Van két rendszer, amik gyakorlatilag azonos és rossz (amorális, kollektivista) elvek alapján, azonos és rossz mechanizmusok (adószedés és újraelosztás) szerint működnek, ugyanannyi pénzből. A kormány és az ellenzék felfogása között csak annyi különbség van, hogy más technikát alkalmaznának ugyanazon pocsék eredmény elérésére.
Foglaljuk össze röviden, mi változott az egészségügyben. Eddig az állam eldöntötte, ki mennyi egészségbiztosítási járulékot fizet, és ezért ki milyen minimális szolgáltatás igénybevételére jogosult, majd a szolgáltatás árát az állami kasszából kiutalta a szolgáltatónak. Az új rendszer szerint az állam eldönti, ki mennyi egészségbiztosítási járulékot fizet, és ezért ki milyen minimális szolgáltatás igénybevételére jogosult, majd a szolgáltatás árát az állami többségi tulajdonban lévő kasszák valamelyikéből utalják ki a szolgáltatónak.
Én nem érzek olyan rettenetes nagy különbséget. Sőt, sajnos túlságosan kicsi az a különbség, amit érzek, szinte alig vehető észre. Például minden káros szenvedélytől mentesen továbbra is fizetem mindazok kezelését, akik tudatosan rombolják saját egészségüket -kiváló ötlet valóban, igazi nemzeti kockázatközösség.
Orbán Viktor szerint viszont bizonyára borzalmasan nagy a változás, hiszen máris bejelentette, hogy ők majd ezt is visszacsinálják. Majd megoldják, technikailag (akkor is, ha esetleg az nem fog tetszeni az EU-nak vagy másnak). Vigyázzon csak az a befektető. Az állam erős, még a gyenge állam is, az élet már csak ilyen.
Megjegyzem, elég ijesztő azzal fenyegetőzni, hogy az államot nem köti annyira szigorúan semmiféle szerződés, hiszen technikailag megoldható a semmissé tétele, és elég ijesztő, hogy ezt mondjuk Gergényi főkapitány jogértelmezési színvonalához lehet hasonlítani.
*
A nagy összecsinálással meg visszacsinálással állítólag együtt fog járni a járulékcsökkentés, az adócsökkentés, meg az állami kiadások befagyasztása. Én persze tudom, hogy a számtan csak kapitalista/burzsoá/bolsevik/fasiszta (a nem kívánt törlendő, ez a tudomány nem barátja sem a pártoknak, sem az ügyben megszólaló civil szervezeteknek) trükk, de hát egészen minimális intelligenciával belátható, hogy ehhez bizony hatékonyabbá kell tenni az állam pénzén finanszírozott szolgáltatásokat.
Vagyis pontosan azt kell csinálni, amit a most elfogadott törvény szerint a magántőke bevonásával létrejövő biztosítók csinálnának.
Itt kérdezném csendesen, kire érdemes ezt bízni, a magántőkére, amely a megtakarított összegtől függően részesedik a haszonból, vagy az állami bürokratára, aki a pazarlás arányában részesedik a kenőpénzből? Továbbá érdeklődnék, vajon hol van több képzett biztosítási szakember, a jól fizetett versenyszférában, vagy az éppen a borzalmas hatásfok miatt alulfinanszírozott közszférában?
Olvassuk össze. A Fidesz visszaállítja az egy állami biztosítót, járulékot és adót csökkent, valamint javítja a rendszer hatékonyságát, mindezt olyan végrehajtókkal, akik ellenérdekeltek és inkompetensek.
A rendszer pedig megmarad fenntarthatatlannak, ezért az illetékesek szép csendben leszabályozzák kissé a gazdaságot, begyűjtenek némi lyukbetömési különadót, csak nem fogják megszorító csomagnak elkeresztelni (1998 és 2000 közt is ez történt). Aztán majd megint előszedik Matolcsy Györgyöt a naftalinból, és bekurblizzák az új magyar gazdasági csodát – de lesz annyi eszük, hogy nem nevezik el száznapos programnak.
Van tehát két rendszer, amik gyakorlatilag azonos és rossz (amorális, kollektivista) elvek alapján, azonos és rossz mechanizmusok (adószedés és újraelosztás) szerint működnek, ugyanannyi pénzből. A kormány és az ellenzék felfogása között csak annyi különbség van, hogy más technikát alkalmaznának ugyanazon pocsék eredmény elérésére. Individualista elveket, egyéni kockázatviselést senki nem ígér, az állam által felügyelt összeget senki sem szeretné csökkenteni.
Az egésznek van azonban egy borzasztó kínos mellékhatása: időnként jön az állam, és visszakér dolgokat. Pénzt, paripát, fegyvert, első éjszaka jogát, ilyesmiket. Meg barátságosan megveregeti a biztosítók vállát: ugye, Ti is szeretnétek fizetni azoknak is, akik nem kötöttek biztosítást?
Ennek a hatalom szeme előtt lebegő átlagos állampolgár rettentően örül. Mert megmutatták a szemét biztosítónak. A minimális racionális belátással bíró állampolgárnak viszont összeugrik a gyomra. Mert eszébe jut, hogy vajon az ő megtakarításával, az ő lelkiismeretesen fizetett biztosításával vajon mi lesz? Megéri egyáltalán takarékoskodni, ha bármikor jöhet az állam, és belenyúlhat a malacperselybe? Nem jobb mindjárt venni egy plazmatévét?
*
A valóság persze még ennél is kellemetlenebb a Nagy Visszacsináló számára. A befektetők meg a biztosítók ugyanis nem hülyék (azért befektetők és biztosítók, nem pedig kormány és ellenzék). Sőt, valószínű, kerültek már szembe olyan helyzettel befektetői és biztosítói működésük során, hogy az állam egyszer csak azt mondta: mostantól mások a szabályok.
A befektetők és biztosítók ráadásul nyilván hallottak azokról az elméletekről, amik kiválóan leírják a gazdasági szereplők ilyen böszme viselkedését, annak minden következményeivel együtt. Aki beszáll, az mindezek ismeretében fog beszállni, és nyilván nem a bukás szándékával.
A Nagy Visszacsináló viszont valószínű még sosem hallott ilyesmiről, és fogalma nincsen, hogy ő a végén mindenképp veszíteni fog a nagy csikicsuki miatt. Törvényszerűen. Vele együtt fog veszíteni mindenki, akinek kötelező beszállni a nagy nemzeti kockázatközösségbe, ahol nem csak mások betegségének, hanem mások hülyeségének a kockázatait is viseli.