Forrás: Mazsihisz

Dr. Feldmájer Péter a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Elnökének beszéde. Elhangzott a Váci Zsinagóga újraavatásán 2008. június 1-én

“Még vannak itt-ott rejtett városok,

Hol öreg mécsesünk pislog titokban,

A régi tűz már régen nem lobog,

De hamvából egy -egy parázs kilobban”

Ünneplő gyülekezet!

Ezeket a szavakat írja Bialik a múlt század héber nyelvű lánglelkű költője. És úgy van, még vannak itt-ott rejtett városok, ilyen város Vác, és ilyen város sok van még Magyarországon, ilyen város sok van még Európában, és sok van még a világon.

Ezekben a városokban már talán csak pislog a fény, már nem is látunk fényt, és mit tegyünk akkor, ha a szó fizikai és nem szellemi értelmében önti el tűz és hamu a városainkat.

Miként elöntötte Vácot is, ahol minden fekete volt, ami a zsidósághoz tartozott, minden elpusztult és a lángokban semmi nem maradt, csak, üszök és hamu, és aki oltani akarta attól az ateista uralom idején elvették a fecskendőt, elvették a vizet, hogy a pusztulás totális legyen.

Ennek az épületnek a sorsát – bár nem ide valósi vagyok- évről-évre, gyermekkorom óta végigkövethettem, láttam még a régi tetejét, amelyen becsurgott az eső, láttam, amikor beomlott, és láttam, amikor már csak áttetsző csontvázként világított át rajta a nap.

Én akkor gyermekként, fiatalemberként nem értettem miért történt mindez, miért hagyták, hogy így legyen… Ma sem értem. Így amikor abba a helyzetbe kerültem, hogy dönthettem, akkor eldöntöttem, hogy ez nem maradhat így és ebben hű társam volt Zoltai Gusztáv igazgató úr, és hű társunk volt Kéri Lajos bácsi, aki szintén váci volt, és később a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke lett.

Mindezt egyedül nem tehettük volna meg, mindehhez kellett a Váci Zsidó Hitközség, kellettek azok a zsidó emberek, akik itt maradtak.

Shakespeare hőse Hamlet így szólott: “Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.”

Bizony így van. Embernek szóló kihívás az időt visszazökkenteni a maga helyére, van, aki vállalja, s van, aki elmegy, van, aki nem bírja lelkileg. Turai János a Váci Zsidó Hitközség elnöke vállalta a feladatot, vállalta, hogy azt az időt, amelyet 1940-1944-ben kizökkentettek, saját munkájával, saját lelkesedésével visszatolja a helyére. Nehéz dolog ez, az idő lassan halad és nagyon furcsa jószág, de Turai János meggyőzte társait, a zsidó hitközség tagjait és most itt állhatunk ebben a csodálatos épületben, és nézhetjük, hogyan süt be a délután nap ránk szemből pont a Tóraszekrényre, mert akik ezt építették, tudták, hogy kell zsinagógát építeni, hogy kell felépíteni az Örökkévaló házát. A dicséret nem csak az elnök urat illeti, hanem a hitközség minden tagját, s persze Vác városát. Köszöntöm polgármester urat és köszönöm neki azt a segítséget, amelyet megadtak ehhez az épülethez, amely hitem szerint a város dísze lesz, és a Magyar Kormányt, a Magyar Államot, amikor azt mondjuk, hogy köszönjük a segítséget, akkor tudjuk, hogy ez az épület nemcsak Vác városáé, hanem a Dunakanyaré, és egész Magyarországé.

Milyennek kell lennünk hölgyeim és uraim? Nos, optimistának.

Abból a kis imakönyvből, amelyből itt imádkoztam a minchá-t itt Vácott adták ki valamikor a 30-as években. Azokban az években, amikor már dühöngött a barna téboly itt Magyarországon és Európában, már tervezték a zsidótörvényeket, mégis Silberstein Dávid ortodox rabbi, a rabbiiskola vezetője kiadta az imakönyvet, héberül, németül, magyarul, azt írta rá: “Ezen épületkolosszusban 80 bócher fog hajlékot, teljes ellátást, oktatást nyerni. Az internátus hajléka Szent Tóránknak dicsősége, valamint érdeke az őszzsidóságnak.”

Amikor ezeket szoktam olvasni, mindig elgondolkodom, vajon Silberstein Dávid ortodox rabbi vak volt, nem látta mi zajlik a világban? Iskolát csinált itt Vácott, amikor már érződtek a szörnyű idők szelei? Nem, Silberstein Dávid nem vak volt, ő hitt a jövőben, tudta, hogy bármi is történik, bármilyen szörnyű idők is következnek, az Örökkévaló megóv bennünket és a zsidóság meg fog maradni a világban, itt Magyarországon, Izraelben, az egész Földgolyón, és hite megmaradt nekünk! Most már elpusztultak a váci zsidók, elpusztult nagy részük a holocaust szörnyűségeiben, sokan elmentek, elköltöztek Izraelbe, elköltöztek Budapestre és más városokba, de jöttek helyettük mások, más emberek, és újraalkották azt, ami már elveszni látszott.

Újraalkották, és ami most fellobbant, az nem csak pislogó mécses, hanem egy gyönyörű épület, amely világos, és gyönyörű fáklyája a zsidó jövőnek.

Mazsihisz news

Comments are closed.