Forrás: 168 Óra

2007.12.27., 2007. évfolyam, 51-52. szám

szerző: Erdélyi S. Gábor forrás: 168 Óra

Aligha van kézbe valóbb könyv ezekben az ünnepi napokban, mint épp Popper professzoré. Hitről és vallásokról szóló köteteit kötötte egybe, s veszi szemügyre a megvilágosodáson alapuló három távol-keletit (a hinduizmust, buddhizmust, taoizmust) és a kinyilatkoztatáson alapuló közel-keleti három vallást (zsidóság, kereszténység, iszlám). Mert minden kiátkozás, politika, harc, terror dacára rokonok ezek sokban. A közel-keletiek az egyistenhitben, szent könyveik történetei, kultúráik sokszor összeérnek, egymásba indáznak.

A valláspszichológia – tartalmai szerint – akár többszörösen is lehetne méltóságteljességébe belefagyott, csak áhítattal művelhető akadémiai stúdium. Csakhogy Poppertől az efféle áhítat idegen. A dialektika vitatkozós szabályai szerinti tétel-ellentétel után nála sosem a klaszszikus szintézis jön, hanem annak valamiféle ironikus változata. „Ami a túlságosan nehéz súly elviselhetővé tételének eszköze. Vagyis alázat, a leborulás szemérmes formája” – adja meg a magyarázatot az író.

Ezek az igazságok sohasem kizárólagosak. Állításait az „és”, illetve a „vagy” megengedő kultúrája köti egybe, és a Kelet bölcsességeihez, meditációihoz, a szelíd önuralomhoz, a harc nélküli békéhez kapcsolódnak, nem a

Nyugat kekec, kirekesztő, egyetlen igazságot, uralkodó szempontot ismerő türelmetlenségeihez.

Ír itt Popper a Brahma (a teremtő), a Visnu (a fenntartó), a Síva (a pusztító) típusú emberek természetrajzáról, a sátánról és az új ezoterikusokról, kiskatekizmus-szerűen komoly és persziflált tanításokról, s hozzá az irodalom legszebb szavait, fényes képeit használja. Dante-, Shakespeare-, Epikurosz- és Füst Milán-, Freud-, Jung-idézet, Babits-, Kosztolányi-, József Attila-strófa, görög filozófiai, babiloni imatöredék simul a szövegbe. Egy mondat Pilinszkytől. Tudod-e, honnan? Tudod-e, miért? Ha tudod: öröm. Ha nem: tanulnivaló.

Popper nem akar meggyőzni, ezzel-azzal befolyásolni. Csak kérdez. Idéz. „És”-eket mond. Valamint az értelmezéseknek szép és széles választékával kínálja meg az olvasót. „Vagy”-okkal. Tessék lassan olvasni, ízlelni, meditálni. Nincsenek kész, konfekcionált válaszok. Ahogyan efféle emberek sem.

(Popper Péter: A széthasadt kárpit. Írások a hitről és a vallásról. Saxum Kiadó.)