Forrás: MNO

A száz éve született Teller Ede kapta az első Corvin-láncot · A hidrogénbomba atyja meggyőződéses antikommunistaként élt

2008. január 16. 00:00

Centenáriumi üléssel emlékezik ma a honi tudósvilág Teller Ede világhírű fizikus 100. születésnapjára a Magyar Tudományos Akadémián. Emléktábláját egykori lakóhelyén, a budapesti Honvéd utcában tegnap leplezték le hazánk ama nagy fiának, aki a hidrogénbomba kifejlesztésével és politikai befolyásával egyaránt hozzájárult a nagyhatalmi versengés pusztításmentes kimeneteléhez és a szovjet blokk összeomlásához.Jókora hullámokat ver a nevezetes centenárium a magyar közéletben. Olyannyira, hogy egy izgalmas könyv is megjelent a hidrogénbomba 2003-ban elhunyt “atyjával” kapcsolatban, Teller Ede Üzenet egy marslakótól címmel, a LiLLi Kiadó gondozásában. A vadonatúj kötet előadásokat, gondolatokat közöl az atomfizikustól, illetve fontos visszaemlékezéseket őróla. Ugyanis január 15-én múlt száz éve, hogy Teller Ede egy konzervatív beállítottságú ügyvéd fiaként megszületett a történelmi Magyarország fővárosában. A 2003 szeptemberében a kaliforniai Stanfordban elhunyt tudós egész életpályája azt mutatja, hogy az a régi magyar oktatási rendszer és metódus, amelynek utolsó nyomait is kész eltüntetni a mostani kormányzat, csodaszámba menő eredményekre volt képes. Ha valaki kivételnek gondolná Teller tudománytörténeti csúcsokat meghódító és világtörténelem-formáló karrierjét, gondoljon csak az Amerikában hozzá hasonlóan marslakónak becézett (mert jó angolságra sosem jutó) tudóskollégáira: Neumann Jánosra, Szilárd Leóra, Wigner Jenőre… Teller egyébként 1926-ban ugyanabba a budapesti Mintagimnáziumba (ma: ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola) járt, ahová például Kármán Tódor és Polányi Mihály. Alkotóelméje méltán emlékeztetheti honfitársait a 19. század matematikus géniuszára, a nem euklideszi geometria egyik feltalálójára, Bolyai Jánosra. A néhai magfizikus, aki eredetileg szintén a matematikához vonzódott, több helyütt elérzékenyülten vallott a székely Bolyairól.

A zsidó származású Teller Ede jól példázza, hogy az izraelita felekezetű magyarok korántsem egytől egyig baloldaliak vagy liberálisok. Már felmenői sem szerették a kommunistákat, akik miatt ráadásul – a kommün idején – Teller Miksa, a későbbi tudós édesapja elvesztette ügyvédi állását. Az apa jóslata volt az is, hogy a Tanácsköztársaságban közreműködő népbiztosok viselt dolgai előítélet formájában visszahárulnak majd az ártatlan zsidó többségre is.

– Antikommunistává nem a magyarországi élményeim miatt lettem – vallotta mégis egy kései interjújában Teller Ede, aki 1926-ban ment ki Németországba kémiát és matematikát tanulni, hogy aztán a kvantummechanika megismerése “végzetesen” a fizika felé terelje. Egy ideig még nyitott volt valamelyest a kommunizmus irányában is (bár sosem volt kommunista), ám Arthur Koestler Sötétség délben című könyve, melyet 1943-ban, már Amerikában olvasott, meggyőzte arról, Sztálin semmi jót nem jelent a fasizmussal szemben. Az emigráns magyar kutató antikommunizmusát bizony nem enyhíthette, hogy nevét itthon a rákosizmus és a “létező szocializmus” idején kiejteni sem volt tanácsos; s hogy Teller édesanyja és húga pedig sok megaláztatást szenvedett a szabadságot nélkülöző anyaországban. A félretájékoztatásokkal szemben nem árt azt sem leszögezni, hogy Teller Ede nem Magyarországról távozott az éledő hitlerizmus elől, hanem német földről, méghozzá 1933-ban. Az 1935-ös esztendő már az Egyesült Államokban találta. Ott jegecesedett ki álláspontja: nem szükségszerű, hogy a világ országainak az egyként rossz diktatórikus berendezkedések (kommunizmus, nácizmus) közül kelljen választania. Az egyedül helyes út a demokrácia új diadalra jutása.

