Forrás: NOL

2004. május

Népszabadság * Révész Sándor * 2008. május 31.

Medgyessy Péter miniszterelnök az RMDSZ vezetőivel

Kép: Teknős Miklós

A közéletet nehéz tisztán tartani, amíg rokonokkal rendelkező politikusok tevékenykednek benne. Miért ne üzletelhetne saját jogon a nagykorú rokon, és miért ne üzletelhetnének vele a nagy hatalmú rokonaként? Hogyan lehetne formálisan megfogható, ami informálisan nyilvánvaló?

A miniszterelnök és az EU-pénzek elosztásáért felelős államtitkár gyermekei TGG & Partners Tanácsadó és Szolgáltató Kht. néven lobbicéget nyitottak, melynek 100-100 millió forintot fizettek olyan nagyvállalatok – az OTP-csoport és a Matáv -, melyek helyzetét kormányzati döntések jelentősen befolyásolhatják. A Matáv számára például egy kormányrendelet igen jelentős adókedvezményt biztosított, amit ugyan elvileg mindenki igénybe vehetett, aki széles sávú internetszolgáltatással foglalkozott, gyakorlatilag azonban csak a Matáv. Az autópálya-építésben érdekelt Vegyépszer is fizetett. a fiúknak. A pénzt arra adták, hogy a TGG lobbizzon értük az uniónál, noha a cég nem is szerepelt a kijáró cégek brüsszeli listáján, és a Matávnak egyébként is volt már egy fizetett lobbistája Brüsszelben. „Hogyan lehetséges, hogy miután az Orbán-kormány belebukott a munkásságát övező korrupciós gyanakvásba, két év leforgása után a szocialista-liberális kurzus ugyanebben a hínárban vergődik? Miként fordulhat elő, hogy a teljes politikai elitre nézve oly dicstelen brókerbotrány még le sem futott, egyszer csak kiderül, a kormányfő meg a nemzeti fejlesztési terv felett bábáskodó államtitkár fiai, alighogy szüleik hatalomra kerülése után vállalkozást alapítottak, máris az ország vezető magáncégeinek anyagilag is kitüntető bizalmát élvezik? Nem az a baj, hogy ebből hír lett, hanem az, hogy igaz.” Ezt írta Mészáros Tamás, és igaza volt. (Az igaz veszély, 168 Óra, 2004. május 20.)

Megszületett Orbán Viktor ötödik gyermeke, Flóra, akit katolikus hitre kereszteltek. Magánügy, gondolnánk, ha az apa is így vélné. Ám vélhetőleg nem így vélte, mert a vezetése alatt álló párt kiadott egy nyilatkozatot, miszerint „Ráhel, Sára, Róza mind katolikusok, Gáspárt azonban reformátusnak keresztelték. Ez szokás a vallásos családokban, hacsak a szülők úgy nem döntenek, hogy gyermekeik egységesen a másik szülő vallását kövessék.” (Népszava, 2004. május 18.) Ha fontos a nyilvánosság számára, hogy mi szokás katolikus anya és református apa által alapított vallásos családokban, akkor nyilván az is fontos, hogy mi nem szokás. A református Gáspárt és a katolikus Ráhelt a kilencvenes évek elején egyaránt Iványi Gábor metodista lelkész keresztelte meg, ugyancsak ő áldotta meg utólag Orbán Viktor és Lévai Anikó házasságát, mely mindenféle egyházi közreműködés nélkül köttetett még azokban az években, amikor Iványi Gábor üldözött gyülekezetét az Állami Egyházügyi Hivatallal vállvetve gyalázták a diktatúrának behódolt metodisták és „történelmi egyházak”, köztük a katolikus és a református. Abban az időben, amikor az Orbán család – még a történelmi egyházaktól távol tartva magát – krisztianizálódni kezdett, lelki vezetőjük, Iványi Gábor a nagyobbik liberális párt képviselőjeként, Orbán Viktor pedig a kisebb liberális párt frakcióvezetőjeként tevékenykedett a parlamentben. Orbán ellenezte az egyházi ingatlanok visszaadását, pártja egyházpolitikájának alapelve pedig nem egyszerűen az állam és az egyház, hanem az állami költségvetés és az egyház elválasztása volt. Orbán Viktort ez idő tájt az érdekelte leginkább: „Vannak-e garanciák arra nézve, hogy az egyházak nem avatkoznak be közvetlenül a politikai életbe, nem gyakorolnak közvetlen befolyást az államra?”

