Nem elsősorban önmagáról írta, hanem a viharosan változó magyar világ – s főként a rendszerváltás – főszereplőiről, akikkel vitázott is, együtt is működött életbevágó politikai kérdésekben. Ezekkel a szavakkal vezeti be Nyers Rezső Boross Imrének a közelmúltban megjelent, Visszaemlékezés a változó világra című könyvét. Bár politikai nézeteik különböztek egymástól, Boross – az egykori kisgazda – és Nyers – a valamikori szociáldemokrata politikus – a legvészesebb történelmi időkben mégis szót értettek és egyezségre jutottak az ország legfontosabb kérdéseiben.
Boross Imre, az egykori kisgazda és Nyers Rezső, a volt szocdem, majd szocialista politikusFotó: Demecs Zsolt Apámnak a háború előtt Sulyok Dezső és Eckhardt Tibor volt a példaképe. Mindkettő nemzeti, antináci politikus, akiket mégis reakciósnak és jobboldalinak bélyegzett a pártsajtó az úgynevezett fordulat éve után, 1948-ban – idézi fel a kezdeteket Boross Imre. Sajnos mindmáig ez a hamis kép él róluk a politikai köztudatban. Hiába ellenezte a parlamentben az 1939-es zsidó törvényt Sulyok, s hiába tartott ki Eckhardt mindvégig nemzeti-polgári meggyőződése mellett, alig-alig fogadta be őket a történelmi irodalom. Apám nagyra becsülte Keresztes-Fischer Ferencet, a német megszállást megelőző kormány belügyminiszterét is, aki következetesen fellépett a nyilasok ellen. Idősebb Boross Imre is hasonló polgári értékrendet képviselt, s természetesen ellenzett minden kirekesztést, vallási-faji megkülönböztetést. Ügyfeleit igyekezett megóvni a hatóság zaklatásától – helyi közéleti és ügyvédi tekintélye révén. Könyvemben az is olvasható, hogyan lett a németek s a nyilasok elmenekülése után egyik vezetője a megyeszékhelynek – néhány más józan értelmiségi társaságában. Ők tartották fenn a polgári rendet és ők konszolidálták a közigazgatást – meséli.
Boross Imre édesapja nyomába lépve szintén Szombathelyen kezdte közéleti tevékenységét; 1946-tól 1948 elejéig a helyi kisgazda lap, a Nyugati Kis Újság belső munkatársaként dolgozott. A forradalom után, 1957-ben politikai tevékenységét megtorolva, eltiltották mind az újságírói, mind az ügyvédi tevékenységtől. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tagjaként tért vissza a közéletbe, de jelen volt a Pilvaxban a Független Kisgazda Párt alapításánál. A pártnak később főügyésze lett, majd a torzsalkodások miatt kilépett. Kisgazdaként vett részt a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon. Később Nemzeti Kisgazda Párt néven új szervezetet hozott létre, de újságíróként is aktivizálta magát. 1988 novemberében a Magyar Nemzetben elsőként követelte a többpártrendszert.
A második világháború, az elnehezülő politikai viszonyok közös életbevágó politikai érdekei hozták közel egymáshoz akkor a kisgazdákat és a szociáldemokratákat – mondja Nyers Rezső Boross szavaira reagálva. Felidézi, hogy Horthy csak az utolsó pillanatokban, a náci megszállás után, a nyilas hatalomátvétel árnyékában fogadta a kisgazdák és a szociáldemokraták vezetőit, Tildy Zoltánt és Szakasits Árpádot. De már késő volt – teszi hozzá Nyers. Majd a szociáldemokraták sorsával folytatja: Kevesen sejtik, hogy a két munkáspárt egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártjába több egykori szociáldemokrata igazolt át, mint amennyi egykori MKP-tag, azaz kommunista.
