt élök meg voltak gyözödve arról, hogy ez az ö hazájuk is. Az ö emléküknek, áldozatuknak, hitüknek tartozunk azzal, hogy újra kivirágoztatjuk a zsidó életet ezen a talpalatnyi területen. Én éppen a Holokauszt beteljesülésének éreznék egy zsidók nélküli zsidónegyedet.
4. Az igényekröl. Tévedés azt hinni, hogy kóser infrastruktúrára csak ortodoxok vágynak. Nagyon sok, akár teljesen szekuláris zsidó is van – és ha lesz infrastruktúra, még több lesz -, aki egyszerüen úgy érezné kényelmesen magát, ha kóser háztartást vezethetne, sabbatot tarthatna, mert egészségesnek, kellemesnek érzi ezt az életmódot. Amikor egy Bp-töl 30 km-re fekvö tó partjára lakóparkot terveznek, azt sem a környékbeliek ellenállhatatlan követelésére teszik. Megépitik, az emberek megnézik, tetszik nekik, ezért odaköltöznek.
október 28th, 2004 at 11:10
Szósincs szelektálásról, felszólitásról. Egy merész rehabilitációs 5letről van szó, amely az új lakások épitésére vonatkozna, és ezen a pici területen szinte mindegyik az lesz. És azokat bárki megveheti, aki ilyenre vágyik, szó sincs glattkóserságról, kapedliröl.
Pozitiv ösztönzésröl van szó, ami nélkül ez a múltjától megfosztott zsidóság nem lesz képes erörekapni. Amit te spontán erörekapásnak hiszel, az „a halott arcán növekvö szakáll” [(c) Köbányai János]
Ez itt hardcore diaszpóra, nem Izrael. Megértem, hogy nem könnyü mindezt Izraelböl átlátni sok évtized távlatából, ezért talán nem ártana egy kis tájékozódás, némi szakmai alázat, óvatosság, sokkal több tapintat…
október 28th, 2004 at 12:57
Nem gyõztél meg.
Minden bizonnyal megváltoztatja az embert a két évtizedes izraeli lét, de speciál ebben a témában eléggé otthon vagyok információ terén. Nem akarom lebecsülni a gondolatot, csupán rengeteg problematikus pontot érzek benne. A lényeget tekintve egyetértünk, hogy a megujhodott zsidó szellemiségnek jelen kell lennie a negyedben. Abban, hogy miként lehet elérni ezt, másként látjuk az utat. Ebben a kijelölt lakosságú dologban, a megbántás szándéka nélkül mondom, nagyon érezhetõ a szoc. állami utasitásos gondolkodás, magam részérõl jobban hiszek a szabad választásban. Az is igaz, hogy a galuti életben a vallás markánsabban jelenti a zsidóságot, mint Izraelben, talán ezért a hangsúly a koserolásban.
Viszont, antiszemitizmus ide vagy oda, nem ismerek olyan zsidót Pesten, aki egy akár szupermodern gettóba beköltözne. A pesti zsidónegyed csak rettenetes napjaiban volt gettó, hiszen kialakulása nem kirekesztés, hanem szabad választás eredménye volt. Ha már a hagyományokat akarjuk ápolni, akkor errõl sem kellene megfeledkezni.
Régen javasoltam izraeli beruházóknak, hogy épitsenek egy kóser panziót vagy lakóházat. Vannak olyan izraeli (fõként bné-braki) magyarajkúak, akik csak akkor tudnak Pestre utazni
ha vannak kóser szolgáltatások…
Ha mindmáig nem épitettek ilyet annak csak egyetlen oka lehet, mégpedig a fizetõképes kereslet hiánya.
október 28th, 2004 at 14:31
Miért kéne éppen téged meggyõznöm bármirõl is? Te már régen választottál az akkori választékból. Mellesleg az a választék sem magától jött létre. Ha jól olvastam, Izrael sem valamiféle ellenállhatatlan fizetöképes keresletnek, és az azt buzgón felismerö beruházóknak a spontán egymásratalálásában fogant. A szabad választáshoz szabad választék is kell. E témában ajánlom figyelmedbe egy nagyszakállú magyar zsidó bestsellerét, itt a jobboldalon megtalálod.
