Talán kisebb megütközést kelt, hogy visszatekintésünket nem a sakkvilágbajnokság „szülőatyjával”, a sakkozás Michelangelójával, az első valóban professzionista sakkművésszel kezdjük, aki elég bátornak mutatkozott arra, hogy kijelentse: a sakkban a király a legerősebb figura, szemben például Philidor szuggesztív véleményével, mely szerint a sakkjáték lelke: a gyalogos.
Steinitz Vilmos bizonyult a legerősebb egyéniségnek, mikor tudományos alapokra építkezve, a hagyományokat tudatosan mellőzve, a játék alapköveit stratégiai felfedezéseivel, egy reformátor igényével és sziklaszilárd megállapításaival gazdagította, s a visszavonult legendás sakkzsenit, Paul Morphyt igyekezett „zsenistátuszából” kibillenteni, amit a sakkvilág mosolyogva vagy kimért gúnnyal természetesen elutasított. Egészen addig lehetett kétkedni és elutasítani, amíg nem ő lett a világ legjobbja: a pozíciós iskola győzött személyében, de nemcsak eredményeivel imponált, hanem merőben szokatlanul kitalálta, hogy mint legeredményesebb sakkművészt (Zukertort elleni győztes meccsével: +10-5=4), magát megkoronázva (hasonlóképpen Napoleonhoz), a sakkozás első világbajnokának jelentette ki saját magát (1886). (Laskerről majd külön tanulmány szükséges: ő legyőzte kétszer is Steinitzet, és 27 évig volt világbajnok.)
E hihetetlenül vakmerő áttörést később Aljechin Alexander egy tanulmányában az öntudatos egyéniség bátor önvallomásának, az első professzionista sakkmester csúcsteljesítményének ismerte el. E kijelentés után a sakk kávéházi megítélését a szellemi teljesítmény értékelése váltotta föl, s a fogalom általános elismerése a mai napig minőségi meghatározása a „tudomány, művészet és sport” ötvözetének.
Steinitz áttörte a kultúrvilág bástyáit, s azóta a mindenkori világbajnok különleges helyzetét kihasználva, az anyagi biztonság révébe érkezvén uralkodik. (Aljechin fénykorában kissé gőgösen az I dominate them all! kijelentést is megkockáztatta.)
A sakkozást Aljechin halála után (1946) a szovjetek vették birtokukba (1948). Botvinnik (az új bajnok) a bolsevik politika koncepciójának volt a híve, és körülbástyázta a cím megszerzésének lehetőségét. Csak szovjet kihívók tudtak játszani a világbajnoki címért (háromévenként) és azzal a súlyosbítással, hogy ha legyőzik Botvinniket, akkor a vesztes bajnoknak revánsjoga lehet. Ezért Szmiszlov – aki három ízben küzdött a címért – elsőre döntetlent játszott, másodjára világbajnok lett, de csupán egy évig lehetett világbajnok, mert egy év múlva Botvinnik visszavette a koronát. Ugyanez a sors várt Mihail Talra:1960-ban nyert, de egy év múlva az „öreg oroszlán” 10-5 arányban visszavágott. Ez után a meccs után a világ sakkozói morogni kezdtek, Botvinnik maga terjesztette elő a rendszer átszervezését: megszüntette a revánsmérkőzést. Így aztán Tigran Petroszjan lett a világbajnok (1963), aki kihívóját, Szpasszkijt is legyőzte (1966), de másodszorra Szpasszkij győzött. Ő a legendás amerikaival, Robert Fischerrel játszott élethalálharcot, s vesztett (1972), majd furcsa FIDE (Nemzetközi Sakkszövetség) jogi csatározások-hadakozások során örökre eltűnt a szintérről. Majdhogynem úgy, mint annak idején Paul Morphy. A FIDE aztán meccs nélkül Anatolij Karpovot koszorúzta meg (1975), aki félelmetes eredményeivel bebizonyította, hogy ő a legeredményesebb sakkozó a világon, mert majd minden világversenyen elindult (Botvinnik 15 éve alatt csak néhányszor vállalkozott külföldi versenyre) és több mint másfél száz trófeájával, valamint három világbajnoki meccsgyőzelmével (Korcsnoj ellen) csak Kaszparovval szemben maradt alul. Rekordjuk: ötször játszottak a világbajnokságért egymás ellen. Ezekkel a mérkőzésekkel a klasszikus világbajnoki korszaknak vége szakadt, mert a FIDE jogi úton detronizálta Kaszparovot (az új FIDE-elnök „bal kézzel” vezeti a világszövetséget, hagyományokat felszámoló akcióival és dollárinjekcióival politikája mindeddig sikeres) s azóta sokasodnak a „világbajnokok”. Nagymesterekből is lassan ezer lesz, de Kaszparov visszavonulása óta a régiekhez viszonyítva csak az indiai Anand Viswanathan (alig egy hete megnyerte a sokadik FIDE-újítás sakkvilágbajnoki koronáját) és Vladimir Kramnyik rehabilitálhatják a sakktrón birtokosának helyzetét. Azonban nem látszatmérkőzéssel (limitált játszmaszámmal és rapidokra vagy gyorsjátszmákra csúsztatott döntésekkel), hanem egy valódi, legalább 20 játszmából álló meccsel (Capablanca javaslata a múlt század közepéről). Az amerikai gyorsulás és a sakkprogramok (gépek) póker- vagy más egyéb kártyajátékok silányságának másolásával a sakk eltűnhet a kulturális életből. A hollywoodi áttűnésekkel (WC-jelenetekkel vagy feltételezett csalásokkal) aligha lehet majd a színvonalat tartani. Igaz, némi javulást észrevehettünk Mexikóban: az oroszok vérre játszottak egymás ellen (Gelfand és Aronjan még a szovjet iskola hajtásai, ámbár izraeli és örmény színekben játszottak), csak két nem szovjet viador, Anand és Lékó jutott el a szuperversenyre.
