„Felmérhetetlen értékű kromoszómakincs”
2008.02.23., 2008. évfolyam, 08. szám
szerző: Bölcs István forrás: 168 Óra
címke: XX. évfolyam
Abból az alkalomból, hogy a 168 Óra elkezdte XX. évfolyamát, beleböngésztünk korábbi példányainkba. S bár úgy tartja a tévhit, hogy a tegnapi újságot senki sem olvassa, mi azért úgy láttuk, hogy érdemes felnyitni az archívumot. Hétről hétre, évről évre.
„Én ezt a »kapitalizmus építése« fogalmat eleve ökörségnek tartom – osztja meg lapunkkal véleményét Vitányi Iván. – A kapitalizmus, köszöni szépen, jól van. Létezik. Nem most kell felépíteni.”
Az MDF-ben kitört az örökösödési háború. Vannak, akik Antallra esküsznek, mások – vele szemben – a lakiteleki gondolatra. Boross Péter, mint kiderült, nagy titokban már tavaly novemberben lemondott az alelnökségről. Az MDF az 1994-es választáson korábbi szavazóinak 73 százalékát veszítette el. Bizony érdemes szétnézni a felelősség és a lelkiismeretek sötétkamráiban!
Kattintson a képre!
Csurka megjósolja, hogy március 15-én ki fog törni a forradalom. Most. Itt.
Lengyel László A kisnyúl pártján című zoopolitikai könyvében azt írta a Fidesz tigristermészetű vezéréről: „Puha léptek. Körüljárja áldozatát. Játszadozik vele. Könyörtelenül üti le.”
Tekintve, hogy e héten csillapult a „Horn Gyula monnyon le!” gyakorisága és hangereje, megkérdeztük Pokorni Zoltánt mint a Fidesz-MPP alelnökét a pártsasszéról. Azt mondta, nem a Fidesz ment jobbra, hanem a politikai erőtér mozog. De a kisgazdákkal nincs szövetség, és nem is lehet.
Torgyán persze visszavág: „A Fidesz képviselőit géppisztollyal sem lehetne arra kényszeríteni, hogy a nemzeti ügy mellett álljanak ki.” Egyébként is – cifrázza – szaglik az ország a rothadó narancstól.
A volt alapító, majd csalódottként kilépő Kiss Gy. Csaba az utat tévesztett pártról: „Az MDF elitjének egy részét ma is egyfajta zsebpártiság jellemzi.”
Beke Katától tudjuk: az MDF sajtóirodájának falán – a fénykorban – ott díszelgett a jó tanács: „Ha meglátsz egy újságírót, vágd pofon. Ha te nem tudod, hogy miért adtad, ő tudni fogja, hogy miért kapta.” E bornírt sajtóiroda dolga lett volna a szívélyes kapcsolatok ápolása, a goodwill megteremtése, a párt népszerűsítése a sajtóban.
Viharos, hangoskodó gyűlésen kettészakadt az MDF. Lezsák elnöksége alól kivonult Szabó Iván és tucatnyi képviselőtársa, megalapítva a Magyar Demokrata Néppártot.
Torgyán kiállt kormányt buktatni, de csak az ő népszerűségi mutatója esett. Ugyanitt „féregirtózott” egy nagyot, a liberálisokat célba véve, de ez is a visszatetszési indexét emelte.
Petrasovits Anna, a Magyar Szociáldemokrata Párt hajdani elnöke kiábrándult és vidékre költözött. „A párt tele volt lelkileg sérült, deformált emberekkel. Mint egy ideggondozóban…”
Megjelent egy könyv a Fidesz-jelenségről. Hallgass az eszedre! címmel ajánlottuk.
Az Antall-kormány egyik kabinetjének éléről átigazolt Torgyánhoz Várhelyi András túlélési szakértő. Így indokolta: „Dr. Torgyán József elnök úr briliáns tehetségű politikus, abszolút mértékben szuverén, markáns egyéniség, határozott politikai elképzelésekkel, csillogó retorikai képességekkel.” (Sok ez így együtt, főtanácsadó úr!)
Mogyoróhegyen a Nagy Szittyavilág Történelmi Kongresszusának főpróbája zajlik. Király B. Izabella, az ismert szittya azt nyilatkozta: „A cél a politikai hatalom megszerzése. A többi csak sallang.”
