Forrás: HVG

Kilépett a keszthelyi hitközség a szerinte nem demokratikusan működő Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségéből, mire az a balatonvidéki szervezet megszűntnek nyilvánítását kérte a bíróságtól. Ha ilyen döntés születik, a keszthelyiek vagyona a szövetségre száll.

Kié legyen a közel háromszáz éves Keszthelyi Izraelita Hitközség iskolából, zsinagógából és egyéb ingatlanokból álló, nagyjából félmilliárdos vagyona? – ekképpen summázható annak a vitának a tárgya, ami a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a balatonvidéki város vallásos szervezete között zajlik. A történet a tavaly decemberi Mazsihisz-közgyűlésen kezdődött. Akkor ugyanis Goldschmied István, a Keszthelyi Izraelita Hitközség elnöke felvetette, hogy – ha nem változik meg a Mazsihisz szerinte antidemokratikus vezetése – az általa vezetett közösség kilép a szövetségből. Erre azt a választ kapta Feldmájer Péter Mazsihisz-elnöktől, hogy esetlegesen nem maradnak az államtól visszakapott egyházi ingatlanok a vidéki közösség birtokában. Ezt a közgyűlésen egyesek burkolt fenyegetésként, míg mások Feldmájer jóindulatú figyelmeztetéseként értelmezték. Feldmájer egyébként a drákói szigort azzal magyarázta a HVG-nek, hogy a Mazsihisz csak tagszervezetei tekintetében tudja garantálni, hogy nem élnek vissza a „zsidó” vagy „izraelita” névvel, s nem kótyavetyélik el a helyi ingatlanokat – a szövetségi elnök szerint volt már olyan hitközségi elnök, aki eladott egy közösségi házat, és az árát a sajátjaként használta fel. A veszprémi hitközség elnökét ezért a bíróság végrehajtható börtönbüntetésre ítélte. Amire a keszthelyiek azzal vágnak vissza, hogy őseik nem azért építették fel az ingatlanokat a saját vagyonukból, hogy egy „központi” szövetség lenyúlja azt.

Nem Goldschmied az első, aki a vallási ernyőszervezet demokráciadeficitjére panaszkodik. Olti Ferenc, a Mazsihisz egyik korábbi alelnöke számos cikkben és felszólalásban ostorozta a Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató által meghonosított egyszemélyes autokrata vezetést. De Heisler András, tavaly lemondott (HVG, 2005. június 18.) Mazsihisz-elnök körül is azért fogyott el a levegő, mert a demokratikus működést elősegítő szervezeti reformokat kívánt bevezetni. A mostani kenyértörést egyebek között az okozta, hogy a Mazsihisz a decemberi közgyűlésen egy olyan előterjesztést tárgyalt meg, amely szerint csak az a tagszervezet kaphatna pénzügyi támogatást tőlük, amelyik a közgyűlés elé tárja teljes évi költségvetését. Jóllehet a keszthelyiek az évi néhány százezer forintos Mazsihisz-juttatással mindeddig fillérre pontosan elszámoltak, teljes költségvetésük nyilvánosságra hozatalában újabb jelét látták annak, hogy a szövetség csökkenteni kívánja a helyi hitközségek önrendelkezési jogát. Több se kellett a keszthelyieknek, közgyűlésük idén januárban úgy döntött, kilépnek a Mazsihiszből. Az óvatos Goldschmied minden taghitközségi elnöktársának elküldte a levél másolatát, ami után sok biztatást és együttérzést kapott, de szolidáris kiállást annál kevesebbet.

Az igazi lavina csak ezután indult el. Feldmájer és Zoltai április 3-án kelt levelükben azt kérték a Zala Megyei Bíróságtól, töröljék a Keszthelyi Izraelita Hitközséget az egyházak nyilvántartásából, mivel annak jogi személyisége a Mazsihisztól származtatott, vagyis ha egy helyi hitközség kilép a szövetségtől, azzal megszűnik létezni. E tekintetben tehát hasonlóan működik a Mazsihisz, mint például a katolikus egyház: csak az a gyülekezet hívhatja magát római katolikusnak, amelyik a pápa iránti engedelmességben tagja az anyaszentegyháznak. Igaz, e szabály alól is akad kivétel: a nemrégiben bejegyzett Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) bírósági bejegyzését Feldmájer szerint azért nem támadta meg a Mazsihisz a bíróságon, mert az EMIH körül bábáskodó lubavicsi rabbik elég tanítói tekintéllyel bírnak ahhoz, hogy ne kelljen aggódni a névhasználat miatt.

