Forrás: NOL

A Népszabadság által felkért lapombudsman értékelése az elmúlt két hét írásairól

Népszabadság * Paul Lendvai * 2008. június 10.

Az elmúlt két hétben (május 31.-június 7.) Orbán Viktor kiszivárgott politikai tervezgetéseinek leírása, vitatása és kommentálása, valamint az SZDSZ válsága állt a Népszabadság politikai riportjainak és kommentárjainak középpontjában.

Összehasonlítva a jobboldali napi- és hetilapok zavart és ellentmondó jelentéseivel, a lap tárgyilagosan beszámolt az április végén, zárt, kis körben elhangzott kijelentések különböző verzióiról, Orbán későbbi magyarázkodásairól s az indiszkréciók lehetséges politikai következményeiről.

A kommentárok (Nagy N. Péter, Tamás Ervin) gyorsan és világosan kimutatták a kiszivárgott s végül megerősített beszéd ellentmondásait. Mint oly gyakran, úgy most is Bauer Tamás cikke Őszöd és a Vas utca címmel (május 20.) boncolta könyörtelen logikával a beszéd stílusát és tartalmát. A felületes vagy csak az ellenzék politikai aprópénzét kínáló “elemzőkkel” szemben Bauer rámutat a “gyökeres különbségre a politikai hazugsággal szakítani kívánó két évvel ezelőtti Gyurcsány és a politikai hazugságot természetesnek tekintő mai Orbán között”. Következtetése érveinek tükrében szerintem is vitathatatlan: “Semmi okunk tehát arra, hogy Orbán Vas utcai előadását Gyurcsány őszödi beszédével állítsuk párhuzamba. Míg az utóbbi a politikai hazugságokkal való látványos szakítást fogalmazta meg, Orbán előadása a politikai hazugságok folytatásának dokumentuma. Gyurcsány megpróbált szembefordulni a magyar közélet züllésével, Orbán rendületlenül arra építi politikáját.”

Helyesnek tartom, hogy a lap nemcsak különös figyelmet szentel az Orbán által felvetett gazdasági és pénzügyi kérdéseknek, hanem ugyanakkor független és a kormánypolitikát bíráló szakértők véleményét is közli. Ebben a tekintetben példamutatónak tartom Tanács István kétoldalas cikkét – A “szlovák csoda” nyomában – (június 7.), amely a magyar sajtóban és politikában oly gyakori felületes vélemények helyett alaposan megmutatja a szlovák gazdasági fellendülés okait és következményeit. Jó lenne, ha a Népszabadság gyakrabban hozna hasonló alapos cikkeket a cseh, lengyel, szlovén és horvát gazdaság helyzetéről.

Nagyon fontos kérdéseket vet fel a Nemzetbiztonsági Hivatal és az 1,25 milliárdos csempészettel és adócsalással gyanúsított Egymásért-Egy-másért Alapítvány kapcsolataival foglalkozó cikk. Természetesnek tartanám, ha a lap erről a politikailag és morálisan elfogadhatatlan együttműködésről és a Fekete Gy. Attila kitűnő cikkében felvetett “kényes” kérdésekről folyamatosan írna, az illetékes NBH-vezetőket s természetesen az illetékes minisztert is megkérdezné, hogy vajon “egyes vezető munkatársak” még mindig kétes ügyletekkel foglalkoznak-e. Ebből a szempontból a lap hitelességéhez bizonyára hozzájárulna, ha Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián új könyvével, “Elhallgatott múlt – A Pártállam és a belügy 1956-1990”, s a ma is releváns tanulságokkal részletesebben foglalkozna.

Egyre nyilvánvalóbb számomra, hogy a lap egyik gyengesége a címek kérdése. Nem kétséges, hogy egy kvalitásos lapnak is figyelmet kell keltenie. A veszély csak az, hogy a félrevezető vagy ügyetlen címek az olvasókat felbosszantják, sőt elrettentik. Néhány példa a vizsgált időszakból: “Környezetszenynyező is börtönbe vonulhat” (talán viszik vagy bebörtönözhetik) május 26-án; “Zűrös hatalomváltás Izraelben”, május 30-án, (“Hatalmi harc” jobb lett volna, hiszen a váltás még mindig nem történt meg), “Zárul az osztrák határ” címlap május 31-én

(ez túlzás, az alcím, a “szigorúbb ellenőrzés” pontosabb); “Magyar vita a végsőkig” főcím az első oldalon június 2-án a román önkormányzati választásról a már rendelkezésre álló eredmények ismertetése helyett; teljesen érthetetlen főcím június 3-án “Karikatúrák három év után” ahelyett, hogy “Öngyilkos merénylet az iszlamadabi dán követség ellen”, vagy “Nyolc halott a dán követség elleni merényletnél” lenne; június 4-én főcím “Az éhezés és az elhízás baja” ahelyett, hogy “60 állam és kormányfő tanácskozik az élelmiszerellátásról”; június 6-án a “Programok kavalkádja” cím mintha a tavaszi fesztiválra s nem a politikára utalna.

A külpolitikából kiemelném az erdélyi helyzetről szóló cikkeket s Aczél Endre kommentárjait, különösen a “Navracsics és Trianon” címűt a június 6-i számban. A jobboldal trianoni propagandája hallatlanul árt az országnak s a magyar kisebbségeknek a szomszéd államokban.

Furcsa, hogy a grúz választásokkal kapcsolatban a moszkvai tudósító két cikkben is hosszasan, képekkel illusztrálva idézi Sevardnadze volt elnököt, s nem tér ki arra, hogy annak idején Szaakasvili azért “szabadult” meg tőle olyan könnyen, mert korrupt ügyei általánosan ismertek lettek. A külpolitikában is találunk kissé szokatlan címeket: Bécsből jelentik már a szombati számban, hogy “Svájcban fordult a kocka”, négyhasábos cím még a népszavazás előtt. Hétfőn Blocher és a jobboldali Svájci Néppárt veresége után azonban csak egy rövid hírt találunk. Ugyanebben a számban nevetséges és félrevezető a cím: “A cseh szocdemek egymást váltva éheznek”. Vajon hányan és miért? Két ember tiltakozik éhségsztrájkkal az országban létesítendő amerikai radarbázis ellen!

A publicisztikából érdemes megemlíteni György Péter ragyogó cikkét a Bodies kiállításról, mint egy csak gyors hasznot célzó “üres és erkölcstelen akcióról” (május 31-én), a Halda Alizról szóló, sajnos kép nélküli szép nekrológot (Révész Sándortól), az általában érdekes “Arcok” sorozatból a Veiszer Alinda tévémoderátorról írt cikket s a Hétvégéből (junius 7-én) A monoki modell című, egész oldalas riportot. Nyilvánvaló, hogy az egészségügy és a kórházak állapota, a budapesti és országos közlekedés hiányosságai s az oktatási és nevelésügyi problémák a közvélemény, s így a Népszabadság olvasói figyelmének középpontjában maradnak. Ezért is hiányolok, legalábbis a május 13-a óta olvasott számokból, riportokat vagy elemző cikkeket a budapesti hajléktalanok helyzetéről.

Mind a Gazdaság melléklet, mind az Arcok sorozat méltó egy színvonalas, modern napilaphoz.

Fontos lenne azonban a “színesek” és a nem névvel jegyzett első oldalas bevezetők stílusára több olvasószerkesztői figyelmet fordítani. Ugyanez fokozottan vonatkozik Návai Anikó riportjaira és interjúira Los Angelesből, amelyekben szinte minden riportalany ugyanabban a budapesti szlengben beszél, magyaráz és viccelődik.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.