Demeter Ervin a Nemzetbiztonsági Hivatal előtt

Kép: Domaniczky Tivadar A Legfelsőbb Bíróság helyreigazításra utasította a Népszavát, mely előző év szeptemberében azt állította, hogy Kondor Katalin 1974 és 1983 között Vári fedőnéven a Budapesti Rendőrfőkapitányság III/II-B. alosztályának „hazafias alapon” beszervezett titkos ügynöke volt. „Az ügynökvádakat a mószerolók még csak valószínűsíteni sem tudták” – vélte Csontos János (Makacs tények és hazugságok, Magyar Nemzet, 2004. május 21.). Ezt a sikertelen valószínűsítési kísérletet a per során bizonyítást nyert tények alapján a következőképpen foglaltam össze évzáró írásomban: „Hálás per az ilyen, mert, ahogy az első fokon ítélkező bíró kifejtette, >>ha egy szemernyi kétség is fölmerül«, akkor a sajtó állításait nem lehet bizonyítottnak tekinteni. Volt egy hiteles beszervezési karton, mely kilenc évig >>élt«; a rajta megjelölt tartótiszt, Kondor régi barátja elismerte, hogy az ő aláírása található azon a dokumentumon, melyben >>K« lakást igényeltek Kondor-Vári számára; van egy másik irat, melyen a következő tartótiszt számolja el a Várival kapcsolatos költségeit; ez a tartótiszt a bíróságon tanúskodik, hogy valóban ő volt a valóban beszervezett Kondor tartótisztje; mindkét tartótiszt és az illetékes alosztály vezetője egybehangzóan kizárja a statisztikai célú, >>fiktív beszervezés« lehetőségét. Mindezzel szemben szemernyi kétségnek elég volt két föltűnően független szakértő: a Legfelsőbb Bíróság kabinetfőnöke, aki a konkrét ügyről ugyan nem tudott semmit, de leszögezte, hogy történhettek fiktív beszervezések, és Bálint, Kondor szakértője, aki azt állította, hogy ő már 1984-ben hallotta egy azóta már elhunyt kollégától, hogy a Kondor csak fiktív beszervezett volt…” (Révész Sándor: Mindannyian mások, 2004. december 31.). Kondor minket is beperelt e cikk miatt, de sajnos visszavonta a keresetét mielőtt a pert elveszíthette volna.

Figyelmet érdemel Kondor fent említett szakértője, Bálint László, aki, amint azt a Magyar Fórumban megjelent sokrészes cikksorozatából tudjuk, „keresztényi lovagiasságot és szeretetet” örökölt édesapjától, akit a kommunisták leventeoktatóként, Imrédy Magyar Élet Pártjának tagjaként és „állítólagos fasisztaként” üldöztek. „Származásom és neveltetésem arra predesztinált, hogy amíg bírom és amíg tehetem, azt szolgáljam, ami keresztény és magyar” – írja Bálint, aki – míg csak ki nem rúgták, és el nem szegődött a MIÉP-hez parlamenti szakértőnek -, évtizedeken át a kommunista diktatúra állambiztonsági tisztjeként bírta szolgálni, „ami keresztény és magyar”. Pont ott, ahová a Vári fedőnevű lény papírjai szóltak. De miért is lenne Kondorra nézve dehonesztáló, amire újdonsült bizalmasa, akárcsak régi barátja, Szalánczy Béla büszke volt? Miért rágalomként s nem illetéktelen dicséretként tagadta, hogy hazafias alapon szolgálta, ami keresztény és magyar.

Tisztességes emberek soha nem tulajdonítottak politikai jelentőséget annak, hogy Pokorni Zoltán édesapját beszervezték. De ezt az eredetileg Meruk Józseftől származó információt nem is próbálta cáfolni soha senki. Holott Kondor szakértője szerint kellett volna: „a Fidesz hatalmas hibát követett el. Meruk József bejelentése nyomán azonnal föltartott kézzel megadták magukat, mindent beismertek. Nem ezt kellett volna tenni! Azonnal perelni kellett volna Meruk Józsefet, mondván, nem mond igazat. A bírósági eljárásban aztán vagy kiderült volna az igazság, vagy nem. Lényegileg nem volt mit veszteni.” (Magyar Fórum, 2004. május 20.) Kondor szakértője szerint tehát a legkisebb esélyt is meg kell ragadni, hogy ne bizonyosodjon be az igazság. Érdemes.

