Forrás: NOL

Sztárok kontra minőség

Csákvári Géza, 2004. szeptember 6. 00:00

Javier Bardem és Belén Rueda a Mar Adentro című filmben

A mustra közepe felé közeledve már biztosan kijelenthető, az idén a szervezők a világsztárokra mentek rá. Nem véletlen például, hogy a fesztivál amerikai, ráadásul Spielberg-filmmel kezdett.

A terminál című romantikus komédia megindította a hollywoodi sztárlavinát: az első két nap a Lidó Steven Spielberg- és Tom Hanks-lázban égett, másnap Denzel Washingtoné volt a főszerep, amelyet szombaton rögtön átvett Tom Cruise.

De ő sem tündökölhetett sokáig a rivaldafényben, a vasárnap már Johnny Deppé és Kate Winsleté volt. Ők a Finding Neverland (Seholország keresése) című filmben játszanak. Szegény Al Pacino csak másodhegedűs A velencei kalmár című Shakespeare-adaptációval, amelyben Shylockot, a zsidó uzsorást alakítja.

Az is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az első pillantásra sokat ígérő hivatalos versenyprogram több sebből vérzik. Nagyon hullámzó a színvonal, mintha a válogatásnál csak ráböktek volna a filmekre, fejben tartva, hogy azért a java európai legyen.

Tippünk még nincs a fődíjjal kapcsolatosan, de abban szinte biztosak vagyunk, hogy a legjobb férfi főszereplőnek járó Arany Oroszlán Javier Bardemé lesz. A népszerű spanyol színész egy ötvenes éveiben lévő, 28 éve a nyakától lefelé lebénult férfit játszik el megrázó hitelességgel Alejandro Amenábar Mar Adentro (Ki a tengerre) című filmjében. Amenábar, aki olyan filmekkel lett világszerte elismert alkotó, mint a Nyisd ki a szemed (ennek a remake-je a Vanília égbolt című Tom Cruise-mozi) vagy a Más világ (amelyben Nicole Kidman – végre – igazán emlékezeteset alakított) új munkájával meglepte a szakmát: eddigi dolgozatai ugyan komoly színvonalat képviseltek, de mégis valamilyen módon inkább a kommerszbe sorolhatók. Na most megszakította ezt a sort: konkrét tanulmányt tett le az asztalra az eutanázia mellett. Megjegyezendő, igen nívósan tette ezt, bár talán a kelleténél egy csipetnyivel több szentimentalizmussal.

Ahogy itt becézik, az ‘isteni Tom’ (Cruise) a Collateral – A halál záloga című thrillerrel érkezett, amelyben egy precíz pszichopata bérgyilkost alakít. A szituációt az teszi érdekessé, hogy beül egy gyanútlan fekete taxisofőrhöz (Jamie Foxx), és ráveszi, hogy furikázzanak egész éjjel a városban. Nagyon hamar kiderül, hogy nem egyszerű kilométerhiányban szenvedő utas, és megkezdődik a macska-egér harc a két férfi között. Sorban jönnek a logikátlan hollywoodi fordulatok, de a végeredmény még így is sokkal jobb, mint egy átlagos amerikai futószalagtermék. (A magyarországi bemutató szeptember 16-án lesz.)

A népszerű skót író, J. M. Barrie életét dolgozza fel a Finding Neverland című, Marc Foster rendezte dráma. A film arra az időszakra koncentrál, amikor Barrie megalkotta legismertebb művét, a Pán Pétert. Ekkor ismerkedik meg a szép özveggyel, Sylvia Llewelyn Daviesszel és a fiaival, ekkor hagyja el a felesége is. A rendező elhiteti velünk, hogy Barrie tulajdonképpen a valódi életét, élményeit írta meg szárnyaló fantáziavilágba áthelyezve. A két főszereplő, Johnny Depp és Kate Winslet mindent ‘belead’, de felnő hozzájuk az egyik gyerekszereplő, Freddie Highmore is. A rendező Barrie és a gyerekek viszonyára koncentrál, az író, és az özvegy feltételezett szerelmi viszonyát nem bolygatja. Kate Winslet szerint ez így is van jól. Ahogy lapunknak fogalmazott, nem lett volna szerencsés, ha szimpla love story lett volna az egészből.

A háromszoros Oscar-jelölt színésznő szerepével kapcsolatosan elmondta: nem tudta volna eljátszani, ha ő maga nem volna két gyermek anyja. A Finding Neverland igazi ‘feel good’ mozi, manapság már elég is az embernek, ha legalább jól érzi magát vetítés közben.

Nem sikerült igazán a jóindulattal is csak iparosnak nevezhető Michael Radford Shakespeare-filmje. A velencei kalmár ultrakonzervatív. Az egyetlen dramaturgiai újítás, hogy Antonio és Bassania barátságát melegszerelemmé fokozzák. A bántóan unalmas filmet a bukástól csak a színészek mentik meg: Al Pacino egy-két jelenete, amikor éppen nem játssza túl a figurát, Joseph Fiennes korrekt helytállása és Jeremy Irons zseniális jelenléte. Pacino, aki a sajtóbeszélgetésen hosszasan fejtegette a film nyelvében rejlő lehetőségeket a színházzal szemben, mindenesetre kedvet kapott Shakespeare-hez: benne lenne még egy pár adaptációban. De akkor azt legalább Kenneth Branaghnak kellene rendeznie, hogy fenntartások nélkül beüljünk rá.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©