Polgártoborzás alkalmából beszéltünk Szájer Józseffel. Megtudtuk: a Fidesz ma az a párt, amelyet a legkevesebben nem szeretnek. És más forrásból megtudtuk azt is: 1996 nyarára beérett a gyümölcs. A biztos pártválasztók közül legtöbben a Független Kisgazdapártra szavaznának!
Horn egyezkedik az egyházakkal. A visszhang felemás mindkét oldalon. Miért nem keményebb az SZDSZ? – kérdezik Kunczét. Mérlegelni kell – mondja -, hogy van-e ajtó, amelyet be lehet vágni, és ha van, akkor mi történik utána.
Előkerültek egy lakásfestetés alkalmából régi 168 Órák – írta gyakori levelezőnk, Lang Magda. „Mindez olyan messzeségben van… Emlékszem az 1994-es választás második fordulójára, amikor lassanként jutott el a tudatomig, hogy ezentúl nem ül már ott az ország házában az angol királynőt lepacsizó honatya. A tévéelnök lemondásáért díszmagyarban éhségsztrájkoló orvos. Trianon ügyében lobbizó antiszemita kézimunka-tanárnő. Szép arcú magyar gyerekeket a tévébe kívánó miniszterelnök. És az aránylag higgadtnak mutatkozó pénzügyminiszter, aki az MDF kampányzáró buliján lila fejjel üvöltötte a stadionban: »No pasarán!« Ami sok szempontból nevetséges, hiszen a spanyol polgárháború kommunista jelszavaként él a köztudatban, és semmiképpen sem illett a pénzügyminiszter szájába, nem illett a helyhez, az időponthoz és az esemény jellegéhez sem.”
Megkezdődtek a Nemzeti Színház építésének előkészületei az Erzsébet téren. Avatás 2000-ben. Aztán lett, ami lett, ott, ahol. Annyiért.
Már az első napon megtelt a Központi Bűnüldözési Igazgatóság „bizalom” vonalának üzenetrögzítője névtelen feljelentésekkel.
Meghívta a realista írók Móricz Zsigmond Köre Orbán Viktort. A politikus – mint mondta – izgul a lélek mérnökei, a szavak mesterei előtt. Tán ezért fogalmazott ilyeneket: „Az erkölcsi elrozsdásodás már a kormány gerince táján kaparász.”
És erre mi történik? Kirobban a Tocsik-ügy. A botrányt sok-sok tárgyalás, fellebbvitel, újrakezdés, egymásnak ellentmondó, többfordulós ítélet követte esztendőkön keresztül. Végül a Legfelsőbb Bíróság 2004-ben jogerősen felmentette az ügyvédnőt, aki azonban beírta magát a magyar párt-, sajtó- és jogtörténetbe. A Pénzügyminisztérium még 1996-ban javasolta, hogy vezessék be a vagyonosodási vizsgálatot.
Torgyán József mindenesetre megígérte, ha kormányra kerül, a világszabadság fővárosává teszi Budapestet. Aztán kormányra jutott, és előállt a chilei cseresznye importjának ötletével.
A Magyarok Világszövetségének küldöttgyűlése elnökhelyettessé választotta Patrubány Miklóst, aki egy versidézettel köszönte meg a beléje fektetett bizalmat, így: „Az én akarásom nem bolondság, / Hanem tövigkalászos táblája a tibennetek / Még csak csirázó búzaszemeknek.” Megtapsolták. Tövig.
Októberben hat bomba robbant az országban. Állítólag a maffia újraosztaná a piacot. A parlamentben Torgyán doktor megrótta Kunczét, hogy alvilági figurák társaságában fényképezteti le magát. Kuncze tromfolt: „Önnel is lefényképeztek már, azt is eléggé szégyellem.”
A Magyarok Nemzetgyűlése befejezte évi munkáját. Jelenleg Árpád leszármazottait keresik Amerikában. (!) Az ő távollétében három asszony, Maczó Ágnes, Gidai Erzsébet és Király B. Izabella mögé tömörültek. Kiss-Vámosi József ki is jelenti, hogy „felmérhetetlen értékű kromoszómakincs rejtőzik népünk egyedeinek sejtjeiben”. Ám „az a nép, amely a saját parazitáit, vérszívó tetveit választja maga fölé vezetőnek, az nemcsak az erkölcs fertője, de a kollektív elhülyülés útján is halad”.
Gyimóthy Géza, az FKGP országos alelnöke megígéri, hogy választási győzelmük esetén sebészkéssel fogják gyógyítani az ország testét. Vannak, akik örülnek.