Demeter Ervin, aki az Orbán-kormány idején felügyelte a titkosszolgálatokat, a Sajtóklubban bejelentette, hogy fölvette a kapcsolatot a CIA magyarországi összekötőjével, tájékoztatta őt a Kulcsár-ügy „Amerikába vezető szálairól”, elárulta néki, hogy a K&H-nál végrehajtott bűncselekmények végrehajtása „a KGB módszereire” emlékezteti őt, és elpanaszolta, hogy az általa vezetett parlamenti vizsgálóbizottság nem kapta meg Kulcsár Attila telefonbeszélgetéseinek lehallgatási jegyzőkönyveit a Nemzetbiztonsági Hivataltól. (Magyar Nemzet, 2004. május 5.) A CIA-összekötő (ha az volt), finoman lekoptatta Demetert. A Demeter által illetéktelenül igényelt lehallgatási jegyzőkönyveket Tóth András, gyakorló titkosszolgálati miniszter rendelte magához, ugyancsak illetéktelenül. Boross Péter, az Antall-kormány titkosszolgálati minisztere mindkét utódját jól leteremtette: „Egy állam akkor működik jól, ha arra hivatott szervei betöltik hivatásukat. Ezért nem tetszik, amikor három ellenzéki képviselő felkerekedik, és elindul az NBH-ba a kamerák kereszttüzébe, hogy kikérjen egy lehallgatási jegyzőkönyvet. Mert nem kérheti ki. Illemszabályok, szokások korlátozzák ebben. Még jobban meghökkentett a válasz, amivel őket fogadták. Hogy a szolgálatokat felügyelő államtitkár magához kérette az anyagot. Ugyanis semmi köze hozzá. Nem titkosszolgálati ember, nem tekinthet bele. És ha eljön a kormányváltás, és más kerül hatalomra? Első dolga lesz, hogy átlapozza az összes jegyzőkönyvet? (…) (Demeter Ervin) akkor sem ülhet le beszélgetni a CIA-val a szolgálatok háta mögött. Mert ha valaki sokat forog ilyen körökben – és dicsekszik is vele – gyanút kelt. (…) Ha valaki találkozik egy kémmel, s ezt világgá is kürtöli, szükségtelenül hírbe hozza magát, alap nélkül is.” (Kóbor Lovagok, Buják Attila interjúja Boross Péterrel, 168 Óra, 2004. május 20.)

Beindult az uniós kampány. A kormány előre hozta az 53. heti nyugdíj kifizetését, és a pénz mellé levelet is küldetett közpénzen a nyugdíjfolyósítóval, melyben a nyugdíjasok tudomására hozták, hogy a pénzt a kormánypárti képviselőknek köszönhetik.

Ugyancsak közpénzen, a Miniszterelnöki Hivatal kiadásában jelentették meg a kormány Európa-tervét népszerűsítő brosúrát, melyet a Köztársaság téri pártközpontból hordták szét az MSZP aktivistái, hogy pártjuk propagandaanyagként osztogassák. Tóbiás József pártigazgató, akit, mint azt a legutóbbi A múlt ködéből tudjuk: „nem érdekelnek az etikai és választási kódexek”, a Magyar Nemzetnek a következőket nyilatkozta: „az Európa-terv sikere nem egy pártté, hanem az egész országé. Ezért… a kancellária megbízásából készült kiadványt minden párt terjesztheti. Szívesen adunk belőle más pártok aktivistáinak is…” (2004. május 24.) Hol voltak Tóbiás úr emberei 2002-ben, amikor az Orbán-kormány brosúráit kellett volna osztogatniuk?!

