IZRAELI MILLIÁRDOS LONDONBAN
Londonba költözött a leggazdagabb izraeli üzletember. Lev Leviev bokros teendőivel magyarázza a döntést, ám abban valószínűleg a kedvezőbb adófeltételek is szerepet játszottak.
Lev Leviev semmit sem bíz a véletlenre. Az orosz államfőt, Vlagyimir Putyint igaz barátjának tekinti, irodájában ott vannak az azeri, az örmény és a kazah elnökkel készült közös fényképek, de José Eduardo dos Santos angolai vezetővel is éppúgy közeli kapcsolatot ápol, mint Sam Nujomával, a független Namíbia három éve leköszönt alapító elnökével. Üzleti érdekeltségei, amelyek 6,5 milliárd dollárra becsült értékükkel Izrael leggazdagabb polgárává tették, Amerikától Ázsiáig, Európától Afrikáig terjednek. Háza van a Tel-Aviv közelében fekvő Bnei Brakban, lakása New Yorkban és Moszkvában, London egyik elegáns külvárosában, Hampsteadben pedig 35 millió fontért vett egy szuperbiztonságos villát, amelybe január elején be is költözött.
Az 52 éves üzletember eddig is a brit fővárosban töltötte ideje jelentős részét, legfeljebb az jelent újdonságot, hogy most felesége és kilenc gyermekük közül a két legkisebb is odaköltözik. Így szól a milliárdos szóvivője által hangoztatott hivatalos indoklás, sajtókommentárok szerint azonban alighanem az volt a fő szempont, hogy – szemben a rendkívül szigorú izraeli kötelezettségekkel – Nagy-Britanniában az ott élő külföldieknek nem kell adót fizetniük más országokból származó jövedelmük után. Nem véletlen, hogy már több izraeli mágnás, így – mint a The Independent című londoni napilap írta – a szerencsejátékokban érdekelt Queenco Leisure International feje, Jigal Zilka vagy a legnagyobb izraeli ügyvédi iroda alapítója, Zvi Maitar is áttette székhelyét a szigetországba. Leviev birodalmának becslések szerint dollármilliókban mérhető megtakarítást jelenthet a költözés.
Levievet sokáig csak amolyan faragatlan idegenként kezelték az izraeli üzleti életben. Családja 1971-ben került Izraelbe, előtte a Szovjetunióban, Üzbegisztánban élt – ortodox zsidóként, a lubavicsi mozgalom követőjeként egy szocialista világhatalom muszlim többségű köztársaságában. Leviev – akkor még Levajevként – Taskentben nőtt fel és keményedett meg. „Tudom, mit jelent a rettegés. Emlékszem, hogyan vertek az iskolában. Már akkor elhatároztam, hogy soha többé senkitől sem fogok félni” – idézte az amerikai Forbes magazin, amely tavaly – vagyonát még „csak” 4,1 milliárd dollárra becsülve – a 210. helyre tette őt a világ legtehetősebb embereinek listáján. (Gazdagodásának ütemét jelzi, hogy egy évvel korábban a 278. volt, 2,6 milliárddal.)
Izraelbe kerülve – még kamaszként – kitanulta a gyémántcsiszoló-szakmát. (Családja ugyanis drágakövekre váltva csempészte ki megtakarításait a Szovjetunióból, de kiderült, hogy a kövek értéktelenebbek, mint gondolták.) 1977-ben saját csiszolóüzemet nyitott, 1987-ben pedig azok közé a kiváltságosok közé került, akik közvetlenül vásárolhattak nyers köveket a gyémántbizniszben szinte egyeduralkodó dél-afrikai konzorciumtól, a De Beerstől. Néhány év elteltével már az óriás versenytársaként lépett fel, és azóta úgy emlegetik, mint aki képes volt megtörni a De Beers által évtizedek alatt kialakított gyémántkereskedelmi kartellt. Leviev ugyanis saját nyersanyagforrásokat keresett – először a Független Államok Közösségének (FÁK) területén, főleg Oroszországban.
