Forrás: NOL

Mottónk: “A reggeli péksütit majszolva nézzük a sajtot”

NOL * Lapzsemle * 2007. december 13.

Rendőrség, Demszky, koalíció – megvannak a felelősök

Szerkesztőségi álláspontot közölt a Magyar Nemzet a Csintalan Sándor műsorvezető elleni támadásról. Ebből idézünk:

Vajon honnan tájékozódnak a verőemberek? – Egy kis ízelítő.

A Magyar Nemzetben most sajátos módon “helyretett” csuklyásoknak hosszú évek óta megbízható iránytűik vannak a kilencvenes évek második felében mai pályájukra állított “polgári sajtóban”.

Ugyanabban a lapban jelent meg Bayer Zsolt “Új moralisták, farizeusok (43. rész) című cikke, amelyben  “Bayer Zsolt, bár utal rá, hogy a 16. századi históriát Jókai Mór és Móricz Zsigmond is feldolgozta, azt a hungarista történetíró, Málnási Ödön szellemében tálalja. “A magyar nemzet őszinte története” című hírhedt opusz szerzője, Málnási véli úgy, hogy a tragikus mohácsi csatavesztésről, a középkori magyar királyság bukásáról legfőképpen II. Lajos király kincstárnoka, Fortunatus Imre tehet. Fortunatus Spanyolországból elűzött szefárd zsidó család sarja volt,  eredeti neve Slomo ben Efrajim. Tudnivaló, hogy a nyilasok a harmincas évek végén kaptak rá a sztorira…” (…)

“Bayer persze csak azért idézi fel a fél évezredes históriát, hogy huszadik századi utódaikon, bankárokon és közgazdászokon verje el a port” – írta erről Pelle János a hvg.hu-n (Bayer Zsolt, Jud Süss és Fortunátus Imre című cikkében).

A Magyar Nemzet mai álláspont-cikkével szemközt egy kis közleményt olvashatunk, amely arról tudósít, a lap 2006. szeptember 15-i számában a Ráchel és gyermekei című cikkben “valótlanul közölte, hogy a cionizmus rasszista, arabgyűlölő változata a Political Capitalig ér.”

Az MN testvérlapja, a Demokrata ugyancsak ma megjelent számában Szentmihályi Szabó Péter “imrekertészezik”, annak kapcsán, hogy Kasza László újságíró nemrég bírálta a jobboldalt, amiért Kertész Imrét, akire minden más ország büszke lenne, nálunk idegenszívűzik: “Mint Imre Kertész készülő, monumentális monográfiájának szerzője, mondhatnám, legyen rá büszke minden más ország, de nem mondok ilyen szörnyűséget, nehogy a gyávák gyűlöletének bűnébe essem, bár eléggé utálom a gyávákat.” – írja a magyar jobboldal kedves hetilapja.

“Négy-öt csuklyásnak igaza van. Még inkább, mint gondolják. Bolond lenne a rendőrség elfogni őket. A rendőrség senkit nem kedvel jobban, mint őket. A rendőrség sokat köszönhet nekik. Pénzjutalmat, előléptetést, új, izgalmasan modern felszerelést, fontosságot, a félelmet az egyszerű emberek szemében minden igazoltatásnál, meg úgy általában azt a szavakkal nehezen kifejezhető érzést, aminek hatására valahogy térfogata lesz a közrendőrnek is. Nem, ezeket a srácokat nem kell elfogni. Négy-öt csuklyás erre nem gondol. Nincs mivel gondolniuk erre. Arcuk nincs, nevük nincs, agyuk nincs, hazájuk sincs, mert az ilyeneknek soha nincs. Lelkük viszont van, hatalmas. Vágynak vele sok mindenre. Szabadságra például. De úgy, hogy más ne legyen szabad, mert úgy már semmit nem ér az egész. Arra is vágynak, hogy nyugodtan elmondhassák a véleményüket. De más ne! Mert akkor kap a pofájába, mint ez a kopasz vén köcsög, a zsidók kapcarongya. Ha ő is elmondhatja a magáét, akkor nem kell! Akkor beszéljenek a vascsövek. Azoknak mindig igazuk van. És még mindig nem ért véget a vágyaik sora. Azt is szeretnék, hogy figyeljenek rájuk. És figyelnek is rájuk sokan. Kénytelenek figyelni rájuk. Figyel rájuk a hatalmas tömeg, amelyik békésen ünnepelne. De négy-öt csuklyás ott fityeg rajtuk, csimpaszkodva, mint a véreb a vad fülébe. Nem akarunk ünnepelni, ha más is ünnepelhet! Akkor inkább ők se! Négy-öt csuklyásnak nem esik bántódása soha. Ez érthető. Eredményeik számosak. Állását köszönheti nekik Demszky Gábor. Népszerűségének fel-felfutását kapja tőlük a koalíció. Témáik legjaváért hálás a többségi média: de ordenáré antiszemitizmusukat nem rajtuk – dehogyis! -, hanem másokon kérik számon. A többségen. És bántódása is mindig másnak esik.”