Romániában helyhatósági választásokra készültek. A Magyar Polgári Szövetség azonban hiába készült. Az RMDSZ is, más kisebbségek parlamenti képviselői is és a román kormánypárt is úgy gondolta, jobb, ha a kisebbségiek nem válogathatnak. Törvényileg biztosították a parlamentben már bent ülő kisebbségi szervezetek képviseleti monopóliumát. Ők megkötések nélkül indulhatnak továbbra is a választásokon, az új indulóknak viszont rendkívül szigorú feltételeket kell teljesíteniük. Összesen 25 ezer támogató aláírást kell gyűjteniük, de úgy, hogy legyen legalább 15 megyéből és Bukarestből 300-300. Az MPSZ – az RMDSZ megdöbbenésére – összegyűjtött rövid idő alatt 54 ezer aláírást, de a román központi választási bizottság (az aláírásgyűjtőknek egyébként föl nem róható!) formai okokból ezek jelentős részét érvénytelennek nyilvánította, az RMDSZ képviselőinek kezdeményező egyetértésével. Az RMDSZ vezetői arra hivatkoztak, amire a pártállami diktatúrák mindenkori apologétái: nem hasznos a szabad akaratnyilvánítás lehetőségével megosztani a népet. A magyar kormány kiállt az RMDSZ mellett. Pedig jól tette volna, ha megfontolják Nagy Iván Zsolt szavait: „nem feltétlenül az MPSZ létével van baj, hanem azzal az ijesztően öncélú és kártékony módszerrel, ahogy az RMDSZ ellen harcol. De ugyanúgy öncélú és közösségromboló az, ahogy az RMDSZ ütött és üt vissza”, többek között „az MPSZ különböző indulási kísérleteinek megfúrásával”. (A vizsgálat, Magyar Hírlap, 2004. május 25.).

A bagdadi Abu Graib börtön foglyait elképesztő perverzióval alázták meg amerikai fegyőrök. A lemeztelenített, alantas dolgokra kényszerített, megfélemlített, megkínzott foglyokról készült megdöbbentő felvételek bejárták a világsajtót. Szaddám idején ebben a börtönben rengeteg embert kínoztak halálra. Most egy halálos áldozat volt: az az amerikai szakértő, akit az-Zarkavi bosszúból lefejezett. A kínzás elítélésében egységes volt a világ, az értelmezésében nem. Voltak, akik a legfelsőbb amerikai vezetéstől érkezett utasításokra vezették vissza és az iraki diktatúrát megdöntő fegyveres erőkre általában és szimbolikusan is jellemzőnek állították be, ami történt. Ám ehhez az értelmezéshez hiányoztak a tények. A Daily Mirror fotósorozatáról például, mely szerint angol katonák is hasonlóképp kínoztak, kiderült, hogy hamisítvány.

Az Abu Graib már nem létezik, a bűnösöket elítélték, de a négy éve megjelent fotók lélektani hatása máig sem múlt el, s ne is múljon.

A baloldali ellenzék és az MDF a magyar katonák azonnali hazarendelését követelte. A közvélemény-kutatók is jelezték, hogy a korábban sem népszerű katonai szerepvállalást most már négyszer annyian ellenzik, mint ahányan támogatják. Mindezek hatására a Fidesz álláspontja is megfordult. Áder János frakcióvezető május 5-én még úgy tájékoztatta az amerikai nagykövetet, hogy „amíg a magyar csapatok el tudják látni feladatukat, addig a Fidesz nem támogatja idő előtti hazarendelésüket”, de néhány nap múlva Orbán bejelentette, hogy a Fidesz a csapatok kivonását szorgalmazza, mivel a kínzások „elkezdték kihúzni a háború alól az erkölcsi alapot” (-: Fidesz: fordulat Irak-ügyben, Hetek, 2004. május 14.).

E sorok írója a Magyar Narancs szerkesztőségi álláspontjával azonosult: „Az Egyesült Államok és szövetségesei nem azért mentek Irakba, hogy foglyokat kínozzanak; de hogy a fegyveres beavatkozással rokonszenvező liberális internacionalisták – köztük ez a lap is – nem ezért támogatták az akciót, egészen bizonyos. A foglyok kínzása semmilyen körülmények között nem indokolható – és bár a >>kínzás« fogalmát egyesek, például a Pentagon, hajlamosak meglehetősen szűkítő értelemben használni, irányadónak a genfi konvenció tűnik, mely szerint a hadifoglyoknak is kijár a személyes méltóságukat és fizikai épségüket nem sértő emberséges bánásmód. (…) Az elkövetőknek e háborús bűnökért bűnhődniük kell.” De: „aki most azt állítja, hogy az Egyesült Államok haderejének azonnal ki kell vonulnia Irakból, arra is választ kell adnia, mi történne a kivonulás másnapján. Az, hogy >>persze, polgárháború lesz, de már most is az van, na bumm«, nem válasz, hanem felelőtlen ostobaság, esetleg nettó rasszizmus. Ez a válasz emberéletek tízezreit teszi kockára.” (Büntetni és maradni, Magyar Narancs, 2004. május 13.)

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.