Talán nem ismersz minden zsidót Pesten. Talán egy kicsit elbizakodott vagy a megfellebezhetetlen(nek hitt) következtetéseiddel. Talán fogalmad sincs a hazai fizetöképes keresletről. Talán egy picit visszafogottabban oszthatnád az észt az Igéret Földjérõl. Talán valahogy elboldogulunk itt, az I-sten háta mögött magunk is…
október 28th, 2004 at 15:14
Szerintem jó tölet. Fell kell újítani azokat a házakat. Egykor ott pezsgõ élet volt.Jó éttermek, üzletek. Nem volt ott mindíg gettó. Azok az épületek a mi felmenõink, rokonaink emlékét õrzik.Bontsul le?Építsünk jellegtelen üvegpalotákat a helyükre?Akkor azzal csak indokot adunk a minket pénzembereknek tartó polgártársaknak arra, hogy újabb támadást indítsanak ellenünk: „áh, szép kis emberek:Zsinagóga,bankok,irodaházak,bankok,bankok,irodaházak…”
Mutassuk meg ,hogy nekünk fontos a kultúra,fontosak az emlékek.
Azok a régi épületek nagyon jók,szépek lennének felújítva. Újabb éttermeket és kávézókat,akár színházat és boltokat lehetne nyitni.
Hogy megint zsidó kultúrától pezsgõ negyed legyen.Fontos lenne nekünk zsidóknak egy olyan hely,ahol a saját kulturális környezetünkben mozoghatunk.Fontos lenne leginkább az olyanoknak mint én,aki vissza akar térni a gyökereihez,amiõtl nem túl távoli felmenõi eltávolodtak.
október 28th, 2004 at 17:30
Felvetettél egy gondolatot, amire az átlagnál sokkal többen reagáltak, mindenki vérmérséklete szerint…
Senki nincs abban a helyzetben, hogy DÖNTSÖN a gondolatról, csupán a privát véleményét közölheti.
Tudod, irtó érdekes, hogy Izrael minden problémájába joga van bárkinek beleszólni, a tanácsokat is kapjuk naponta, mit miért és hogyan… miért gondolod, hogy forditva ez nem lehetséges? Különösen, ha egy elvi vitáról van szó, hiszen egyikünk sem kényszeritheti akaratát a másikra, igy megsértõdni is teljesen értelmetlen, szerintem.
Vannak dolgok, amelyek nem kereslet-kinálat alapján jönnek létre, legalábbis nem a piaci értelemben. Izrael sem azért jött létre, mert jó üzlet volt. Más kérdés, hogy szükség volt rá vagy sem… errõl is el lehet vitatkozni, de a lényegen nem változtat, mármint, hogy létrejött Herzel álma, ha néhány évvel késõbb is, mint kellett volna…
Az ideológiai alapon való telepitésnek pedig éppen a napokban láthatjuk nagyon kétséges értelmét.
október 28th, 2004 at 18:08
Véleményem nem megfellebezhetetlen, annál is inkább mert nem vagyok birói szerepben, ha jól emlékszem.
De van véleményem, amit ki szoktam mondani. Mivel egy olyan témakörrõl van szó, amely számomra szakma elsõsorban és nem hirtelen támadt ötlet, valamint a tény, hogy majd egy éve intenziven foglalkozom a térség rehabilitációs problémájával, és minden szerénytelenség nélkül állithatom, hogy ebben a percben nincs olyan ember aki a problámakör MINDEN aspektusát nálam alaposabban ismeri ( az épitészeti problémákat jobban ismeri nálam Perczel Anna, a szociológiai vonatkozásait Ladányi, és igy tovább, de az összképem nekem a legmélyebb és legszerteágazóbb, éppen a napi többórás foglalkozás következtében) , véleményem meglehetõsen határozott, ha már leirtam… de nem vetettem el kapásból, csupán próbáltam végiggondolni, és nem hiszem, hogy ilyen módszerekkel eredményre lehet jutni.