Elképesztő sikere van Élő Árpád rendszerének. A FIDE által elfogadott és bevezetett javaslat mára már túlhaladta a pozitív hasznossági skálát. Ahogy 1970-ben, Élő Árpáddal vitatkozva, megemlítettem, hogy nem ártana bizonyos biztos minőségi megkötéseket kifejleszteni, mert ügyeskedőknek a magasabb minősítések elérhetősége gyerekjáték lesz. És lőn: az akkori 64 nagymesteri létszám ma közelít az ezerhez. Csak idő kérdése a további növekedés. Igaz, a játékosok játékereje a sakkgépek használatával jelentősen megnövekedett. De ez csak az egyik baj a rendszerrel: a fontosabb és feltűnőbb visszahúzóerő sokkoló hatású. Ha a tehetséges mesterek elérik a számukra elegendő pontszámot, többé nem óhajtanak gyengébb színvonalú versenyeken játszani. Ha az elmúlt évtizedek versenyeit átnézzük, az elit csak elvétve vállalja az Élő-pont vesztését, holott az egész rendszer arra volt alapozva, hogy a magas értékszámúak állandóan törekednek majd pontszámuk hizlalására. A valóság más: az elit egymás között szeret játszani, a díjak és indulási összegek csábítása a morált aláásta.
Ehhez még hozzájárul az is, hogy gépekkel is játszó nagymesterek (Kaszparovtól Adamsig) például fenomenális pénzeket tesznek zsebre, s szinte saját maguk ássák meg szépen feldíszített emlékművüket: dollárezrekkel, százezrekkel bélelve. A közelmúlt példái közül Kramnyik balfogására emlékeztetném a kedves olvasókat: a világbajnok egylépéses mattba lépett, ami valószínűleg világrekord, de minden további nélkül félmillió dollárt kaszálhatott.
Larsen nagymester megjelölte a bűnöst, aki az egész computer businessért felelős. A világ legjobbja, Kaszparov, aki minden idők legeredményesebbje (nemigen fogják túlszárnyalni), eladta (Larsen szerint) a sakkvilág morális jövőjét. Kramnyik mint világbajnok ugyancsak kivette a részét ebből a munkából. Szegény Owens annak idején kutyákkal, lovakkal futott versenyt, és senkinek nem jutott eszébe, hogy milyen méltánytalan dolog vásári mutatványosként futtatni a berlini olimpia hősét: kíváncsi lennék, mennyi dollárért?!
A világsakkozás egyik legnagyobb zsenije, Robert Fischer 1967-ben Sousse-ban 5000 dollárt kért a részvételéért – nem kapta meg valamilyen kifogás miatt. Fischernek köszönhetik a későbbi világbajnokok – Karpov, Kaszparov, Kramnyik (és nagymester kollégái) – ázsiójuk szédületes emelkedését. A FIDE egyelőre még nem honorálta Fischernek a világbajnoki teljesítményét egy mellszoborrral legalább. Ellenben a hazája kiközösítette, börtönbe juttatta, adócsalásért köröztette s nem akadt védője a demokrácia hazájában. Al Capone, az igen, őt elkapták: a nép boldog azóta is, hogy gyilkosságaiért nem tudták elítélni, bezzeg adócsalásért igen. Bravó! Tényleg: nincs különbség a két világnagyság között?
Ami a legutóbbi mexikói világbajnokságot illeti, Anand okos játéka és Kramnyik „feltámadása” a finisben, valamint Gelfand teljesítménye dicsérhető. Anand Reggio Emiliától (ha netán feledtük volna: az orosz bajnoksághoz hasonlítható mezőnyben első lett Kaszparov előtt) Mexiko City koronázásáig India számára megdicsőülés.
Hogy kié lesz a jövő dicsősége, még nem tudjuk, mindenesetre az Anand-Kramnyik mérkőzés
Kaszparov távollétének árnyékában érdekesebb lesz, mint egy Computer kontra Computer, bármennyivel több pénzt gurítanak az oligarchák, hová? Tényleg, még mindig nem értük el a FIDE célkitűzését: jövőre sem leszünk olimpiai résztvevők Kínában. Vajon mikor érkezünk be majdan az „ígéret földjére” és miért nem folytatódnak a tárgyalások e témában mostanában? Mikor leszünk egyenlők a többi sporttal végre?
