A Magyar Gárda egyfajta politikai válasz valós problémákra, amely eltűnhet ugyan, de az a társadalmi-politikai igény, amely életre hívta, nem szűnik meg, s az „operetthadseregnél” csak erősebb „válaszokat” hoz létre – mondták lapunknak szakértők. Az eredetileg marginális szervezet az elmúlt fél évben szép lassan a politikai közbeszéd részévé vált, amely nyilatkozatokkal, akciókkal befolyásolja a közéletet. A szélsőségesek látványos jelenléte ugyanúgy a mindennapok részévé vált, ahogyan a felszámolásukra tett különböző kísérletek is.
Kísért a múlt a jelenben – kérdés, hogy a gárdisták hallgatnak-e a plakát üzenetére Fotó: Vajda József A Magyar Gárda megjelenésével olyan szélsőjobboldali mozgalom jött létre, amely nem egy kormányt vagy politikai erőt utasít el, hanem a jelenlegi magyar államot, politikai és gazdasági berendezkedést, társadalmi-morális közállapotokat – értékelte a szervezetet a Századvég Műhely Héjj Dávid és Schultz Gábor által készített tanulmánya. Megállapításuk szerint a tömörülés egyértelmű szándéka, hogy katalizátora legyen szélesebb társadalmi rétegek – „a nemzetben gondolkodó magyarok” -, mozgósításával egyfajta közéleti megtisztulásnak, a „valódi rendszerváltásnak”.
Mitől válhatott a Magyar Gárda megalakulása után fél évvel olyan szervezetté, melynek akciói a közbeszéd mellett a politikai eseményeket is befolyásolják? Kik és milyen célok húzódnak a háttérben, miben rejlik a „fekete sereg” ereje? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ összeállításunkban.
Nem vették komolyan
A Magyar Gárda Egyesületet egy bizonyos társadalmi igényt felismerve hozta létre a Jobbik – mondta lapunknak Kiszelly Zoltán politológus. Egy évvel ezelőtt ugyanis a Fidesz és Orbán Viktor egyaránt „megkopott” volt, s bár az emlékezetes februári kordonbontással egy pillanatra a „cselekvő ellenzék” képét mutatta, a kormányváltás minduntalan hangoztatása mellett kézzelfogható eredményt nem tudott felmutatni választóinak. Az ellenzéki párt szimpatizánsainak 10-15 százaléka számára azonban ez a „tétlenség” hosszú távon elfogadhatatlan. Ők – és a pártpolitikától teljesen elfordult, ám még inkább jobbra álló csoportok – igényelték a tetteket, a Jobbik pedig ezt felismerve hozta létre a „cselekvő ellenzékiség” képviselőjét. Arra, hogy amit a jobboldal extrém szélsősége gondol, azt a gárda megvalósítsa, de legalábbis képviselje. A Jobbik megpróbálta összefogni a szélsőjobbosokat – a párt ezzel a „területszerző” politikával politikai ellenfelévé is vált a Fidesznek.
A szervezetet, amely az első néhány héten nem nagyon mutatta magát, először kevesen vették komolyan. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke első reakciója például az volt: nem tudja, hogy jó szándékú, naiv emberek vagy beépített provokátorok munkájának eredménye-e a gárda. Az augusztusi avató hírére azonban sokan feltették a kérdést: valóban csak önzetlen hadisírgondozásról és parlagfűirtásról szól-e a történet? Voltak, akik kételyeiket fogalmazták meg: jogszerű-e, nem ad-e félelemre okot, hogy a gyakran szélsőséges Jobbik „félkatonai” szervezetet hoz létre? Gyurcsány Ferenc kormányfő levélben kérte Kovács Tamás legfőbb ügyészt, hogy figyeljen a gárda működésére.
A gárda alapítói az államfőhöz fordultak, és kérték Sólyom Lászlót, „emelje fel szavát a jogállamiság intézményeinek védelmében”. Ő azonban nem vett tudomást levelükről, sem a számos civil szervezet, párt tiltakozásáról, noha a gárdisták avatását épp az elnöki hivatal szomszédságában rendezték.
Tavaly, augusztus 25-én aztán hivatalosan is „zászlót bontott” a szervezet, és megtartotta első avatását, melyen 56 gárdistát „esketett fel” Für Lajos, az Antall-kormány honvédelmi minisztere. A „zászlóanya” szerepét Wittner Mária, a Fidesz parlamenti képviselője játszotta, az országos főkapitányét Usztics Mátyás. Közreműködtek a történelmi egyházak képviselői, akik felszentelték a gárda zászlaját. Csuka Tamás tábori püspök úgy fogalmazott: „Ezek a zászlók jelentsenek félelmet azoknak, akik a kisujjukat is megmozdítják a magyarság ellen.” Wittner Mária pedig úgy vélte: a gárdisták a „szeretet láncával fognak össze a sátán ellen”. Abban pedig, hogy ki a sátán, az avatásra gyűlt tömeg skandálása segített eligazodni: „Gyur-csány, ta-ka-rodj!” Az avatás hírére a szervezetbe kétezer szimpatizáns kérte felvételét, állítólag még egy óvodás is „aláírta” a belépési nyilatkozatot, mondván, „szüksége van rá a hazának”. A helyzet a tragikomikus mozzanatok ellenére is egyre komolyabbá vált. Adott volt több tucat gárdista, vezetőik pedig az alapszabályban kitűzött, semleges célok mellett egyre többször hangsúlyozták, hogy feladatuk a „magyarokat terror alatt tartó bűnözők” ellen fellépni.