Butaság megsértõdni azért, mert az én szakmai hátteremmel (nemzetközi, szakmai tapasztalatok egész sorát ismerve, nem tegnaptól, hanem harminc éve, idestova), meg azzal a több mint ezer(!) órányi kutatás, irás, tervezés után, amit ebben az évben ebbe a projektbe belefektettem, van valami fogalmam arról, hogy lehet egy városrészt életrekelteni. Ha egy orvosnak elmondod, hogy szerinted mi a bajod, és az orvos azt mondja, hogy nem Attila, a Te betegséged nem az, amire gondoltál, akkor nem kérdezed meg tõle, hogy honnan tudja, és azt sem mondod neki, hogy pökhendi, mivel elfogadod, hogy ha neki ez a szakmája, vélhetõleg kicsit többet tud nálad, akkor is, ha legutóbb belelapoztál egy egészséges életmóddal foglalkozó magazinba…
A városrendezés is egy szakma, és a rehabilitáció ezen belül egy nem könnyû szakterület. Attól, hogy nem szeretem tudományoskodó, nehezen érthetõ mondatokban megfogalmazni amit mondani akarok, a tartalom nem kevésbé szakszerû. Legutóbb két rehabilitációval foglalkozó tanulmányt olvasva, bár többször majdnem belealudtam a szürke fogalmazásba, nyilvánvaló lett számomra, hogy a koncepciókat tekintve ugyanarról beszélünk, csak a tudományos dolgozatot hatan olvassák, mig az én irásaimat többszázan…
Ismerem ezt a „hibámat”, ezért voltam egy idõben újságiró. Mert számomra fontos a nem szakemberekhez is eljutni.
október 29th, 2004 at 00:33
Most nincs idõm minden hozzászólást elolvasni, de Attila kérésére beszúrom azt amit a wiw-en írtam a dologról:
Természetesen nem lehet, és nem is kell erõszakkal gettósítani, de szerintem ma Budapesten van egy kis réteg amely igenis szivesen gettósodna, ha másért nem is, de a dolog praktikus volta miatt. Persze nem mindenki szeretné ezt a régi gettó helyén megtenni, hiszen valljuk be, vannak jobb helyek is a gyermeknevelésre, mint a belváros bûzös betonrengetege. (Ez persze inkább a pénztárca méretétõl, és nem a szándéltól függ.) Amszterdam vallásos lakosságának nagy része is kiköltözött pl. a város mellé zöldebb övezetbe.
Ennek ellenére én jó 5letnek tartanám, ha a régi gettó legalább egy kis szeletében újra vissza lehetne állítani az ott régen jelenlevõ pezsgõ zsidó életet. Nem hiszem el, hogy nem lenne igény több szinvonalas, de nem méregdrága kóser étteremre. Ma Magyarországon kb. 100.000 zsidóra pl. nincs egyetlen egy chalavi (tejes) étterem sem. Nem hiszem, hogy azért, mert nincs benne üzleti értelemben fantázia, hanem egyszerûen abból a rétegbõl amely képes lenne megfinanszírozni egy ilyen vállalkozást hiányzik az alapvetõ felismerés, ismeret és kapcsolati tõke.
október 29th, 2004 at 00:38
Szerintem egyáltalán nem törvényszerü, hogy csak gettósodási vágyból költözzenek oda az emberek. Én pl. enyhén szólva nem vagyok ortodox, de azért tegnap elkezdtem spórolni. 🙂
Mint ahogy egy tóparti lakóparkba sem gettósodási vágyból költöznek emberek. Hanem mert az jó nekik. Praktikus IS, meg érzelmi kötödésük van mondjuk a természethez. És ezért mondjuk hajlandók napi 2×30 km-t autózni, ami nem annyira praktikus.
október 29th, 2004 at 01:06
Úgy gondolom, hogy meg kéne tudni, hogy egyáltalán van-e igény erre.
