Forrás: Népszava

Ki gondolta volna akár csak néhány hónapja is: már a gárda sem egységes. Nem kell azért egyetlen gárdistának sem a bakancsa után kapnia és szaladnia az őrhelyére; a különválás csak elméleti. Akiket eddig egy csoportba tartozónak gondoltunk, most buzgón hangoztatják, hogy mégsem. Hiába lépnek egyszerre és egy irányba, hiába a sok egyforma ruha, és hiába tűnik úgy, hogy egy a tábor, ha mégsem egy a zászló. A gárda a jogászkodásban bízik, és abban, hogy jogi kiskapun menekülhet. Nem alaptalanul.

Már a gárda feloszlatására indított per előző tárgyalásán kiderült, hogy a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesületet élesen elválasztják a Magyar Gárda mozgalomtól. Nem tudni, hogy ez a kezdetektől így van-e, vagy csak később hozták be a jogi trükköt. Azt remélik ettől, hogy ha a bíróság hosszú hónapok után kimondja az előbbi feloszlatását, akkor sem változik semmi. Mondhatják (és mondják is), hogy a fekete ruhás sereg a mozgalomhoz tartozik. Ha ezt sikerül elhitetni, semmi értelme a hosszú hónapok óta húzódó pernek: az egyesület feloszlatása esetén meghúzódnak a másik szervezet neve alatt, és ha megint pert kezdeményeznek, ismét máshová menthetik magukat. A macska-egér játékban azért az ügyészség sem tétlen: hírek szerint látnak esélyt arra, hogy a két szervezetet egy kalap alá vegyék. Hiszen a jogászkodást félretéve a közélet szinte minden szereplője tudja, hogy ugyanarról van szó.

Most az a fő kérdés, hogy a bíróság bezárja-e a kiskaput, vagy hagyja, hogy átmentsék a „sereget”. Létezne egy jogászkodást mellőző megoldás is: ha Orbán Viktor hatalomra kerülés nélkül is kiosztana nekik két pofont, és hazazavarná őket – miként arra nemrég utalt a Fidesz elnöke. Akkor pedig Vona Gábor gárdaelnök sem mondhatná, hogy a jogászok majd megvédenek, oszt jó napot.

Markotay Csaba

Comments are closed.