Közismert, hogy az amerikaiak a német atombomba-kutatások fenyegető volta miatt fogtak a nukleáris fegyver kifejlesztésébe 1942-ben, az új-mexikói Los Alamos kutatási központban. Sajnos ebből következett 1945-ben a hirosimai uránium- és a nagaszaki plutóniumbomba szégyenletes tragédiája is. A hidrogénbomba-progam, amelynek keresztülvitelében Tellernek döntő szerepe volt, a szovjet atombombaprogramra adott kényszerű válasz volt. Maga Teller Ede szerényen mindig elutasította a rá alkalmazott “hidrogénbomba atyja” meghatározást, hangsúlyozva, hogy ő a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium létrehozatalára a legbüszkébb. Ha ezt nem alapíthatja meg és virágoztathatja föl, lehet, hogy győzött volna a Los Alamos-i kollégáinak a hidrogénbomba kifejlesztését ellenző álláspontja. Tellernek mind tudományos erőfeszítései és tekintélye, mind pedig személyes lobbiereje döntő szerepet játszott abban, hogy az Egyesült Államok nem maradt alul a nukleáris fegyverkezési versenyben, sőt végül végérvényesen fölülkerekedett a Szovjetunión. Van olyan vélekedés, hogy ha Teller munkássága (egészen a csillagháborús tervekig) nem valósult volna meg, ma a világ nagy része a kommunista diktatúra igája alatt nyögne, vagy már végső atomkatasztrófa történt volna. Teller Ede maga is úgy gondolta, munkásságának messze ható eredményei nélkül 1990-től sem látogathatott volna haza szülőföldjére.

Konkrétan Teller Ede világpolitikában betöltött tudósi szerepéről nem, de a nukleáris fegyverkezés etikai kérdéseiről rövid nyilatkozatot nyertünk Beran Ferenc erkölcsteológustól, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensétől. Beran Ferenc megvilágította: az egyház mindig a béke ügyéért emelte föl a szavát, Jézus és a róla szóló evangéliumok szellemében, illetve az Ószövetségben “Béke Isteneként” bemutatkozó mindenható kinyilatkoztatása szerint is. Az egyház eleve elítél minden háborút, de kiáll az igazságosság mellett, amelynek feltétele az igazság. Ha az utóbbi csorbul, és ezzel az egyén, illetve a társadalom békéje, szabadsága veszélybe kerül, az egyház szerint jogos az önvédelem. Ez azonban – amint az erkölcsteológus hangsúlyozta – nem adhat okot visszaélésekre, és nem teremthet ürügyet “megelőző csapásokra”.

A magyar közélet jól emlékszik az akkoriban Eötvös Pál nevével fémjelzett Népszabadság 2003. szeptemberi akciójára, amely az akkor elhunyt Teller Ede – a magyar jobboldal támogatója a 2002-es választásokon – emlékét próbálta meggyalázni aktuálpolitikai céllal. Az Orbán Viktort és a Fideszt kritizáló ál-Teller-levél szerzője az a Zeley László volt, aki Kiszely Gábor történész Csoóri Sándor ügynökeiről szóló könyvében a költő hálózati személyként szerepel. Sose feledjük: Teller Ede volt az első, aki 2001-ben megkapta – az Orbán-kormány által feltámasztott hagyomány szerint – azt a Corvin-lánc nevű tudományos díjat, amelynek rendszerét Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc kormánya ismét – Rákosi Mátyásékhoz hasonlóan – teljességgel elsüllyesztette.

Joó István

Comments are closed.