Az antiszemitizmus annyiban erõsödhet meg, hogy megjelenik a „na tessék, a fõváros már megint a zsidókra szórja a pénzt” jelenség.
b.e.
október 29th, 2004 at 01:15
Szó sincs róla, hogy a lakásokat a város épitené. A rehabilitáció viszont mindenképpen elkerülhetetlen kötelessége igy is, úgy is. Semmivel nem kerül se többe, se kevesebbe a Kósernyolcad, mint a jelenlegi, éppen tetszhalott marhaság.
Az ötlet életképességét éppen az adhatja, hogy jelenleg senkinek sincs semmilyenje.
október 29th, 2004 at 01:47
Attila a kis rétegbe nyugottan beleértheted magadat is, hiszen említést sem tettem a vallásról.
Az aktív zsidó életérzés [tök szép kifejezés :)] nem csak az ortodoxia számára lehet vonzó, de természetesen számu(n)kra talán még fokozottabban.
Tök jó lenne egy olyan zsidó negyed, ami telis tele lenne kóser éttermekkel, kávézókkal, pubokkal, könyvesboltokkal, galériákkal, utcazenészekkel, stb.. Ahol állandóan zajlana az élet, ahol az utcákon a héber és a magyar beszédbe a világ különbözõ országaiból idelátogató turisták különbözõ nyelveinek egyvelege keveredne.
Itt lakhatna mindenki, aki zsidó és aki nem, aki vallásos, és aki nem, akinek magyar az anyanyelve, és akinek nem (pl az izraeli diákok).
Szóval egy városrész amely tele van élettel, dinamikával, jókedvel egyszóval ÉLETTEL.
És most megpróbálom felébreszteni magam….
október 29th, 2004 at 02:41
Kedves Attila!
Nem is tudod, mennyire örülök a kezdeményezésnek, így nem zsidó magyarként is. Bár kicsit vonakodva” pofázok bele” egy ilyen bensõséges, zsidó létet érintõ vitába, azt azért tudonod kell, hogy egy magyarnak is jól esne végre egy új zsidónegyed Pesten, amolyan ütõérként, egy nyugati metropolis szerves részeként. Irigykedve nézek végig Párizson, a londoni East Enden, és természetesen a New Yorki Bronxon, ahol ugyancsak léteznek a zsidónegyedek, és ezek mégsem gettók. Szerves részei a nem zsidó lakosok, szolgáltatók is, épp csak a zsidó jelleg dominál. S ez a hangulat akaratlanul is rengeteg embert fog idevonzani származástól függetlenül.
Egyébként szerintem inkább az lenne groteszk, ha egy olyan városrészben, ahol 4 zsinagóga (Rumbach, Dohány, Kazinczy, Hõsök zsinagógája) áll, ott végleg eltûnne a zsidó jelleg. S mint nálunk Szegeden, a szép épületek semmitmondó cégérekkel, plakátokkal lennének tele, s a nagyzsinagóga, csak mint furcsa óriás kérdõjel feszítene egy átlagossá vált, egykor különleges, városrészben. (Bár ez már Szegeden is változik!)
Az ilyen helyeken az embert kiszippantaná a váákum!
Nagyon fontos hát az ilyen kezdeményezés! Végre úgy érzem, hogy a hasonló gondolattal elkezdõdhet az igazi zsidó reneszánsz, s én is megtapasztalhatom – legalább egy kicsit – dédapáink korát.
Köszönöm!
Csaba
október 29th, 2004 at 08:21
Nincs kétségem, hogy lesz olyan vállalkozó , zsidó fiatal aki bele mer vágni egy kóser étterem létrehozásába… éppúgy, mint jelenleg a negyedben lévõ éttermeket, elõnyben részesitem, ha Pesten vagyok, mint bármely más éttermet a városban.
október 29th, 2004 at 08:24
Te is tudod Attila…
Nem muszály egyetérteni vele, de létezik rehabilitációs koncepció.
