Forrás: MetazinA francia sajtóban és irodalomban szinte kötelezővé vált az Amerika-ellenesség. A politikai kritika gyűlöletbe fordul. De a szélsőséges nézetek ellenhatást váltanak ki.
Franciaország régen az Amerika-kultusz hazája volt. Benjamin Franklin a szalonok kedvence volt párizsi követsége idején. Lafayette az amerikai és a francia forradalom közös hőse. Jeffersont bevonták a forradalom alapokmánya, az emberi és állampolgári jogok 1789-es nyilatkozatának megfogalmazásába. Tocqueville Amerikában kereste az európai demokrácia jövőjét. A manhattani Szabadságszobor a republikánus Franciaország ajándéka az Egyesült Államoknak.
Franciaország ma az Amerikával szembeni sértődöttség hazája. A megaláztatás, a gyengeség pillanataiban a franciákban feltámad a diadalmas Egyesült Államokkal szembeni ellenérzés. Épp abból merítenek új önbizalmat, hogy szembeszegülnek Amerikával. „Ez az, amit olyan jól megérzett De Gaulle, amikor az amerikaiak felszabadították Franciországot” – írja az Economist a francia Amerika-ellenességről szóló cikkében.
A sértődöttség mára az önáltatás ideológiájává vált. A franciák „azzal a mesével vigasztalják magukat saját kudarcaikért, hogy ami náluk rossz, az odaátról jön, és odaát még rosszabbul mennek a dolgok” – írja Jean-Franű