A bíróság április 21-ei elsőfokú végzésében elrendelte a Keszthelyi Izraelita Hitközség törlését a nyilvántartásból. A hivatalos megszűnés – a Mazsihisz és a keszthelyi közösség alapszabálya szerint egyaránt lefektetett módon – azzal jár, hogy a hitközség mintegy félmilliárd forintra rúgó összes ingó és ingatlan vagyona a szövetségre száll. Goldschmiedék megtámadták a döntést a győri táblabíróságon, méghozzá azzal érvelve, hogy közösségüket már 1991-ben „alanyi jogon” bejegyezték, miáltal kiválásuk nem érinti státusukat. Amit Egri Oszkár, a Mazsihisz jogi képviselője a HVG-nek azzal kontrázott, hogy 1991-ben csak a zsidó szövetség írásos hozzájárulásával kaphattak a keszthelyiek önálló jogi személyiséget, ám az most a kilépés miatt visszavonásra került. További rossz előjel lehet a keszthelyieknek, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1997-ben úgy döntött, hogy a Mazsihisz taghitközsége „önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egység, amely az alapszabály szerint jogi személy”, s a helyi közösségek önállóak ugyan, de „nem minősülnek önálló egyháznak vagy társadalmi szervezetnek”, ezért „önálló nyilvántartásba vételre nincs jogszabályi lehetőség”. Goldschmied viszont azzal érvel, hogy őket már a legfelsőbb bírói grémium döntése előtt hat évvel bejegyezték a bíróságon.

Bármi lesz is a jogerős döntés, a keszthelyiek nem tudnak szabadulni attól a gyanújuktól, hogy a Mazsihisz mindenáron az ingatlanjaikra utazik. Goldschmied mind a mai napig keserűen emlegeti, hogy öt évvel ezelőtt véletlenül értesült arról, hogy a szövetség meg akarja kaparintani vagyonukat. Való igaz, 2001. szeptember 20-ai keltezésű levelében Zoltai azzal kérte a Keszthelyi Körzeti Földhivataltól kilenc ingatlannak a Mazsihisz nevére történő átírását, hogy „a Keszthelyi Izraelita Hitközség megszűnt, nem létezik, illetve nem önálló jogi személy. Jogutódja, illetve központi szerve a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége.” Akkoriban valóban nem létezett Keszthelyi Izraelita Hitközség, mivel a rendszerváltás után – afféle zsidó öntudattól hajtva – számos zsidó vallási közösség nem a régi nevén jegyeztette be magát; így jártak el a keszthelyiek is, amikor Keszthelyi Zsidó Hitközséggé változtak. Mikor a balatonvidéki közösség tudomására jutott a Mazsihisz szándéka, közgyűlésük úgy döntött, visszaizraelitásítják a szervezet nevét. Egyébként a Mazsihisz „mohóságának” példáját látják a keszthelyiek abban is, hogy a központi szervezet buzgóságában még a Deák Ferenc utcai keszthelyi evangélikus templomot is a nevére íratta volna. Mindenesetre akkor a balatonvidéki hitközségnek közel egyévi levelezés után sikerült elérni, hogy Zoltai 2002 novemberében a körzeti földhivatalnál visszavonja a keszthelyi ingatlanokkal kapcsolatos kérését (az esetet munkatársai hibájának minősítette). Mindazonáltal a tüske azóta is ott maradt Goldschmiedékben. De ha a jövőben megújulna a Mazsihisz vezetése – tette hozzá a HVG-nek a helyi elnök -, kérnénk felvételünket egy demokratikus alapokon működő szervezetbe.”

IZSÁK NORBERT