október 29th, 2004 at 08:48
A negyed csöppet sem halott, csupán kicsit-nagyon le van rohadva. Amikor Pesten vagyok, mindig igyekszem a szabadidõmet ott tölteni, fényképezni. Legutóbb, alig maradt pár órám, de útrakeltem fényképezni. „Felszedtem” két izraeli fiatalt, akik szintén munkával kapcsolatban voltak Pesten, már hallottak arról, hogy van zsidónegyed (!), pár évvel ezelõtt, nem magyar származású izraeliek visszatérõ kérdése az volt, hogy maradtak-e egyáltalán zsidók Pesten, nemhogy a régi zsidónegyedrõl tudtak volna. Hallottam, hogy héberül beszélnek, és nem igazán tudják mit lehet itt látni… ezért aztán leszólitottm õket, és onnan együtt jártuk be a negyedet, kicsit fényképeztem, de fõként meséltem nekik. A Holló utcában egy idõs néni szólitott meg minket héberül… mondta, hogy nemsokat tud, de örül, hogy lát itt izraelieket… Aztán bevittem õket a Spinozába, ami nagyon tetszett nekik, és a szombati, déli muzsikálásra visszamentek – ezt már a repülõn hallottam tõlük, visszafelé Tel-Avivba.
Szerencsére, a férj jó kapcsolatban van az egyik turistavezetõ portállal, és azonnan felajánlotta, hogy felteszi az információt oda….
Mindenki tehet valamit annak érdekében, hogy a zsidónegyedben az élet jobban pezsgjen… mondjuk odamegy sétálni, vásárolni, enni…
Hagyomány volt a zsidónegyedben a kereskedõk között, hogy amikor a gazdasági helyzet rosszabbra fordult, nem vettek semmit a negyeden kivül, igy mindenki segitse a másik iparost, kereskedõt a megélhetésben…
Tudom, párszor már leirtam, de még mindig nem elegen értik, hogy a zsidó szellemet vissza lehet hozni a negyedbe, ha mindenki tesz valamit maga is, akármilyen kicsit is, ahelyett, hogy azt várja, hogy majd állambácsi elrendezi. A magánkezdeményezés már eddig is tett néhány jó dolgot a negyedben, de tudom, hogy ezek a helyek anyagilag nem túl stabilak, igy a magam szerény erejével segitem õket, ha tehetem. Akár úgy is, hogy minden ismerõsömnek ajánlom, menjen el oda, ebédeljen ott, vegyen ajándékot ott, bútort, amit csak lehet.
október 29th, 2004 at 10:59
Ahogy azt a Móricka elképzeli, túl az Óperencián. Tel-Avivban üldögélsz és kitalálod, hogy „…a rehabilitáció másik pillére (a közlekedési rendszer átalakitásával párhuzamosan) a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga aktív közösséggel való betelepítése, a szükséges építési felújításon túl… Az utóbbi két évtizedben benépesült a Dohány-templom, és a Kazinczy utcai ortodox zsinagógának is van gyülekezete. A mind élénkebb zsidó kulturális élet lehetőséget ad arra, hogy a ‘Rombach’ is megnyissa kapuit…”??? Honnan veszed ezeket a marhaságokat? Ez itt egy másik sztori Éva, le vagy maradva, lécci ne itt folytasd, amit máshol elkezdtél. Mi itt nem hozunk vissza semmiféle zsidó szellemeket. Mi itt a zsidó élet korszerü infrastruktúráját akarjuk megteremteni, a talajt, amin majd újrakezdödik az élet.
Ha már igy rákérdeztél, én pl. veled ellentétben naponta járok-kelek a negyedben, és nem turistaként/fényképészként. Elég szar, koszos, nyomasztó hely. Enyhén szólva nem éppen kellemes ott „sétálni, vásárolni, enni”. Eszembe nem jutna bármely ismerösömnek ajánlani, hogy megpróbálja. Valami miatt mégis ott van az irodám, és a Sófár Klub is, épp onnan jövök a kiddusról.
október 29th, 2004 at 22:35
Hol van a Sófárklub?
b.e.
október 30th, 2004 at 04:13
Beleszerettél az ötletedbe – rendben. Próbáld meg megvalósitani, miért ne?