Két nagyon fontos játszma Mexikóból: világosság látszik az alagútból. Az ideges fiatalok keresztülhúzták a stratégiázó rendezőket: ők vert helyzetükből, a két szuperklasszist legyőzve, átírták a papírformát. Morozevics legyőzte Kramnyikot és Griscsuk nyert végjátékát remire rontván Anandot emelte pajzsra. Ez a két parti segített a FIDE-nek a status quo fenntartására, ámbár Kramnyik exvilágbajnokként még eséllyel játszhat a cím visszaszerzésére: Anand ellen. Világbajnokként pedig a Topalov-Kamszky meccs győztesével szemben megvédheti újdonsült címét; mely esetben a FIDE végre helyrehozhatja diplomáciai baklövését s a trónusra valódi világbajnok kerülhet. Persze, Anand esélye is egyenértékű: nagyszerű mérkőzés lesz a javából!
Az alábbi két parti döntően befolyásolta a mexikói torna végeredményét.
Morozevics, A. (2758) – Kramnyik, V. (2769)
Vb, Mexico City (9), 2007. szeptember 23.
Benoni védelem (A34)
1. c4 c5 2. Hc3 g6 3. e3 Fg7 4. d4 Hf6 5. d5 0-0 6. Hf3 e6 7. Fe2 exd5 8. cxd5 d6 9. 0-0 Fg4 10. h3 Fxf3 11. Fxf3 Hbd7 12. a4 a6 13. g4 c4 14. Fe2 Bc8 15. g5 He8 16. f4 Ve7 17. Ba3 Bc5 18. Ff3 Ba5 19. Fd2 Hc5 20. Ve2 Hb3 21. He4 Hxd2 22. Vxd2 Vd8 23. Vb4 b5 24. axb5 Bxb5 25. Vxc4 Vb6 26. Vc6 Fxb2 27. Vxb6 Bxb6 28. Ba2 Fg7 29. Bc1 h6 30. h4 hxg5 31. hxg5 f6 32. Bc6 Bxc6 33. dxc6 fxg5 34. Hxg5 Hc7 35. Bd2 Bd8 36. Fg4 Fc3 37. Bd3 Fa5 38. Kg2 d5 39. e4 d4 40. e5 Fb6 41. Bb3 Bb8 42. Bh3 Fa5 43. Bh6 Bb2+ 44. Kg3 Fe1+ 45. Kf3 d3 46. Bxg6+ Kf8 47. Bd6 d2 48. Ke4 1-0.
Griscsuk, A. (2726) – Anand, V. (2792
Vb, Mexico City (13), 2007. szeptember 28.
Szláv védelem (D43)
1. d4 d5 2. c4 c6 3. Hf3 Hf6 4. Hc3 e6 5. Fg5 h6 6. Fh4 dxc4 7. e4 g5 8. Fg3 b5 9. Fe2 Fb7 10. h4 g4 11. He5 Bg8 12. Hxg4 Hxg4 13. Fxg4 b4 14. Ha4 c5 15. d5 exd5 16. exd5 Vxd5 17. Vxd5 Fxd5 18. 0-0-0 Bxg4 19. Bxd5 Hd7 20. Be1+ Kd8 21. Bed1 Bd4 22. B1xd4 cxd4 23. Bxd4 Bc8 24. Fd6 Ke8 25. Be4+ Kd8 26. Fxf8 Hxf8 27. a3 bxa3 28. bxa3 Bc6 29. Hb2 Bf6 30. Be2 c3 31. Hd1 Ba6 32. Ba2 Hg6 33. g3 Bc6 34. Kc2 He7 35. Hxc3!! Hd5 36. Kd3!! Bxc3+ 37. Kd4 a5 38. Kxd5 a4 39. Kd4 Bb3 40. Kc4 Kc8 41. Bc2 Kd7 42. Bc3 Bb2 43. Bf3 Ke6 44. g4 Ke7 45. Kd5 Bb3 46 . Ke4 Bb2 47. Kf5 Bb5+ 48. Kf4 Kf6 49. Bd3 Bb2 50. f3 Ba2 51. Ke4 Bh2 52. Bd4? (h5!) Bxh4 53. Bxa4 Bh1 54. Bb4 Ba1 55. a4 Kg6 56. Kd5 Ba3 57. Kc6 Bxf3 58. a5 f5 59. a6 Ba3 60. gxf5+ Kxf5 61. Kb6 h5 62. Bb5+ Kg4 63. Ba5 Bf3 64. a7 Bf8 65. a8V Bxa8 66. Bxa8 h4 67. Kc5 h3 68. Kd4 h2 69. Bh8 Kg3 70. Ke3 Kg2 71. Bg8+ Kf1 72. Bh8 Kg1 73. Bxh2 Kxh2 ½
A bástyavégjátékot 52.h5-tel Griscsuk megnyerhette volna.
