Forrás: NOL

Népszabadság * olvasói levelek * 2008. február 9.

Tévhitek gyarapítása

Néha-néha szorgalmas újságolvasó vagyok, máskor pedig csak úgy végigpörgetem ujjaim között a lapokat, mintha Tinódi Lantos Sebestyén tudósításait kellene végigolvasnom: “Ez is vala, az is vala, az én lelköm szögény vala.”

Ha valami fontos cikket mégis elmulasztanék, mindig akad egy-egy bajtársam, aki összegyűjti nekem és elém teszi a rozmaringos hazugságokat, a csalán-csípésű rágalmakat, amelyek ötven év elmúltával is körüllengenek engem, sőt napokra is elrontják a kedvem. Nemcsak azért, mert megtörténhet, hanem azért, mert meg is történik.

Most is hasonló, kis “románc” zajlott le a január 26-i számukban. Bugyinszki György közöl egy összefoglaló írást (“Ha nem megy, viszem a pénzem”) a Soros Alapítvány magyarországi sorsáról. Ha pontos akarok lenni: diadalmas hányattatásáról.

Az írás logikája itt, ezen a ponton, azt követelné tőlem, hogy írjak ide egy hat-hét oldalas drámai jelenetet, amely Soros György és köztem zajlott le. Őszinte, nyers fogalmazású vita volt ez, de nem a zsidók és a magyarok közötti sajátos és sajnálatos bokarugdosással folyt le, hanem Kádár és Aczél szétesésre váró, politikai korszakáról. Sorosnak az volt a véleménye, hogy mi, akik a határainkon kívül élő magyarokért küzdünk, elronthatjuk a magyarországi viszonylagos nyugalmat.

Az érvek komolysága olyan volt, hogy nem férne bele egy apró kiigazításba, lapszéli jegyzetbe, legföljebb egy életrajzi regénybe találná meg a maga helyét.

Bugyinszki György az egyoldalas írás harmadik hasábjában ezt írja: “A történet természetesen azért érdemel említést, mert a rendszerváltás után köztudottan folyamatossá váltak a jobboldali kirohanások Soros György személye és alapítványa ellen. Az emlékezetesebbek közé Csoóri Sándor írói esszéje 1990 tavaszáról, amelyben – egykori Soros-ösztöndíjasként – a tengerentúli finánctőke benyomulásának előfutáraként festi le Soros Györgyöt.”

Ebben a rövid szövegben két hazugság kínálja föl magát a jelennek és a jövőnek, züllött társadalmunkban: az egyik az, hogy soha nem voltam Soros-ösztöndíjas. Másik az, hogy a Nappali Holdban egyszer sem írtam le Soros György nevét.

Mindkét hazugság alkalmas a tévhitek gyarapítására, a gátlástalanságra, épp akkor, amikor egyre több lesz a valótlanság, mint a valóság.

Csoóri Sándor

Tisztelt Csoóri Sándor!

“Nincs kinek megadjam magam – egy politikus költő vallomása”, Új Dunántúli Napló, 1990. április 14. Én erre a cikkre utaltam, és nem a Nappali Holdra. Elismerem, slendrián módon fogalmaztam: nem esszében rohant ki Soros György ellen, hanem a Janus Pannonius Tudományegyetemen 1990. április 4-én – ami sajtónyilvánosságot kapott.

Abban sem tévedtem, hogy szavai meglepték Soros Györgyöt, hisz Ön személyesen is tagja volt annak az öttagú kuratóriumnak, amelyet a Bethlen Gábor és a Soros Alapítvány közösen állított fel a határon túli magyarok támogatására – ahol is Soros adta a program fedezetének kilenctizedét. Egy bakira azonban rámutatott levelében, amiért hálás is vagyok. Az alapítványi támogatottak névsorában a “Csoóri Sándor” név olvastán nem merült fel bennem, hogy itt nem Önről, hanem fiáról, a Muzsikás együttes egyik alapítójáról lehet szó. Nem gyanakodtam, mert a korabeli kurátorok közül többen állították, Ön kért és kapott is ösztöndíjat. Levele kapcsán rájöttem (rájöttünk), mi okozza az ellentmondó emlékeket. Ön, élettársa, Balogh Júlia számára kért és kapott 1988-ban kétéves Soros-ösztöndíjat “Az erdélyi magyarság életének vizsgálata 1918 előtt és után” című kutatáshoz. Vitánk tragikomikus mozzanata, hogy a Soros-pénz elfogadásának “vádját” visszautasító levele is Balogh Júlia e-mail címéről érkezett szerkesztőségünkbe.