Én pedig megpróbálom megvalósitani, amit én terveztem…Tel-Avivból, a Holdról, tök mindegy… a fejem ugyanis mindig velem van.
október 30th, 2004 at 04:50
Elöbb-utóbb úgyis találkozunk! Közlekedésszervezés, épületmegóvás, örökségvédelem, funkciómegosztás, zöldterület, stb. mind-mind olyan szakmai kérdés, ami a Te szakmád, eszem ágába nincs belekontárkodni.
Eltérés „csak” a második pilléredben van. Nagyon jól tudod, hogy ez (számomra) nem szimpla városképi-örökségvédelmi kérdés.
október 30th, 2004 at 07:09
Nem foglalkozom hangulattal, romantikával, még városképpel sem. Mindezek következményei egy olyan emberközpontú városkialakitásnak, amelyben a hangsúly az emberen van. Szerény, három évtizedes tapasztalatom szerint, azok a házak, városrészek, vagy akár lakásbelsõk is, amelyek során a tervezõ-szervezõ-kivitelezõ-megrendelõ közös munkája során a dolgok lényegére, mélyen fekvõ összefüggéseire öszpontositanak, az esztétika következmény, mint afféle többletterméke az alapos munkának.
Legtöbb esetben az a hozzáállás a tervezéshez, amely során az esztétikai gondolatra akarják ráhúzni a funkciót, megbukik. Ritka kivételt képeznek azok az esetek, amikor valamely természet alkotta formai alapra dolgozunk. Akkor is az elsõ kérdés, hogy miért alakult ki az adott forma a természetben, és a funkcionális hasonlóság adhat csak indokot arra, hogy formai „erõszakot” kövessünk el.
Tudom, ez már nagyon szakmai, de zárásként, éppen itt, talán nem érdektelen…
Amikor Izraelben elkezdtem dolgozni, hatalmas mázlimra az egyik zseniálisan eredeti gondolkodású épitésznél, õ éppen a napravirág-forma „rabja” volt, akkor épitette a késõbb elhiresült Spirál-házat. A forma valóban magávalragadó, mert egyesiti a geometrikus rend és a végtelen szabadság képzetét. Napközben a Spirál-ház belsõ tervezésével voltam elfoglalva, esténként, mint afféle ajánlaton, az autentikus izraeli kisváros tervezésének problémája foglalkoztatott, hiszen nálunk abszurd épiteni amerikai vagy európai jellegû települést. Az elsõre nincs elég területünk, a második nem illik az éghajlatunkra. Elsõ nekifutásra a napraforgó spirálját a szölõfürttel párositottam (nem fárasztalak benneteket a részletekkel, miért), majd rájöttem, hogy a természet sem produkál ilyen párost, talán nekem sem kellene. A spirál, amely egy pontban kezdõdik és a végtelenbe csavarog, roppant megfelelõ, szerintem, a fejlõdõ település szerkezetének. Azt is tudtam, hogy átriumos házakat kell tervezni, mert a Földközi tenger környékén minden országnak megvolt a maga pátiós háza, a görögöktõl, a spanyolokon át, az arabokig. Aztán, amikor megláttam a sófár hasonló rajzát, mint ami az irás hátterében van, hirtelen minden stimmelni kezdett…
november 3rd, 2004 at 07:07
Megjelent egy érdekes cikk a HVG-ben a negyedekröl, amelyik NEM zsidószempontból lyukad ki ugyanoda, ahova én.
Elolvasható itt
november 23rd, 2004 at 01:07
Felújítják a sanghaji zsidó gettót
2004. november 23.
A sanghaji helyi kormányzat 30 hektárnyi területen álló zsidó gettó helyreállítását és teljes felújítását tervezi a következõ nyolc év folyamán. Sanghajban a 20. század elejétõl élt nagyobb számú zsidó lakosság, és 1937-41-ig körülbelül 250000 zsidó lelt menedékre a városban.
