A zsidó közösségek tagjainaknak az önkéntesség elve alapján anyagilag is áldoznia kellene saját szerveződéseik fenntartására, hogy azok jobban működhessenek; így jöhetne létre reális alternatívája a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) – mondta a Ki képviselje a zsidókat? című kerekasztal-beszélgetésen vasárnap Budapesten Darvas István, a Nagyfuvaros utcai körzet rabbija. Az önkéntességnek meg kell nyilvánulnia az anyagi hozzájáruláson kívül a zsinagógák látogatásában, tehát a hitéletben is, ami a közösséget fejleszti. Ezenkívül a zsidó vallási és kulturális élethez kötődő szakértelem a legfontosabb, amelynek segítségével segíteni lehet a zsidó közösségek szervezését – közölte.
Olti Ferenc, a Maszihisz volt alelnöke a Bálint Zsidó Közösségi Házban rendezett fórumon kifejtette: a Mazsihisz monopolintézmény, amely az állam jóváhagyásával jött létre a zsidóság képviseletére. Véleménye szerint a zsidóság viszont annak köszönheti több ezer éves létét, hogy társadalma nem centrálisan szerveződő, ezért a többi, szintén a zsidóságot képviselő szervezetnek ugyanúgy kellene kapnia állami támogatást, mint a legnagyobb magyarországi zsidó szervezetnek.
Az általa említett mintegy évi ötmilliárd forintnyi állami támogatást, amely az egész magyarországi zsidó közösséget illeti, nem egyedül a Mazsihiszen keresztül kellene felhasználni, ennek érdekében azonban meg kellene egyezniük a többi zsidóságot képviselő szervezettel, ahogy az történt például Németországban – hangoztatta.
Heisler András, a Mazsihisz volt elnöke vitatkozott azzal, hogy ötmilliárd forint lenne az a kérdéses összeg, amelyet a zsidó szervezetek között másként kellene felosztani. Meglátása szerint ugyanis a különböző oktatási, szociális és egészségügyi intézmények normatív támogatása, illetve a személyi jövedelemadó-felajánlások felhasználása csak a Mazsihiszen keresztül lehetséges. Az ingatlan örökjáradékból származó mintegy másfél milliárd forintot említette, mint amit a Mazsihiszen kívül más szervezetek is jogosan használhatnának fel. A volt elnök kijelentette: „nem kell túlmisztifikálni a pénzkérdést”, hanem olyan zsidó közösségeket kell létrehozni, amelyek megállnak a saját lábukon, ezen kívül közösségi élményt adnak tagjaiknak. Példaként hozta fel ezzel kapcsolatban azt, hogy a rabbik oktassanak minél szélesebb körben héber nyelvet.
Kelemen Katalin, a Szim Salom Progresszív Zsidó Közösség rabbija megjegyezte: az államtól szervezetük „nem kapja meg az őt megillető részt”. Szerinte minden intézménynek, amely a zsidókat képviseli, részesülnie kellene a magyar állam anyagi támogatásából, ami a magyarországi holokauszt veszteségeit kárpótolja. Utalt arra, hogy szervezetük a Mazsihisz-szel az utóbbi 2-3 évben jobb viszonyt ápol, mint korábban, erkölcsileg már kezdik őket elismerni, ám ezzel egyelőre nem jár együtt az állam anyagi támogatásából való részesedés.
Seres Attila, a zsidonegyed.com portál képviseletében megszólalva arra tért ki a fórumon, hogy zsidó kerekasztal megszervezésére lenne szükség, amelyekbe autonóm hitközségeket és zsidó civil szervezeteket is bele kellene vonni. Ezáltal létrejöhetne egy független zsidó hitközségek konföderációja a Mazsihisz mellett.
Kirschner Péter, a Magyarországi Zsidó Kulturális Egyesület elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a zsidó kultúra az egész magyar társadalom számára jelent értéket, a fiatal generációk körében pedig az elődeikhez képest a másként gondolkodás a jellemző. Szólt arról is, hogy az antiszemitizmus hiánya vagy megléte, illetve a holokauszthoz való viszonyulás szintén meghatározza egy társadalom egészséges vagy beteg voltát.
MTI
