Száz éve született Kovács Béla, a kisgazdapárt hajdani vezetője
Népszabadság * Munkatársunktól Hovanyecz László * 2008. április 21.
1958. november 26.: Kádár János, Kovács Béla, Szakasits Árpád és Dobi István a parlamenti ülésszak szünetében
Kép: MTI – Papp Jenő
Valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy a kisgazdapárt rossz csillagzat alatt született. 1909-es alapítása óta minden nagy történelmi-politikai fordulatnak áldozatául esett a szervezet és vezető garnitúrája.
Az 1920-as választásokon a legtöbb mandátumot szerezte, de 1922-ben Bethlen István bekebelezte, vezetőjét, Nagyatádi Szabó Istvánt kompromittálták. 1930-ban újjáalakult, ezt követően Gömbös Gyula erőszakoskodásait kellett elszenvednie. 1936-ban egyesült a Nemzeti Radikális Párttal. Ekkortól lett emblematikus politikusa Bajcsy-Zsilinszky Endre, akit, mivel vállalta az antifasiszta harc vezetését, 1944 karácsonyán kivégeztetett a nyilashatalom. 1945 után a szovjetek által támogatott Rákosi-féle „szalámitaktika” áldozata lett a párt és meganynyi kisgazda politikus. Hogy mi történt 1990 után, azt megírni a jövő történészeinek feladata.
Tény, hogy az 1930-ban újjáalakult Független Kisgazdapárt progresszív ellenzéki párt volt az önmagát keresztény nemzeti kurzusnak nevező érában. A Baranya megyei Patacson 1908. április 20-án született Kovács Béla fiatalon került a birtokos-paraszti mozgalomba. Az ambiciózus parasztpolgár tipikus megtestesítője: felesége 14 holdas örökségét 1945-re 30 holdra gyarapítja. Pártjában is gyorsan emelkedik a ranglétrán: 1939-ben már országos főtitkárjelölt és képviselőjelölt. Józan gondolkodású politikus: azon kevesek közé tartozik, akik előre látják, hogy a Felvidék, a Délvidék és Erdély egy-egy részének visszaszerzéséért sokat kell majd fizetnie Magyarországnak, éppúgy, mint a Szovjetunió megtámadásáért. Miután 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot, s a kisgazdák, a szociáldemokraták, a kommunisták és más erők részvételével létrejött a Magyar Front, majd annak katonai szerve, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága, Kovács Béla is bekapcsolódik az ellenállási mozgalomba.
Országosan ismert politikussá a háború után vált, azt követően, hogy 1945 augusztusában pártja főtitkárává választották. Miután az 1945-ös novemberi választásokat a kisgazdák fölényesen nyerték, Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke ezt írta róla Sztálinnak beszámolójában: „…Nem aktív ember. Előttünk Kovács Béla nem kompromittálódott… A kommunisták úgy vélik, együtt lehet vele működni.” Ez a kép rövidesen megváltozik.
Kovács Béla társadalmi-politikai ideálja – miként a paraszti származású kisgazdáké általában – egy független, demokratikus, többpártrendszeren alapuló parasztállam volt, amelyben nincsenek nagybirtokok, a tőkésmonopóliumokat erősen korlátozzák. A mezőgazdaságban az egyéni birtok az uralkodó, de nagy a szerepük a dán típusú fogyasztási és értékesítési szövetkezeteknek. Mindebből kitűnik, hogy a kisgazda politikus örömmel fogadta a régi rendszer eltűnését, amelynek nem volt köze az ő ideáljához. Nem kifogásolta az úri világ maradványai elleni harcot, sőt azt sem, hogy a munkáspártok a szocializmus eszméje mellett agitáljanak. A proletárdiktatúrát viszont elfogadhatatlannak tartotta. Reálpolitikusként tudomásul vette, hogy mit jelent a szovjet megszállás, ezért mérsékelt hangon bírálta a Rákosi-féle kommunista vezetés egyeduralmi törekvéseit: „Megengedhetetlen, hogy a koalíció legnagyobb pártja csak báb legyen a többi pártok kezében” – jelentette ki 1946 júliusában.
Rövid idő alatt mégis ő vált az első számú ellenséggé. Ennek fő oka az volt, hogy a parasztság körében rendkívüli népszerűségre tett szert, amit tetézett, hogy főtitkárként ő irányította pártja apparátusát. Ámde Kovácsot védte mentelmi joga. Ezért Rákosiéknak nem maradt más eszközük, mint hogy a szovjet hatóságok vegyék őrizetbe a kisgazda politikust. A letartóztatásáról szóló, 1947. február 27-én kiadott közlemény ennek megfelelően szovjetellenes fegyveres összeesküvéssel vádolta. Kovács Béla letartóztatása nyitotta meg az utat Nagy Ferenc eltávolításához. A kisgazda miniszterelnök májusban Svájcban töltötte szabadságát, amikor Sztálintól kapott egy levelet Rákosi – amelyet rajta kívül senki sem látott. Ebben az állott volna, hogy Nagy „nem pihen, hanem az ellenséggel tárgyal a kommunistáknak a kormányból való eltávolításáról”.
Mint ismeretes, Nagy Ferenc nem tért haza. Kovács Bélát 1947 és 1951 között magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd Moszkvába szállították. Itt 1952-ben tárgyalás nélkül 25 év börtönre ítélték. A szovjet hatóságok 1955-ben átadták a magyar kormánynak. Szabadságát azonban csak 1956 áprilisában nyerte vissza Dobi István – volt kisgazdapárti politikus, akkor az Elnöki Tanács elnöke – és mások közbenjárására.
Kovács Béla a forradalomig visszavonultan élt. 1956. október 27-én földművelési miniszterként tagja lett a Nagy Imre-kormánynak. November 2. és 4. között államminiszter volt. November 2-án az újjá-alakult kisgazdapárt elnökévé választották. „Nem kisgazda az, aki ma 1939-ben vagy 1945-ben gondolkodik” – hangsúlyozta. Támogatta a többpártrendszer létrejöttét, a Nagy Imrével és az újonnan létrejött MSZMP-vel való együttműködést, de a kommunista párt vezető szerepét továbbra sem fogadta el. Egyetértett a Varsói Szerződésből való kilépéssel, de úgy vélte, jó viszonyban kell lenni a Szovjetunióval. Számított a szovjet invázióra, az amerikai követségen keresett menedéket, ott azonban nem fogadták be.
A forradalom leverése után – más demokratikus pártok és csoportok vezetőivel ellentétben – kereste a kiegyezést a Kádár-kormánnyal. 1957 januárjára világossá vált, hogy mind a pluralizmus, mind a szovjet csapatok kivonása elképzelhetetlen Magyarországon. Ekkor Kovács Béla ismét visszavonult. Mivel az egykori kisgazdák számára igazodási pontul szolgált, a belügyi szervek megfigyelés alatt tartották, levelezését ellenőrizték. 1958-ban képviselőséget vállalt, de betegsége miatt nem fejtett ki tényleges politikai tevékenységet. 1959. június 21-én hunyt el. Kádár János részvéttáviratot küldött a családjának. A táviratot a magyar sajtó közölte, a temetése időpontját elhallgatta.
