MNO 2004. június 4. 11:50

Keresztes Lajos

A Wesselényi utcai Szóda bár olyan a fiatal zsidóknak, mint egy buzi bár: egy hely, ahol egymás között lehetnek, ami biztonságot ad – írja a Die Zeit című német hetilap, amely több cikkében is írt a budapesti zsidóságról, megszellőztetve Zoltai esetleges ÁVH-s múltját is.

A német nyelvterület lapszemléje

Richard Chaim Schneider a baloldali hetilapban igen részletesen, négy oldalon keresztül ír Az eldugott zsidók címmel a magyarországi izraelita közösségről. Magyarország Európa negyedik legnagyobb zsidó közösségének hazája, s a szabadsággal egyetemben egy a fiatal generáció új öntudatra ébredt. Aki azonban hitét megvallja, az napjainkban is azt kockáztatja, hogy sértő kifejezéseket vágnak a fejéhez.

A szerző először péntek este, szabbat idején, a Wesselényi utcai Szóda bárból tudósít, ahol azzal az infromációval gazdagít, hogy a tulajdonos és a vendégek 80 százaléka zsidó. A tulajdonos szerint a bár egyik különlegessége, hogy “itt néhány sör, vagy pálinka után nem fogsz zsidógyűlölő szónoklatokat hallani, mint majd mindenütt Budapesten.“

György teljesen egyetért a bár gazdájával, “itt magunk között vagyunk, itt nem piszkálnak bennünket.“ Itt nem kell végighallgatnunk, hogy a gazdag “büdös zsidók“, elvesznek mindent a magyaroktól. A Szóda bár olyan a fiatal zsidóknak, mint egy buzi bár: egy hely, ahol egymás között lehetnek, ami biztonságot ad, – de egy hely, amiről mindenki tudja, hogy ott kik találkoznak. Dávid, a bártulajdonos bólint “természetesen mindenki tudja, hogy zsidók vagyunk, ez nem zavar bennünket. Nem szégyelljük magunkat, amiért zsidók vagyunk. Csak nyugalmat szeretnénk.“

Hogy valóban meglegyen a nyugalmuk, néhány kigyúrt figura áll az ajtóban, s csak a “megfelelő” embereket engedik be a lokálba. Azoktól az emberektől kell megvédeniük a bárt, akiknek tüske a szemében egy zsidó lokál, “ezekből éppen elég van Magyarországon”- mondja Dávid, aki a nemkívánatos személyeket így festi le: “Általában fiatal, jól öltözött, nem hátrányos rétegekből érkező férfiak, akik minden ’nem magyar elemet’ Magyarországról el kívánnak kergetni, szükség esetén erőszakot alkalmaznak.” Ez a bújócska tipikusnak mondható a 100 000 magyarországi zsidó számára – írja a lap.

A 90-es évek elején Dávid az elsők között volt, aki elhagyta Magyarországot, és Izraelbe távozott. Ott érettségizett, megszerezte az izraeli állampolgárságot, öt évet szolgált a hadseregben, s meggyőződéses cionista lett. Tíz év után úgy döntött, hogy visszatér, mert Magyarország a születési helye, az otthona, magyar az anyanyelve, és mert a gazdasági feltételek Izraelben egyre rosszabbodnak. Egy éve, amikor eldöntötte, hogy a zsidó negyedben egy lokált nyit, megrohanták a hitközség funkcionáriusai, hogy meggyőzzék, ne tegye, vagy legalább szombaton zárjon be. A bár vendégeit láthatóan a vallás nem érdekli.

Azért harcolunk, mondja Eszter – Zoltai Gusztáv személyi referense – hogy a zsidók Magyarországon normálisan élhessenek, hogy itt elfogadjanak bennünket, ami évtizedekig nem volt lehetséges, mert a kommunista rezsim a zsidóknak semmilyen támogatást sem adott.

Zoltai trónja

Zoltai Gusztáv a szürke eminenciás, aki fejedelemként rezideál a Síp utcai közösségi épület harmadik emeletén. Az előszobában kérvényezők várnak, néhányan közülük órák óta. Zoltai hagyja nyáját várakozni, ez ugyanis kifelé hatalmat sugall. Amúgy sem fogad mindenkit, a találkozót is Eszter hozta össze. Zoltai egy bordó színű trónon ül, mely mögött számtalan köszönőlevél és elismerő oklevél található a falon. Az esemény groteszk módon színpadias, hiszen Zoltai alacsony.

Zoltairól számtalan hír kering a közösségben, állítólag együttműködött az ÁVH-val, és az 50-es, 60-as években néhány zsidót kiszolgáltatott nekik. Ő egy Mussar, mondják egyes idősek, akik állítólag szemtanúi voltak tetteinek, s most a nevüket nem kívánják nyilvánosságra hozni. Zoltaira az árulót jelentő jiddis szót használják, aki a mai napig a híreszteléseket nem cáfolta. Néhány évvel ezelőtt valaki “fecsegett“, egy személyes ellensége. Mesélt a magyar televízióban Zoltai állítólagos ÁVH-s kapcsolatairól, néhány nap múlva kigyulladt a lakása. Hogy Zoltai áll a tűz mögött – sok mindent beszélnek.

Eszter ismeri ezeket a történeteket, de úgy véli a hitközséget csak belülről lehet átalakítani, hiszen Zoltai generációja nemsokára lelép a színről.