Már pénzes befektetőként tért vissza a kilencvenes évek elején az óhazába, és ott jó politikai, üzleti kapcsolatokat épített ki. Amikor Borisz Jelcin elnöksége idején kiárusították vagy egyszerűen széthordták a 12 milliárd dollárosra értékelt orosz állami gyémánttartalék jelentős részét, Leviev – bár ezt váltig tagadja – a feltételezések szerint aktív vevőként volt részese az ügyleteknek. Ma már két gyémántcsiszoló üzeme – az oroszországi Permben és Örményországban – van a volt Szovjetunióban, részben a jó orosz kapcsolatoknak köszönhetően Angolában és Namíbiában tett szert lelőhelyekre. Nyitott egy sor elegáns szalont is, például Moszkvában, a londoni Bond Streeten, nemrég pedig a New York-i Madison Avenue-n. Így nemcsak a gyémántcsiszolásban lett világelső (mintegy félmilliárd dolláros exportjával a piac harmadát uralja), hanem cégcsoportját olyan, a kitermeléstől a kiskereskedelemig terjedő vertikális holdinggá tette, amelynek minden eleme profitot termel.
Persze hasznot hajt egy sor más érdekeltsége is. Van például aranybányája Kazahsztánban, az Africa Israel Investments cégen keresztül résztulajdonosa az Izraelt átszelő autópályát üzemeltető vállalatnak, az övé egyebek közt a fürdőruhákat gyártó Gottex társaság, 1700 benzinkút az USA délnyugati részén és a 7-eleven bolthálózat 173 új-mexikói és texasi egysége. Izraelben orosz nyelvű adást sugárzó tévétársaságot alapított, az utóbbi időben pedig az ingatlanbizniszbe vetette bele magát a legnagyobb lendülettel. Például New Yorkban, ahol tavaly tavasszal több mint félmilliárd dollárért megvette a New York Times régi épületét, majd a metropolis egyik jellegzetes tömbjét, az 1900-as évek elején épült Apthorp-házat, ahol a filmsztár Al Pacino is lakást bérel. De Las Vegasban, Moszkva belvárosában, Novoszibirszkben, Volgográdban és Permben is grandiózus építkezésekre készül, mint ahogyan Kínában, Indiában, Bulgáriában, Csehországban, Romániában is. Magyarország sem marad ki a sorból: az Africa Israel társaság európai cége nemrég megszerezte a Club Aliga ingatlanját is birtokló Pro-Mot Hungária Ingatlanfejlesztő Kft. 50 százalékos tulajdonrészét (HVG, 2007. december 8.), és honlapja szerint ingatlanfejlesztésre készül a Népliget környékén is.
A FÁK Zsidó Közösségeinek Szövetsége elnökeként Leviev a szervezet legbőkezűbb támogatója is – becslések szerint évente 30-50 millió dollárral segíti a fundamentalista hászid vallási irányzat követőit. Iskolákat, zsinagógákat, szociális létesítményeket pénzel, és – mint a The New York Times írta – Ukrajnától Azerbajdzsánig vagy tízezer hitközségi alkalmazottat, köztük háromszáz rabbit finanszíroz. Putyin elnöknél 2000-ben elérte, hogy a milánói születésű, szintén a Chabad Lubavicsi Mozgalomhoz tartozó Berl Lazart ismerjék el orosz főrabbinak az addigi Adolf Sájevics helyett, aki a rivális szervezethez, az Oroszországi Zsidók Kongresszusához áll közel. Három éve pedig az akkori azeri elnöknél, Gejdar Alijevnél járta ki néhány perc alatt, hogy ne zárjanak be egy zsidó magániskolát, sőt még telket is adjanak egy új felépítéséhez. Társadalmi-vallási aktivitása miatt ugyanakkor sok bírálat is éri Levievet: palesztin és izraeli emberi jogi mozgalmak például tavaly ősszel bojkottot hirdettek akkor nyíló New York-i ékszerszalonja ellen, mert az üzletember jelentős összegekkel finanszírozza zsidó telepek építését a palesztin területeken.