Akciók és reakciók
A gárda tevékenységét elítélők egyre hangosabb tábora miatt a többi pártot jókora késéssel követve a korábbi „sopánkodás” után komolyabb lépésre, elhatárolódásra kényszerült a Fidesz is, bár a párt elnöke vonakodott ezt a kifejezést használni. Vona Gábor fel is hívta Pokorni Zoltán figyelmét arra: a Fidesz számos szimpatizánsától és a tenni akaró magyaroktól határolódik el. Kiszelly szerint a Fidesz nem is nagyon tehetett mást, mint hogy – legalábbis a szavak szintjén – elhatárolódott. A Jobbikkal ugyanis a Fidesz – bár helyi szinten általában segítik egymást – nyilvánosan, a nagypolitikában nem vállalhat közösséget, ahogyan a gárdával sem, hiszen jól tudja, hogy többet veszítene ezzel középről, mint amennyit nyerne a jobbszélen.
Az MDF eközben azt sürgette: az öt parlamenti párt konszenzussal, egyként utasítsa el a gárdát. A kormány is minden addiginál keményebb hangú nyilatkozatot tett közzé. Eszerint: minden alkotmányos eszközt igénybe vesz, hogy visszaszorítsa, elejét vegye a szélsőséges ideológiák térnyerésének; „nem hajlandó részt venni, sem szó nélkül hagyni azt a képmutatást, amely az újjáéledt magyar szélsőjobb jelképhasználatával, retorikájával kapcsolatban immár befolyásos politikai-közéleti szereplők részéről is megfigyelhető”.
Mire eljött az ősz, a gárda és akciói egyre valóságosabb hírértékkel bírtak, nem szűntek a tiltakozások, a gárdisták pedig láthatóan nemcsak élvezték a körülöttük lévő „felhajtást”, hanem ki is használták azt. Országos toborzó kampányba kezdtek: iskolákba, egyházi intézményekbe szerveztek fórumokat. A szervezet „rossz híre” miatt ugyan sok helyen visszaléptek attól, hogy nyilvánosságot biztosítsanak a gárdának, de a parlamenten kívüli párt addig jelentéktelen elnöke egyszerre médiaszereplővé vált.
Vona Gábor ahol tehette, az országjárás „kirobbanó sikeréről” nyilatkozott. Október 21-én újabb 600 gárdistát avattak fel a Hősök terén, ami után egyre többen követelték betiltásukat. Eközben több, a gárdával közös rendezvényen részt vettek fideszes országgyűlési, illetve városi képviselők, polgármesterek. Mégis talán a legnagyobb felháborodást a tatárszentgyörgyi „cigánybűnözés elleni” akció keltette. Mintegy 250 gárdista vonult végig a településen, és felszólalt Bíber József Tibor, a Jobbik alelnöke is, aki vérfertőzés vádjával gyalázta a romákat. Az akciókat ekkor már nyíltan cigányellenesnek nevezte Sólyom László államfő is. Kiszelly szerint a gárda vezetői tudatosan támadtak bizonyos csoportokat – például a liberális értelmiséget és a cigányságot -, ugyanis biztosak lehettek benne, hogy a válaszreakciók felerősítik a támadásokat, ez az öngerjesztő folyamat pedig még nagyobb figyelmet generál a szervezetnek. Erős Ferenc pedig úgy vélekedett: még ha önmagában nem is volt túl jelentős a szervezet, a médiafigyelem és a külsőségek megsokszorozták vélt fontosságát. A neves pszichológus hozzátette: mozgósítani tudtak olyan indulatokat, melyek egy nem elhanyagolható réteg gondolkodásmódját képviselik.
Feloszlatást javasoltak
Félelmet keltő, kirekesztő, rasszista tevékenységével öt hónap alatt nemcsak azt érte el a gárda, hogy több település kitiltotta területéről, illetve hogy sikerült kivívnia a politikai és a közélet jó részének ellenszenvét, hanem azt is, hogy december közepén a Fővárosi Főügyészség kezdeményezte a bíróságnál a feloszlatását. Az ügyészség a gárda tatárszentgyörgyi rendezvényét vizsgálva állapította meg: a gárdisták tevékenysége „mások jogait és szabadságát sérti”. Nem adjuk magunkat olcsón – jelentette ki erre a Jobbik elnöke. Vona Gábor szerint az egyesületet fel lehet ugyan oszlatni, de a Magyar Gárdát nem, ugyanis tagjai „esküt tettek a Szent Koronára, hogy életük végéig gárdisták lesznek”.
