Az environmentalisták potenciális atombombának tekintik az atomerőműveket. De egyre több környezetvédő gondolja úgy, hogy a globális felmelegedés elleni harcban csak az atomenergia segíthet.

Az environmentalista szervezetek rendszerint a legrosszabb lehetőségre hivatkoznak. De nem csak azért riogatnak, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek.

Orwell azt mondta, hogy minden vicc egy kis forradalom. Ha ez igaz, akkor a kommunista rendszer a permanens forradalom állapotában volt. Permanens forradalmacskák állapotában.

A ruandai tuszik lemészárlásának története közismert. De hogy nézett ki a népirtás a hutu gyilkosok szemszögéből? Mint a többi szervezett tömeggyilkosság az elkövetőkéből. Hétköznapi ügy.

Segítsetek a válásban! – kéri az izraeli író. A véres háború után nem lesz szerelmes összeborulás. Ki akarta volna 1945-ben, hogy egyesítsék Franciaországot és Németországot?

Törökország EU-tagságra pályázik, de közben fél szemmel a Közel-Keletet figyeli. Kelet és Nyugat közötti híd szeretne lenni, de a végén lehet, hogy kompország lesz belőle.

Az Ausztriában holokauszt-tagadásért börtönbüntetésre ítélt David Irving fasiszta történész, de egyben a fasizmus nagy történésze is. Hol alapos kutatóként, hol szélsőjobboldali demagógként lép fel.

Még nem a civilizációk harca. De nagyobb kihívás, mint a terrorizmus. Az iszlámon belüli felkelés árhullámának kell gátat vetni. Majd” harminc éve indult el, és 2001-ben érte el a nyugati világot.

A választók jobban örülnének, ha az általuk győzelemre segített iszlamista terrorszervezet nem tartana ki a programja mellett. De a Fatahot nem sírják vissza, inkább lemondóan viccelődnek.

Az új párt, a Kadima forradalmasítja az izraeli politikát. A gaulle-izmus túlélte De Gaulle-t, a saronizmus túléli Saront. Ezen az sem változtat, hogy a Hamasz győzött a palesztin választásokon.

A rendező békeimának szánta a filmet. A cionisták náci propagandának tekintik. Az arabok a zsidó média összeesküvését látják benne. Mások erőltetett elfogulatlanságát kárhoztatják.

A francia sajtóban és irodalomban szinte kötelezővé vált az Amerika-ellenesség. A politikai kritika gyűlöletbe fordul. De a szélsőséges nézetek ellenhatást váltanak ki.

Moszlim vezetők azt követelik, hogy a Holokauszt Emléknapot alakítsák át Népirtás Nappá. A külön megemlékezés szerintük azt sugallja, hogy az ő életük kevesebbet ér. A brit kormány nem enged.

Egy francia filozófus a randalírozók származásával hozza összefüggésbe a külvárosi zavargásokat. Ezért a sajtóban „újreakciósnak” nyilvánítják. A belügyminiszter védelmébe veszi.

Amerikában lankadatlan erővel dúl a kultúrharc a karácsonyi szimbólumok körül. A világi állam hívei és a keresztény aktivisták a szeretet ünnepén sem kötnek fegyverszünetet.

Egy diák nemzeti szocialistának vallja magát. Az egyetemen is viseli a náci karszalagot. Az egyik tanár levetetné vele, de a dékán és diáktársai a szólásszabadság nevében kiállnak mellette.

Miért választja el a haját középen Ahmadinezsad? Hogy ne találkozhassanak benne a hím és nőstény bolhák. A perzsa-német író nem találja mulatságosnak a népszerű iráni viccet.

A terrorcselekményeket Nyugat-Európában nevelkedett moszlimok követik el. Francis Fukuyama szerint a harcot is ott kell felvenni ellenük.

A baloldaliak ma már nem egyenlő bánásmódot követelnek a kisebbségek számára, hanem éppen a kulturális különbségek elismerését. Az egyenlőség nevében, ahogy korábban is.

A lengyel választások kimenetelének egyaránt örül az amerikai konzervatív és a lengyel liberális, ha nem is pont ugyanazért.