Forrás: HETEK

Újabb tagok csatlakoztak a Majom Gárdához. Árpádsávba borult a Hősök tere. Persze láthatóak voltak német zászlók és sárga alapon fekete sast szimbolizáló momentumok, amelyeket látva majdnem azt hittük, hogy újra itt vannak a Habsburgok. Szóval igen nemzeti jellegű rendezvény volt, na. Az ünnepi alkalmat nem a tavaszi óraátállítás hívta életre, hanem az újabb gárdisták avatása.

A Majom Gárda megduplázta tagjai létszámát. Most már nagyjából ezren viselhetik az oroszlános szimbólummal díszített kínai mellényt. A kordonnal körbekerített területet a rendőrség őrizte, a kordonon belülre csak olyanok léphettek, akiket a gárdisták beengedtek. Egy férfi kívülről megpróbált tojásokat dobni rájuk, de a rendőrök elvezették. Még bekiabálni sem lehetett. Úgy látszik a mai magyar demokráciában csak a szélsőjobb és a neonácik nyilváníthatnak szabadon véleményt. A jog csupán őket védi, és nem azt a 9.999.000 embert, aki nem csak, hogy nem akar belépni, de unja is ennek a baljóslatú bandának a jelenlétét.

Ráadásul a Hősök terén tartották megint a demonstrációjukat. Olyan magyar hősök szobrai előtt, akik többsége a leghangosabban elítélné őket és akikhez nekik semmi közük. Gondoljunk csak István királyra, aki fiához, Imréhez írott Intelmeiben a sok nemzetiséggel bíró ország erejére hívta fel a figyelmet. Nem adta parancsba a várnépeknek, hogy a nem magyar etnikumú ország lakosok házai előtt masírozzanak.

Vagy csodálkozva nézhetett IV. Béla is, aki a kunokat két ízben is behívta országunkba, azért hogy katonai erejükkel jobban védhesse hazánkat a támadásokkal szemben. Persze akkor már voltak olyanok, akik ezt nem fogták fel. Inkább meggyilkolták Kötöny királyt. Na, ezek már befértek volna a Magyar Gárdába.

A téren álló Károly és Nagy Lajos ijedten nézhettek össze. Ugyan az ő lobogójukon szerepelt az árpádsáv, de ott volt a nápolyi liliom is. Még jó, hogy az avatandók és az avatók nem fogták fel, hogy micsoda idegenlelkűek vannak a téren.

Rákóczi Ferenc, a második, szintén meglepődhetett. Szó sincs már arról, hogy “Istennel a hazáért…”. Legfeljebb egy torz álom az, ami lelkesíti az embereket. Az, hogy normálisan cselekedni kellene, ma már senkit nem érdekel. Kossuth Lajos szerintem legszívesebben lelépett volna a talapzatról, amikor látta a barbár rituálét. Ő olyan államférfi volt még, aki politikusként és emberként egyaránt kárhoztatta az antiszemita jelenségeket, és emberként csak mélységes szégyent érzett, hogy ilyen a XIX. (!), nem hogy a XXI. század végén még létezik.

Ráadásul, ami a legfájdalmasabb minden hazafinak, hogy ez a Magyar Gárda tartja magát igazi magyarnak, mindenki mást kirekeszt ezer röhejes figura. Erre én egy igazi magyar költő, Ady Endre soraival kívánok reagálni: “S az álmosoknak, piszkosaknak, korcsoknak és cifrálkodóknak, félig-élőknek, habzó-szájúaknak, magyarkodóknak, köd-evőknek, svábokból jött magyaroknak én nem vagyok magyar?”

Comments are closed.