Bugyinszki György

Kik (nem) vagyunk?

A veszprémi új Melocco-szobor ügye kapcsán megjelent olvasói levelében (Ami a háttérben van, február 2.) Katanics Sándor szocialista országgyűlési és önkormányzati képviselő alaposan összekever két szervezetet, amelyeknek egymáshoz az égvilágon semmi közük nincs.

A Védegylet Veszprémért Egyesület nem azonos velünk, vagyis a Sólyom Lászlót köztársasági elnöknek javasoló budapesti Védegylettel. Az előbbi egy Veszprém megyei jobboldali civil politikai tömörülés, a mi egyesületünk viszont a természeti és kulturális sokszínűség megóvásával, globalizációkritikával és demokráciakérdésekkel foglalkozó úgynevezett ökopolitikai szervezet.

Az avatási mizériáról a sajtóból értesültünk, a (helyi) Fidesszel kapcsolatot nem ápolunk, Navracsics Tibor pedig természetesen nem tagunk. A Védegylet Veszprémért Egyesületen kívül az ország más városaiban működő, a Védegylet szót nevükben feltüntető formációval sem állunk semmiféle kapcsolatban. Jelenleg egyetlen helyi szervezetünk a Védegylet szegedi csoportja.

Linder Bálint

Védegylet

Rólunk

Való igazat ír MGP a Két és több színházi cselszövő című cikkében (február 2.) arról, hogy gróf Teleki Pál sosem nevezte ki Major Tamást a Nemzeti Színház igazgatójának. Nem is nevezhette volna ki, hiszen nem volt a Debrecenben székelő kormány minisztere. Annak a kormánynak a minisztere gróf Teleki Géza volt!

Németh Pál

Az újság február 1-jén megjelent TV magazinjában (ráadásul egy írás címében) elkövetett, majd a szövegben megismételt durva helyesírási hiba egyszerűen megengedhetetlen, egy magára valamit is adó szerkesztőségben. A Szöllősi Györgyivel készült interjú címe: Vondd be őket! Így, két d-vel. Ezt nem engedheti meg magának még egy üzemi lap sem.

Szabó Lajos

Gratulálok a lap február 4-én bevezetett átalakításához. Nagyon jól sikerült, és már nagyon-nagyon ráfért az újságra. Közgazdászként külön öröm számomra, hogy végre megszűnt a Gazdaság rovat korábbi, méltatlan helye a laptükrön belül. És az is fontos, és szintén legfőbb ideje volt már, hogy végre megint több teret adnak a külpolitikának. A változtatásig a külpolitika terjedelme európai uniós tagország vezető komoly politikai napilapjától a szégyen határát súrolta. Javaslom: ne álljanak itt meg. Frissítésre, átalakításra szorulna a Hétvége melléklet. Legyen mozgalmasabb, frissebb, változzon a struktúrája. Ha olyan a színvonala, én bizony bátran tennék akár egy jó riportot is a címlapjára (és magunk közt: a címlapkommentárok jó része meg jobb helyen lehetne valahol belül…) Szánják rá magukat végre a Vasárnapi Népszabadság készítésére! A mai hírversenyben, amikor a neten minden hír pillanat alatt fenn van, groteszk, hogy Önök még mindig végigszunyókálnak egy teljes napot. Ma nincs Magyarországon a Népszabadsághoz hasonlítható felkészültségű, színvonalú vasárnapi napilap. Hát miért ajándékozzák ezt a piacot másnak?

Dr. Fekete Károly

Még csak néhány nap telt el az új, nyolcoldalas tag bevezetése óta, azonban úgy vélem, ez kedvezőbb lesz azon olvasói réteg (például nyugdíjasok) számára, akik közül már nem mindenkit érdekelnek a gazdaság, az utazás, a kerékvilág, az állástrend, a diploma hírei. Ezek külön mellékletoldalon történő megjelentetése, illetve önálló laptaggá való fejlesztése is helyeselhető. Akiket mégis egy-egy téma érdekel, az megtalálja a részleteket a különálló laptagban. Az Arcok rovatot – olvasva Palugyai István február 5-i cikkét Pavlics Ferencről – nagyszerűnek tartom. További jó munkát és fejlesztést kívánok.

Kántor Antal

Néha Önök is elolvassák, amit írnak? Az olvasó ugyanis nehezen küzd meg azzal, ha sötét a háttér, pl. szürke vagy barna. A fekete betűk így nem elég kontrasztosak! Ugye változtatnak?

Harsányi Veronika

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.