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=8757
november 23rd, 2004 at 10:31
Az Index nevû internetes portálon megjelent egy cikk arról, hogy állítólag Hiller fel kívánja karolni a Negyed mûemléki rehabilitációjának ügyét.
http://index.hu/politika/belfold/budapest/erzs1123/
Elkeserítõ viszont, hogy egy mindenki által elfogadható, közös elképzelés kialakítására még jó ideig várni kell…
november 29th, 2004 at 06:35
Kedves Attila, elnézést kérek, figyelmetlenül olvastam a Népszavát, de a cikkek között kerestem a Kósernyolcadot, holott olvasói levélként jelent meg. Barátsággal, Kertész Péter
december 15th, 2004 at 14:59
http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=706503
„A városrehabilitáció felgyorsításának, megreformálásának hátterében nem titkoltan a régi pesti zsidónegyed revitalizációjának kérdése is áll. Az utóbbi hetekben David Admon, Izrael állam budapesti nagykövete az ügyben tárgyalt Demszky Gábor fõpolgármesterrel és Hunvald Göyrggyel, a VII. kerületi önkormányzat vezetõjével is, felajánlva hazája segítségét a páratlan értékû terület megmentése érdekében. A nagykövet fontosnak nevezte, hogy az izraeli befektetõk támogassák a területet, fektessenek be, tegyék lakhatóvá. Hunvald György polgármester elmondta: dolgoznak egy olyan modellen, amelynek lényege, hogy a területen álló társasházak, amelyek mûemlék vagy mûemlék jellegûek, kaphassanak államilag garantált hitelt. Emellett a tulajdonosok az adott évben fizetendõ rehabilitációra felvett hitelük törlesztõrészletét leírhatnák a személyi jövedelemadójukból. A fõvárosi SZDSZ javaslata szerint megnyílna a VII. kerület elõtt eddig elzárt városrehabilitációs keret, de csak abban az esetben, ha az önkormányzat kifizetné milliárdos adósságát.”
április 2nd, 2006 at 03:45
ebarat
a sok hozzászólás arra indított, hogy én is megszólaljak. Sok országot láttam és ahol megőrizték a zsidónegyedet, vagy kialakult, ott a turista forgalom megnőtt, az emberek látni akarták, vagy azért mert maguk is zsidók voltak, vagy azért, mert meg akarták ismerni és érteni a zsidóság életét, jelenét és múltját. Zsidó negyed megújult Prágában, megőrizték Bécsben, Londonban,kialakult New-Yorkban és a sort folytathatnám. Mindenütt élénk életet generált és vonzotta a turistákat. Nekünk ez nem kell? Mi a nyolcadot sem tudjuk elérni?
április 25th, 2006 at 15:39
A zsidónegyed fennmaradása érdeke a magyar zsidóságnak, az idegenforgalomnak és a negyedben élőknek egyaránt. Mégis folyamatosan bontják az épületeket, hogy az egyébként felújítható épületek helyén modern, a környzetbe nem illő „kocka” házak épüljenek. Miért fontosabb egyes magánvállalkozások üzleti érdeke, mint a negyed fennmaradása?! Miért partner a VII. kerületi Önkormányzat a tulajdonában álló épületek eladásában, a bontási engedélyek kiadásában, miért nem írja elő a környezetbe illeszkedő stílusú házak építését az esetleg valóban bontandó épületek helyébe? És miért mellőzi törvénysértő módon a bérlők elővásárlási jogát a lakóépületek eladásakor? Miért ad el lakottan lakóházakat még be sem jegyzett, 3 milliós Kft-knek? Csak tippelni lehet, a választ az Ügyészség adhatná meg.
augusztus 12th, 2006 at 15:33
Na ide is beírom: Ugye nem mondjátok komolyan, hogy a negyedet lerombolják? Egyszerűen fel vagyok háborodva. Ott nőttem fel, oda járam iskolába. Szinte mindenkit ismertünk, a sarki fűszerestől a cipészig, a Frőlichbe jártunk sütizni. Ezt ugysem érti, aki nem lakott ott, vagy nem él ott. A mai napig, amikor rossz a kedvem, elmegyek emlékezni a környékre, ahol felnőttem, és potyognak a könnyeim, hogy mennyire szerettem ott lakni, milyen kedves emberek között nőttem fel.Szegény apám, jó hogy ezt nem érte meg.