A szerző – Zoltai fejtegetéseivel ellentétben – úgy véli: a zsidóság azért nem kérte felvételét a hazai nemzetiségek közé, mert nem kívánt kitűnni, mert még mindig fél.

Forgács Anna korábban nyíltan viselt a nyakában egy Dávid csillagot, amíg a villamoson nem sűrűsödtek körülötte a gyanúsan méregető a pillantások és a megjegyzések. Nem akarja, hogy “egy azok közül” felismerje. A kommunista és ateista családból származó Anna, akit egy otthon elmesélt zsidó vicc után világosítanak fel szülei a származásáról, úgy definiálja a magyarországi cionizmust, hogy az Izraellel szolidáris, de nem gondol a kivándorlásra.

Míg a legtöbben úgy vélték, hogy szívesen élnek Budapesten, és eszükben sincs Magyarországot elhagyni, addig Dávid, a bártulajdonos úgy véli, a zsidóknak itt nincs jövője. A barátaim, akik soha sem éltek máshol, áltatják magukat, ők annyira hozzászoktak a mindennapos antiszemitizmushoz, hogy annak teljes mértékét már nem is érzik – nyilatkozta a bárt működtető Dávid a Die Zeitnek.

Sokakat elkedvetlenít a Páva utcai Holokauszt Múzeum

Richard Chaim Schneider egy másik írásában a budapesti Holokauszt Múzeum létrejöttének okait mutatja be. A budapesti múzeum az ötödik a világon ,és az első Kelet-Európában. Magyarország büszke az új Holokauszt Múzeumra, és úgy véli, ezzel bebizonyította, hogy a történelmét a nyugati politikai korrektségnek megfelelően dolgozta fel. A látszat csal. A múzeum létrejötte éppen úgy bizarr, mint a koncepciója, és azt mutatja, milyen nehezére esik Magyarországnak, hogy megfeleljen a holokauszttal szembeni felelősségének.

Korábban a Terror Háza kapcsán robbant ki vita, most a Holokauszt Múzeum kapott keményt kritikákat. A Páva utca, ahol az épület található, egy keskeny oldal utcácska a Belvároson kívül. Nincs parkolási lehetőség; a látogatóknak tudniuk kell a múzeumról, különben senki sem tévedne a város eme reménytelen szögletébe. A múzeum elhelyezésével- így a kritika – a holokausztot nem állították a magyar társadalom középpontjába, hanem annak a szélére szorították. Kertész Imre, Nobel díjas és Auschwitz-túlélő ezért lemondta a részvételét a megnyitó ünnepségen. A holokausztot egy zsinagógával, azaz a zsidó hittel összekötni Kertész, mint annyi más zsidó Magyarországon és külföldön, botrányosnak tartja. A holokauszt egy össztársadalmi ügy, és nem a zsidóság kérdése, és egyáltalán nem a zsidó vallásé.

Sokakat elkedvetlenít, hogy a Holokauszt Múzeumban jelenleg semmit sem lehet megtudni a 20-as és 30-as évek magyarországi antiszemitizmusáról, semmit a Horthy -korszakról, vagy a nyilaskeresztesekről. Mindez, mondják, jönni fog. Az új szocialista kormány presztízsokokból a múzeumot pontosan áprilisban, a budapesti magyar zsidók deportálásának évfordulóján kívánta felavatni. Ahelyett, hogy várt volna addig, amíg egy rendes állandó kiállítást berendeznek – berzenkedik a Die Zeit.

6 hozzászólás to “Zsidó lokál, megfelelő közönséggel”

  1. KlaraSt

    Mielött bármilyen véleményt irtam volna, szeretem mindig megvizsgálni elötte a másik oldalt is, ezért megkerestem a DIE ZEIT jul 4-i számában megjelent cikket és eredetiben, teljes hosszuságában (11 gépelt A4-es oldal) elolvastam. Ajanlom, hogy aki tudja, szintén tegye meg!

    http://www.zeit.de/2004/24/Ungarn_2

    A magyar forditás csak részleteket ragad ki – amit nem lett volna szabad megtenni – az eredeti szöveg környezetéböl. Együtt olvasva azért egészen másképp hangzik sok minden….

    Richard Chaim Schneider Münchenben (és Izraelben) élö

  2. spj
  3. sofar

    A cikk pikantériáját éppen a szemlézés tendenciózussága és megjelenésének helye adja.

    Ezért került ide.

  4. rambler

    Sófár! Elkedvetlenítõ, hogy ezt az aljas Keresztes Lajost futtatjátok. Árásának a honlapon való megjelentetését igazoló szerkesztõségi megjegyzés pedig kifejezetten szánalmas. Ha valóban az volt a cél, amit közöltök, akkor miért nincs mellette az eredeti? Mellesleg tisztában vagyok a Magyar Nemzet csúsztatásaival és hazugságaival: ezért nem olvasom az újságot. Miért kell hát itt olvasnom? Továbbá tisztában vagyok K.L.

  5. amichay

    Kedves Klári!

    Nagy örömet szereznél jónéhány, németül nem tudó olvasóval, ha leforditanád az eredeti cikket… Tudom, ez nem kis fáradság, de ez tenné helyre az elszabott szöveget.

    Eva

  6. kon

    Kläri,

    köszi a linket, mindenkinek ajänlom a cikket eredetiben, mert nagyon jo. Ees a keepek is szuperek.

    kon