Az is kevéssé tudott, hogyan és kik próbálták az elkerülhetetlen kényszeres egyesülés után „finomabbra hangolni” a volt-szociáldemokratákkal szemben alkalmazott eljárásokat, s a lehetőségekhez képest türelmesebb reálpolitikát érvényesíteni. Türelmesnek maradva őrizni a törvényességet, csatázni a türelemért, ez a magatartás nehéz éjszakai tépelődésekbe került, akárcsak évekkel később, egy másik tragikus időszakban, 1958-ban a forradalom leverése után – teszi hozzá Nyers.
Boross sem felejtette el azonban, hogy amikor kizárták az ügyvédi kamarából, akadt ipari vezető, aki nem csekély kockázatot vállalva, főenergetikusi elnevezéssel, jogi munkakörben foglalkoztatni merészelte. Bizony akadtak nehéz időkben is bátor emberek – mondja Boross, aki a rendszerváltás kezdetén, nem csekély kockázatot vállalva részt vett a Hálózat megalapításában.
Később nyilvánosságra került az is, Boross hogyan követelte 1989 augusztusában, már kisgazdapárti szónokként a tatai piactéren az MSZMP vagyonának felosztását. Nyers Rezső – saját szavai szerint – az idő tájt a másik oldalon állt, hiszen magas pártfunkciót töltött be. De már ő is belátta, hogy a radikális változások elkerülhetetlenek. Álláspontja 1989. nyár végén, őszén az volt, hogy nem a hangerőn van a lényeg; kompromisszumokra kész embereket kell találni, és elérhető lesz, hogy vértelenül és szakaszosan történjenek az elkerülhetetlen történelmi változások. Erre a célra akadtak a pártvezetésen belül is, kívül is partnerei.
Igen, így találtunk egymásra, teszi hozzá Boross, hiszen ő is a tárgyalásos megoldás híve volt: 1988 őszén pluralista estéket rendeztünk a Kossuth Klubban. Az előadók között volt Nyers Rezső is. – Szót kértem és kijelentettem, hogy addig nem lehet többpártrendszer, amíg munkásőrség van e hazában.
Itt Nyers veszi át a szót: Boross könyve is utal rá, hogy a személyes találkozás után kitaláltuk a „lazító találkozásokat”. Sikerült meggyőzni a rendszerváltást követelő értelmiségieket, hogy az MSZMP vezetésében többségbe fognak kerülni azok az erők, amelyek hajlandók a nemzet számára életbevágó kérdésben a kompromisszumra. Ilyen kérdés volt a pártvagyon felosztása, a munkásőrség feloszlatása és a munkahelyi pártszervezetek megszüntetése. Csak azt kértem, hogy adjanak időt és folyamatosan, fokról fokra érjük el a megegyezést – mondja Nyers.
Innen már csak egy lépés volt, s a Nemzeti Kerekasztal mellett az egyik oldalon ott ült Boross Imre, a kisgazdák főügyésze, a másik oldalon pedig az MSZMP-t képviselő Nyers Rezső. Ahogy utóbbi fogalmaz, együtt érték el, hogy a válságos helyzetben nem következett be robbanás vagy éppen fegyveres konfliktus. Boross könyve kiválóan érzékelteti, teszi hozzá Nyers, hogy a kerekasztal résztvevőinek többsége koncepciózus ember volt – függetlenül pártpolitikai pozíciójától. Mindannyian tudatosan kizárták a kényes gazdasági és nemzetközi politikai folyamatokba történő erőszakos és felelőtlen beavatkozást. Így sikerült elkerülni az atrocitásokat.
Boross nem sokkal később mégis kilépett a kisgazdapártból. Miért? – Hadd idézzek magam helyett egy külföldön élő tudós szerzőt – mondja. Kádár Lynn Katalin, Eckhardt Tibor monográfusa írta: „A rendszerváltás utáni Magyarországon Eckhardt Tibor örökségét az új, akkor színre lépő kisgazdapárt vállalta fel, ez a párt azonban még csak nem is hasonlított az 1930-as évek kisgazdáira, vezetése messze állt mind Eckhardt, mind pedig az olyan sokszor emlegetett Tildy Zoltán által képviselt politikai platformtól.”
N. Sándor László
