Forrás: Magyar Hírlap

„A stabil és igazságos világrend kialakulásának útjában a legfőbb akadály az Egyesült Államok. Sajnos meggyőződésem, hogy ez a kíméletlen – számomra fájdalmas – kijelentés igaz. Az Egyesült Államom szeptember 11-e után sem hagyott fel azzal, hogy irányítsa a világot, pedig befolyása már meggyengült. Bush politikája nacionalista szemléletű: az erő alkalmazására koncentrál, mellőzve az olyan globális problémákat, amelyeket csak nemzetközi összefogással lehet megoldani. A világ ennek ellenére úgy táncol, ahogy az Egyesült Államok fütyül, és ha ez huzamosabb ideig így marad, a civilizáció kerül veszélybe.” (Soros György: A gyarlóság kora, Scolar Kiadó, 2007)

„Az őszödi beszéd be fog kerülni a magyar politikatörténetbe – véli Donáth László. A szocialista országgyűlési képviselő szerint a ma is vihart kavaró beszéd a politikatörténetnek akkor sem a szégyenletes oldalára kerül, ha saját frakciótársai közül is sokan úgy érzik, inkább hallgatniuk kell róla. Az ő csődjüket azonban nehezen viseli a politikus, aki lelkészi hivatása okán sem lépett be az MSZP-be.” (Donáth László, Népszava 2008. szeptember 27.)

„MN: Az ön pártja még számunkra, a politikával kelő-fekvő újságírók számára is szinte ismeretlen. Tud önökről valaki?

L. Z.: Szögezzük le, egyetlen kisgazdapárt van, és azok mi vagyunk. Ez a párt a Bethlen-féle (sic!) kisgazdák jogutódja. Ismer bennünket a vidék.” (Lengyel Zoltán és a nemzet érdeke, Magyar Nemzet 2008. október 14.)

„168 Óra: Milyen lenne a szép, új világ?

TGM: Szocializmus. Az áru, az érték, a túlélési kényszerből végzett munka, az egyenlőtlenség, a hierarchia, a munkamegosztás, a hatalom vége. Annak a világnak a halála, ahol vannak kizsákmányoltak vezetők és vezetettek, műveltek és műveletlenek, tudósok és tudatlanok, erőszakolók és megerőszakoltak, kínzók és megkínzottak, erősek és gyöngék. Ahol a kiváltságosok Thomas Mannt és Proustot olvassák, a szolgák pedig a tévét nézik. A szocializmus a három M világa lesz: Marx, Mozart, Matisse. A szabad játéké, a szelíd érzékiségé, a szerelemé, a rögtönzésé, a fantáziáé, alkotásé. Miért ne? Talán nem volna jó?” (Tamás Gáspár Miklós: Semmi közöm az SZDSZ-hez, 168 óra, 2008. június 19.)

„Amit mi vállaltunk, az 8 milliárd forintba került volna. Ezért is lepett meg bennünket, amikor teljesen váratlanul megjelent egy plusz 12 milliárdos igény a városvezetés részéről. Ezen a ponton a hazafiság és az üzleti tisztesség között kellett választanom: nem mondhattam azt a többi tulajdonosnak, hogy egy ilyen teljesen jogtalan, aránytalan összeget letegyünk az asztalra. Megjegyzem a múlt évben egy hasonló méretű kereskedelmi központtól a főváros nem kért semmiféle hozzájárulást. (…) Állítom, hogy az elkövetkező tíz-tizenöt évben hazánk az Európai Unió legszegényebb országa lesz. (…) Ma viszont az ország a történtek után ki van szolgáltatva 7-8 nagy kötvénytulajdonosnak. Ilyen körülmények között hamis illúzió, az, hogy az állampolgár szavazatán vagy bármely politikai párton múlik, mi lesz Magyarország jövője. (…) Az orosz energiára és nyersanyagokra szükségünk van, sőt, az kellene, hogy amit csak lehet, itt invesztáljanak, teremtsenek munkahelyeket, mi pedig exportáljuk az orosz piacra. (…) Oroszország nagyon jó irányban halad. (Interjú Demján Sándorral, Figyelő, 2008. február 14-20.)

– Valóban a Deltában is egy „fassbinderes” történetet kapunk, egy fiú hazatér isten háta mögötti falujába. Mellé szegődik a testvére, különös szerelem szövődik köztük. Ezt senki nem nézi jó szemmel. Miért a gyűlölet, ami feléjük árad? – Mert nem tűrjük el, hogy más szabadabb legyen, mint mi. Rögtön vízbe fojtjuk. Rendnek kell lenni. (Beszélgetés a Delta Arany Orsó-díjas rendezőjével, Mundruczó Kornéllal, Népszava, 2008. február 7.)

„A konzervativizmus nálunk hiánycikk, legfeljebb a pult alól szerezhető be. Egyetlen képviselője, az MDF jelenleg élethalálharcát vívja.” (Szanyi Tibor: Erőpróba, Népszava, 2008. augusztus 25.)

