Forrás: Mazsihisz

A Síp utcában cserepeket, téglákat sodort le a szél arról a házról, amelynek bontását nemrégiben kezdték el, s amely bontás ellen már nemzetközi szervezetek is tiltakoznak

Ismeretes, hogy a Mazsihisz korábbi elnöke Tordai Péter neves Spanyol ingatlanfejlesztő céggel közösen Herzl-passzás néven nagyszabású tervbe fogott, melynek lényege, hogy a Síp utca és a Dohány utca között boltokkal, kávézókkal körülvett belső udvar jöjjön létre. Igaz ezek az épületek már műemlékvédelem alatt állnak, bár úgy tűnik ezzel a ténnyel különösebben, nem foglakoznak a beruházók, s különféle jogi kiskapukkal játsszák ki a határozatot a kerület jóváhagyásával.

A projekt ellen az ÓVÁS Egyesületen és a Mazsihiszen kívül, aki az elmúlt hónapokban többször is felemelte szavát a Dohány utcai zsinagóga melletti építkezés ellen, mert tönkreteszi e páratlan műemlék környezetét, már Franciaországból is tiltakoznak, ugyanis a kétemeletes Síp utcai házakra három új szint kerül, eltorzítva a homlokzatok arányait és elsötétítve a szűk utcát.

A védett házak hátsó szárnyait elbontják, annak ellenére, hogy a műemlékké nyilvánítás egyik oka éppen ezen épületrészek értéke volt. Jean-Pierre Frommer a Les Mardis hongrois de Paris (Párizsi magyar keddek) elnöke nyílt levelet intézett a régi pesti zsidónegyed ügyében Sólyom László köztársasági elnökhöz, és amit elküldött Gyurcsány Ferencnek és Demszky Gábornak is.

A budapesti helyzet nem egyedülálló, egész Európában megjelentek befektetők, akik természetesen mielőbb szeretnének megszabadulni az alacsony – sokszor szociálisan nagyon hátrányos – bért fizető lakóktól, hogy jóval magasabb, több lakásokból, irodákból álló épületetek tudjanak építeni a város frekventált részein. Európa számos pontján éppen ezért a bérlőket törvényekkel védik.

Jean-Pierre Frommer az Élet és Irodalomnak adott interjújában megemlítette, a párizsi Marais negyed esetét, amely ma turisták tömegeit vonzó látványos zsidónegyed Párizs szívében, ahol a régi épületek mintegy 99 százaléka megmaradt, ahol annyira komolyan veszik a múlt örökségét, hogy még a régről megmaradt cégtáblákat is megóvják.

Kihangsúlyozta azt is, hogy az örökségvédelem csak nagyon komoly állami támogatással és segítséggel valósítható meg, ennek hiányában, a magára hagyott önálló döntési kompetenciával rendelkező kerületek, amelyeknek folyamatos pénz szükségletük van, abban érdekeltek, hogy minél hamarabb a lehető legmagasabb áron szabaduljanak meg a számukra költségesen fenntartható “problémás lakókkal” teli épületektől.

“Amikor André Malraux (néhai kulturális miniszter), kiállt a Marais megvédése mellett, olyan törvényeket hozott, például adókedvezményeket vezetett be, amelyekkel rehabilitációra serkentette a beruházókat. Az urbanizmus összetett dolog, nemcsak építészeti oldala van, hanem egyebek mellett emberi és gazdasági is. Malraux olyan kedvezményeket dolgozott ki, amelyekkel kedvet csinált az épület-felújításhoz, a lakások komfortjának javításhoz. Az erzsébetvárosi negyed épületei különleges építészeti emlékek, és ami ez esetben még ennél is fontosabb, egyedülálló urbanisztikai egységet képeznek. Szakemberek szerint ezek az épületeket még megmenthetők, felújíthatók. A Marais-ben is ez történt, ráadásul azok az épületek nemcsak sokkal öregebbek, de sok esetben megsüllyedtek, megdőltek, tehát jóval nehezebb és költségesebb feladat volt a helyrehozataluk. A Marais ma az egyik legkedveltebb, leglátogatottabb párizsi negyed.” (Jean-Pierre Frommer, Élet és Irodalom, 2008. 8. szám)

Talán egyszer eljutnak odáig a döntéshozók, hogy a rövid távú azonnali pénzbeszedés helyett, igaz nagy anyagi ráfordítás mellet hosszú megtérüléssel, de egy élhető és turisztikai szempontból virágzó városrészt hoznak létre, s nem elkótyavetyélik azokat a kulturális és történelmi értékeket, melyeket már soha nem lehet majd visszahozni.

Mazsihisz news

Comments are closed.