Forrás: Magyar HírlapEgyedül a lelkiismeretünkkel

A holnap záruló bajor filmhét díszvendége az Oscar-díjas Volker Schlöndorff volt, aki A kilencedik nap című filmjének vetítésére érkezett Budapestre. A jövőre a magyar mozikban is látható alkotás a dachaui tábor eddig nyilvánosságra nem hozott különös titkairól szól.

A kilencedik nap: mai film, emberségünk tiszteletére és vállalására ösztönöz. A képen az egyik fôszerepet alakító August Diehl – fotó: mh-archív

A budapesti bajor filmhéten rendezők, színészek, producerek társaságában üdvözölhettük Volker Schlöndorffot is, a Bádogdob Oscar-díjas rendezőjét, akitől a Katharina Blum elvesztett tisztességét is besorolhattuk legbecsesebb filmélményeink közé. A vékony, kopasz, bajszos-szemüveges filmalkotó 1989 óta harmadszor járt fővárosunkban. Részt vett előzőleg a Filmmúzeum retrospektív bemutatósorozatának elindításán, majd A lövés utáni csend (1999) magyar premierjén. A mostani sajtóbeszélgetésen kaján szemmel fedezte föl, hogy – valami furcsa véletlen következtében – a nők s a férfiak külön karéjban foglalnak helyet. Este az Uránia Nemzeti Filmszínház mutatta be A kilencedik napot, melyet itthon még nem, de Locarnóban látni lehetett (jövőre nálunk is vetítik a mozik). A valóságos történet – eredeti napló – nyomán Eberhard Görner és Andreas Pflüger által írt mozidarab 1942 januárjában játszódik. Mintegy háromezer katolikus pap – német, lengyel, francia, magyar, norvég – sínylődött ekkor a dachaui gyűjtőtáborban. Közöttük Henri Kremer Luxemburgból, a 25639-es fogoly. Tevékeny résztvevője volt nemrég még az antifasiszta ellenállásnak; a francia határon fogták el a németek. Csontsoványan vergődik, szomjúság gyötri állandóan, napra nap tanúja társai csaknem krisztusi szenvedéseinek, megaláztatásainak, jut ezekből neki is bőven. Édesanyjának küldött leveleiben tárul föl megpróbáltatásainak, élményeinek sorozata. Aztán egyszer csak szabadon bocsátják kilenc nap időtartamra. Rongyos cipőben, kopott bőrönddel, elnyűtt reverendában s széles karimájú fekete kalapban utazik hazafelé a vonaton. Otthon édesanyja halálhíre fogadja. Aztán kiderül, részt kellene vállalnia Gebhardt Obersturmbahnführer ravasz tervének megvalósításában: megpuhítani a luxemburgi püspököt, hogy a Vatikánnal kötött náci egyezség szellemében működjék együtt ő is a megszálló,

A schlöndorffi életmű

Wiesbadenban született 1939. március 31-én. Párizsban végezte filmes tanulmányait, asszisztense volt Alain Resnais-nek, Louis Malle-nak. Felesége szintén világhírű mozgóképalkotó: Margarethe von Trotta. 1991 óta vezeti a Babelsbergi Filmstúdiót. Cannes-ban kritikusi díjat, Aranypálmát nyert; A bádogdob meghozta számára az Oscart (1979). Hazai díjakban is részesült. – Ki-ki választhat kedvére valót a jelentôs életműbôl. A magyar nézôt talán Az ifjú Törless (1965) közelebbrôl érinti Az iskola a határonnal (Ottlik Géza) rokon tárgyválasztás okán, a Trottával közös, hallatlanul kemény Katharina Blum elvesztett tisztessége (1975), A bádogdob, melyet Schlöndorff “gyerekfilmként” tart számon, a Proustot ébresztô Swann szerelme (1984).valójában durván egyházellenes, de a vallást a maga érdekeinek hálójába keríteni igyekvő hatalommal. Gebhardt (August Diehl), ez a nőies küllemű, egykor papnak készülő fiatalember Júdás szerepét kínálja Henrinak. Júdás igenis kellett Krisztus kereszthalálához, és része volt ekképpen a katolikus vallás világegyházzá válásában. A napok teltével Gebhardt egyre bizonytalanabb: könnyen odakerülhet ő is Dachauba, ha szirénhangjai Henrinél csukott fülekre találnak. Szellemeskedő okfejtései durvaságba csapnak át, előrevetítve a kísérlet végkimenetelét.

Ulrich Matthes müncheni színész, Kremer alakítója a valóságban is csontsovány. Fekete szemei mintha csupasz koponyájából ragyognának elő. Háromnegyed év leforgása alatt elevenítette meg kamera előtt Goebbelst és Henri Kremert: bűnöst és áldozatot, előbbit a Hitler utolsó napjai című – máris világszerte érdeklődéssel fogadott – játékfilmben. Elolvasta a náci propagandaminiszter ötkötetes naplóját, de a zsidó származású irodalomprofesszor Viktor Klempererét is. Többször megfordult a közeli Dachauban, ismerte a Schlöndorff-film történelmi hátterét. Megküzdött ő is a figurákkal való azonosulás problémájával. Goebbelsszel is azonosult – anélkül, hogy utólagos fölmentő ítéletet hozott volna ügyében.

Schlöndorff furcsa módon korábban nem tudott a dachaui tábornak azokról a titkairól, amelyeket most filmjében nyilvánosságra hozott. Ô – mondja magáról – nem vallásos; talán inkább egzisztencialista. De megragadta a történetben az a mozzanat, amikor valaki önmagára marad tulajdon lelkiismeretével (négyszemközt az Istennel), nincs a közelben senki sugalmazó, felsőbb tekintély, s mégis kész meghalni akár a hitéért. Ilyen értelemben tehát A kilencedik nap: mai film, emberségünk tiszteletére és vállalására ösztönöz.

Kőháti Zsolt

©

Comments are closed.