Ezt támasztotta alá Erős Ferenc pszichológus, aki szerint a gárda feloszlatásának kezdeményezését társadalmi igényként lehet értelmezni, ám ezzel a csoport megteremtheti a maga mitológiáját. Az üldözöttségtudat, a mártíromság pedig tovább erősítheti őket, a probléma tehát nem oldódik meg – hívta fel a figyelmet. Vona egyébként arról is beszélt, ha megszűnnének, más néven újjáalakulnak. Erre persze van lehetőség, de kétséges a siker.
A bíróság még nem jelölte ki a feloszlatásról tárgyaló ülés időpontját, a gárda folytatja tevékenységét, sőt vezetői a minap arról beszéltek: a gárda a XXI. század csendőrsége lesz. Kiszelly is arra számít, hogy a Jobbik hosszú távra tervez. Ha a pártnak nem sikerül a gárdával nyert támogatottság alapján megvetnie a lábát a parlamentben, a következő ciklusokban könnyen lehet, hogy demokratikus intézményesülés híján még inkább az utcai politizálásra használja majd. A politológus úgy vélte, akkor valóban elképzelhető, hogy a ma még csak „operetthadsereg” a célzott politikai erőszak, a teljes rendszerellenesség eszközévé válik.
Erős Ferenc szerint ez nem feltétlenül következik be, mert a gárda amilyen hirtelen tört előre, olyan hirtelen ki is fulladhat, akár hónapok múlva. Hozzátette: a jelenség maga, amit a gárda képvisel, azonban nem szűnik meg, legfeljebb más formát ölt. Jön a gárda helyett egy másik hasonló szervezet, és a sornak nincs vége, éppen ezért kellene szerinte ez ellen határozottabban fellépni az államnak, hiszen lennének eszközök ehhez kormányzati és helyi szinten is. Kiszelly sem zárta ki, hogy egy sokadik szerveződés fogja folytatni a gárda tevékenységét, és a jelenség megismétli önmagát. Azonban arra figyelmeztetett, hogy mindez csak fejlődni és erősödni fog, az erődemonstrációk pedig tartós elemeivé válhatnak a politikai eszköztárnak. Ez veszélyes politikai játék – figyelmeztetett.
Lengyel Tibor
Alapítók
A Magyar Gárda Egyesületet 2007 júniusában jegyezték be. A tíz alapító tag között ott találjuk Bencsik Andrást, aki a Fidesz kulturális tagozatának tagja és a Demokrata főszerkesztője, Usztics Mátyás színészt, az egykor szépreményű Magor-mozgalom atyját, Szegedi Csanádot, a Jobbik egyik alelnökét, valamint Pörzse Sándor riportert, aki az utóbbi időben számos jobboldali médiumnál megfordult, jelenleg az Echo Tv-n van műsora. Alapító tag természetesen a Jobbik elnöke, Vona Gábor, aki az egyesület elnöke is. Alapító nyilatkozata szerint a szervezet „része vagy gerince” kíván lenni a felállítandó nemzetőrségnek, és a „nemzeti önvédelem erősítésében” és „rendvédelmi” feladatok ellátásában kíván részt venni.
Árpádsáv
A kilencvenes évek elején az Ausztráliából hazatért Szabó Albert szervezete, a Magyar Népjóléti Szövetség használta elsőként az árpádsávos zászlót a rendszerváltás után. A hozzá hasonlóan „magányos farkas” Györkös István, illetve a szinte csak nevében létező mozgalma, a Magyar Nemzeti Arcvonal ugyancsak előszeretettel használta az árpádsávos lobogót. 1998-ban alakult meg a Blood&Honour (Vér és Becsület) magyarországi szervezete – kulturális egyesületként. A szervezet, illetve feloszlatása óta az utódok az úgynevezett „becsület napján” (február 11-én) rendszeresen megemlékezéseket tartanak, amelyeknek egyik fő jelképe ugyancsak az árpádsáv. Tavalyi rendezvényükön többtucatnyi külföldi szélsőjobboldali szervezet is megjelent a Hősök terén. A zászlót azonban a parlamenti jobboldal tette szalonképessé, hiszen a MIÉP már korábban használta nagygyűlésein. 2002 áprilisában a Kossuth téri Fidesz-demonstráción ugyancsak árpádsávos zászlóval vonultak fel Csurka István pártjának csatlakozó hívei. Ezután az Orbán Viktor által életre hívott polgári körök megmozdulásain rendszeressé vált a lobogó használata, amivel a Fidesz lényegében szalonképessé tette a jelképet. Orbán Viktor úgy nyilatkozott az árpádsávról, hogy az „egy önkényuralmi jelképtől megszabadított történelmi zászló”.