Részlet a Klubrádió Kontra című műsorának szerdai műsorából:

Orosz József: Mit gondolsz, már tavaly ősszel a zavargások közepette – de lehet, hogy nem láttam a műsorodat rendszeresen – nem kellett volna már akkor “halálos kórt terjesztő patkányoknak” nevezni a dolgokat? Nem szabadott volna már akkor magukra hagyni az űzötteket, és azokat sem, akik néven nevezték a kórt? Félreértés ne essék, nem szemrehányóan kérdezem tőled.

Csintalan Sándor, a Hír Tv műsorvezetője: Világos, ez egy kérdés. Értem. Legjobb emlékezetem szerint – remélem az archívumban ez azért fellelhető – ezekben az ügyekben én nagyon határozott distinkciót tettem, és nem véletlenül vívtam ki ezeknek a féljobbos tébolyultaknak az utálatát és az ellenszenvét, mert én mindig tettem különbséget a televíziós székház dobáló, a Molotov-koktélt dobálók és az erőszaktevők és akár a szóban erőszaktevők, tehát ugye ott a zsidózó plakátokig bezárólag és a tüntetők, sztrájkolók között. Hogy hol tévesztettem utat? Inkább tegyük fel úgy ezt a kérdést, hogy van-e olyan, ami miatt esetleg lelkiismeret-furdalásom van vagy lehetne. Talán nem voltam és még most sem vagyom szellemileg és intellektuálisan felvértezve arra a politikai párbajra, ami úgy látszik, hogy hamarosan a demokrácia és az antidemokrácia erői között valamilyen módon létre fog jönni, ami akár meg is bonthatja egyébként a magyar pártstruktúrát.

Szükségállapot-évforduló

1981. december 13-án hirdette ki Jaruzelski tábornok Lengyelországban a Szolidaritás betiltását és a szükségállapotot.

A Múlt-Kor honlapon olvasható interjúban Jaruzelski utólag így magyarázza a drámai döntés okait:

“…elolvasható Bronislaw Dabrowskinak, a püspöki kar akkori titkárának emlékirataiban. Ő tíz nappal a szükségállapot bevezetése után azt mondta a pápának, hogy a Szolidaritás elvetette a megegyezésre szóló ajánlatot, s a december 17-re meghirdetett újabb sztrájkoknál elég lett volna egyetlen lövés, és elszabadul a pokol. Dabrowski emlékirataiból is tudható, hogy december 9-én a prímás figyelmeztette a Szolidaritás vezetőit, hogy tárgyalni kellene, ám Walesa beismerte, hogy már nem ura a helyzetnek. Nem szeretném, ha úgy tűnne, az akkori hatalmat csak fehér, a Szolidaritást csak fekete színben látom. Mindazonáltal a Szolidaritásban sok különféle erő egyesült a közös ellenséggel szemben, és egyre inkább a szélsőségesek határozták meg az eseményeket.

Paradox módon ahogy egyre hosszabb a rendszerváltozás óta eltelt idő, annál jobban kiéleződik a történelmi vita, s egyes jobboldali körök a politikai harc eszközeként használják.

A Kaczynski-kormány idején, 2006-ban vádat emeltek Lengyelországban Wojciech Jaruzelski nyugalmazott tábornok, egykori kommunista vezető ellen a lengyelországi hadiállapot 1981. december 13-i kihirdetése és a Szolidaritás szakszervezet elnyomása miatt.

A 82 éves egykori kormányfőt, kommunista pártvezetőt a náci és a kommunista korszak bűntetteit vizsgáló Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) illette a vádakkal. Az intézet szerint Jaruzelskinek az 1981. március 27. és az ugyanazon év decemberében kihirdetett szükségállapot 1982. december 31-i felmondása között elkövetett “kommunista bűnökért” kell felelnie.

Az említett időszakban csaknem száz embert megöltek, több tízezer embert bármiféle vád nélkül letartóztattak, s mintegy tízezret internálótáborokba hurcoltak. A bebörtönözték többek között Lech Walesa Nobel-békedíjas volt lengyel elnököt, a Szolidaritás vezetőjét és Lech Kaczynski jelenlegi lengyel elnököt is.

Jaruzelskit egyszer már elítélték egy büntetőperben, amelynek tárgya az 1970. decemberi tengermelléki zavargások vérbefojtása volt. Akkor a tábornok a védelmi minisztérium élén állt. A varsói parlament 1996-ban tisztázta Jaruzelskit mindennemű alkotmányos felelősség alól a szükségállapot kihirdetésével kapcsolatban.

Ajánlott Cikkek

Korábban meg kellett volna nevezni a “halálos kórt terjesztő patkányokat”

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.