„S. Z.: Teó kiváló szakember, minden komolyabb kérdésben kikérem a tanácsát. Megszámoltam: napi átlagban ötven fölött van a vezetői döntéseim száma, és ha azonnal segítséget kérnék mindenben, akkor már rég tönkrement volna a házasságunk.

HVG: Egészen más talajban vannak a gyökereik. Kellett-e a másik fél elfogadtatása végett bármelyiküknek is magyarázkodnia a családjában?

S. Z.: Nem kellett, mert mindkét oldalon felvilágosult családról van szó. Az ő mélyen katolikus hite, és az én világi zsidó hátterem eddig nem jelentett semmilyen problémát. Ez amúgy is bonyolult kérdés, hiszen a vallási és kulturális hagyományok sajnálatos hiánya, illetve gyengesége miatt nehéz magamat zsidónak nevezni.” (Somogyi Zoltán, a Capital Group vezérigazgatója, Portré, HVG, 2008. június 21.)

Demszky, a tettek embere ( Politikai hirdetés)

Bár a kormány árat emel, fokozódik az infláció, folytatódik a gazdasági romlás. BUDAPEST ÉLNI FOG! Nem kérek türelmi időt! Azonnal cselekedni fogok! Csökkenteni akarom a bürokráciát. Kizárólag a szaktudás és a rátermettség érvényesüljön, a hivatali munka végre érthető és célszerű legyen. Nem akarom, hogy a nyugdíjasok és az elesettek megalázó helyzetbe kerüljenek a télen. Gondom lesz fűtésükre, gyógyszerükre, mindennapi meleg ételükre. Felülvizsgálom a lakbér- és közüzemidíj-tartozásokat. A rászoruló, önhibájukon kívül fizetni nem tudó családok tartozását felfüggesztem, vagy indokolt esetben elengedem. Azonnal tehermentesíteni fogom a legszennyezettebb levegőjű útvonalakat. A törvény teljes erejével meg fogom akadályozni a zöldterületek beépítését. Azonnal tárgyalásokat kezdek a kerületi önkormányzatokkal a feladatok pontos megosztásáról. Éljék önálló életüket a nagyobb és kisebb városrészek, de legyen teljes a támogatás, amelyet a Várostól kaphatnak. Nem fogok tétovázni, dolgozni fogok. Velem együtt minden szabad demokrata jelölt azért, küzd, hogy Budapest félelem nélküli, nyílt és szabad város legyen. Kinyitjuk a városháza kapuját a polgárok előtt. Azt akarjuk, hogy Budapest ismét a miénk legyen, mindannyiunké: pesti és budai polgároké. Demszky Gábor, az SZDSZ budapesti főpolgármester-jelöltje. (Népszabadság, 1990. szeptember 22.)

„Mrs. Roy folytatta: 1922. szeptember 11-én az általános arab felháborodás ellenére Nagy-Britannia meghozta a Palesztinára vonatkozó mandátumot, amely a zsidók számára nemzeti államot biztosít. Winston Churchill 1937-ben így nyilatkozott a palesztinokról: – Nem értek egyet azzal, hogy bárki is magáénak mondhassa azt, amivel nem tud mit kezdeni, akkor sem, ha nagyon régóta birtokolja. Nem értek egyet azzal, hogy a vörös bőrű indiánokkal vagy az ausztráliai feketékkel igazságtalanság történt. Azért nem értek egyet, mert egy erősebb, magasabb rendű, talpraesettebb faj foglalta el a helyüket… 1969-ben Golda Meir izraeli miniszterelnök azt mondta: a palesztinok nem léteznek, Begin kétlábú állatoknak nevezte őket, Shamir miniszterelnök szöcskéknek, akiket el kell taposni. (…) Arundathi egy harmadik dátumot is említett: 1990. szeptember 11-én idősebb George Bush a kongresszus összevont ülésén bejelentette az amerikai kormány határozatát arról, hogy megtámadja Irakot. Azt hangoztatta, hogy Szaddám Husszein kegyetlen katonai diktátor, aki genocídiumot követett el saját népe ellen. Ez megfelelő leírása Szaddám Husszeinnek. Ma már azonban tudjuk, hogy az Egyesült Államok kormánya korábban ötszázmillió dollárral segítette őt amerikai mezőgazdasági termékek vásárlásában. S mikor Szaddám befejezte emberirtó hadjáratát, az Amerikai Egyesült Államok kormánya megkétszerezte a támogatásra szánt összeget, s ellátta a diktátort az anthrax előállításához szükséges alapanyagokkal, helikopterrel, valamint vegyi és biológiai fegyverek előállítására alkalmas vegyszerekkel. Abban az időszakban, amikor Szaddám Husszein a legkegyetlenebb rémtetteit követte el, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Irak közeli szövetségese volt. (…) Amerikának nincs erkölcsi alapja ahhoz, hogy áldozat legyen. Az áldozat ugyanis mindig ártatlan. (…) Arundathi szerint a hat éve történt szörnyűség csak akkor érthető, ha látjuk az utat, mely 1922 szeptemberétől 2001 szeptemberéig vezet.” (Balavány György: Arundathi és a sebesült óriás, Magyar Nemzet, 2007. szeptember 11.)

Összeállította:

Tóth Gy. László

Comments are closed.