Franciaország muzulmánjainak 17 százaléka legalább hetente, 8 százaléka havonta jár mecsetbe. 1970-ben még csak száz létesítményben folyt iszlám prédikáció, ma közel kétezerben, ám ezek közül csak 15 igazán nagyméretű. További harminc épület ötszáz-ezer hívő befogadására alkalmas, a többi egyszerű imaterem. Mivel az állam és az egyház szétválasztásáról szóló 1905-ös törvény megtiltja, hogy közpénzből finanszírozzanak bármilyen vallási létesítményt, mecsetek is csak adományokból épülhetnek. A pénz jelentős része külföldről érkezik, főként Szaúd-Arábiából és Marokkóból. Mivel ezt nem nézi jó szemmel a francia állam, 2005-ben Nicolas Sarkozy – még belügyminiszterként – kezdeményezte egy közalapítvány létrehozását, amelybe be lehet fizetni a magánadományokat a mecsetek építésére és az imámok képzésére.
Az integráció támogatásának jelszavával közpénzek is folynak a franciaországi muszlimokhoz. Ha ugyanis egy mecset vagy imaterem kulturális, társadalmi missziót is betölt, támogatásokban részesülhet, az önkormányzatoktól jelképes bérleti díjért vagy örökbérbe kaphat telket. A mecseteknek nevezett kisebb iszlám központok háromnegyede így született, s a hívők adományai mellett állami és önkormányzati pénzekből tartja fenn magát. Cserébe az imámok mintegy közvetítőkként is működnek a többségi francia társadalom és a muszlim közösségek között, a külvárosokban például segítenek megteremteni és fenntartani a rendet, a társadalmi békét.
Németországban a 84 éves Ralph Giordano morális tekintélynek számít. Ha a zsidó származású, a holokausztot szerencsésen túlélt, lobogó ősz hajú író-publicista valamiről véleményt nyilvánít, figyelnek rá. Most azonban olyan helyről is figyelmet, sőt mélységes egyetértést könyvelhetett el, amire a legkevésbé sem tartott igényt: egy szélsőjobboldali szervezet biztosította, hogy azonosan ítélnek meg egy kérdést. E kérdés a Németországban épülő mecsetek, konkrétan pedig a Kölnben (Giordano lakóhelyén) létesítendő nagymecset ügye. A Rajna menti város Ehrenfeld kerületében a tervek szerint 2009-ben nyílik meg a kétezer ember befogadására alkalmas mecset, amelyhez két hatalmas, 55 méter magas minaret is tartozik majd. Giordano egy rádiónyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a mecsetépítés területfoglalás, hadüzenet, a lopakodó iszlamizáció jele, amit ráadásul külföldi pénzből finanszíroznak.
Jelenleg 159 mecset működik az országban, de e szám a tervezés, illetve már az építés stádiumában lévő mecsetekkel együtt rövidesen 343-ra növekszik. Létezik továbbá mintegy 2600 ima- és gyülekezeti terem. Bár a politikai korrektség által megkövetelt tolerancia többnyire visszafogottá teszi a mecsetterjedéssel szemben állást foglalni szándékozókat, Giordano nincs egyedül kritikájával. Berlin Pankow kerületében például a helyben lakók tiltakoznak az ott épülő, már szerkezetkész, a tervek szerint jövő tavasszal átadandó mecset ellen.
Jogilag nincs sok esélye az ilyen tiltakozásnak: a német alkotmány nemcsak a vallásszabadságot általában, hanem a vallás szabad gyakorlásának lehetőségét is az alapjogok közé sorolja, amiből következően a hívőknek joguk van istentiszteletre alkalmas épületeket – vagyis mohamedánok esetében mecseteket – építeni. De akkor legalább ne túl nagyokat – hangoztatta a közelmúltban a bajor tartományi kormány Európa-minisztere, Markus Söder, a keresztényszociális párt (CSU) korábbi főtitkára, akinek pártja régóta szorgalmazza, hogy a mecsetek, illetve a minaretek ne lehessenek nagyobbak, illetve magasabbak, mint az adott település templomai.
Olaszországban, ahol a muszlimok 5-8 százaléka rendszeres templomba járó, az utóbbi években valóságos mecsetépítési, -nyitási láz tört ki. Komoly nagymecset, tehát viszonylag nagyméretű, minarettel épített templom mindössze három van – Rómában, Cataniában és a Milánó melletti Segratéban -, Padovában, Sienában, Genovában, illetve Bolognában pedig most épül egy-egy új. Ezeket az építkezéseket a városok baloldali vezetése telek adományozásával, illetve kedvezményes bérbeadásával támogatja.
Az idegenellenes Északi Liga (LN) durva provokációkkal igyekszik megakadályozni az építkezéseket: a párt vezetői „disznónapokat” szerveznek, amikor a muszlimok által tisztátalannak tartott állatok sétáltatásával fertőzik meg a mecsetépítésre szánt telkeket. De mindennapossá váltak a tiltakozások civilizáltabb formái is: pártok, civil szervezetek, a helyi lakosok egyesületei követelik, hogy népszavazáson dőljön el, épüljön-e mecset egy adott városban. Egy, a közelmúltban öt olasz nagyvárosban készült felmérésben a megkérdezettek mindössze 28 százaléka támogatta, hogy több mecset legyen Olaszországban – néhány évvel ezelőtt ez a szám még 61 százalék volt.
A fóbia erősödésének egyik oka, hogy az utóbbi öt esztendőben megháromszorozódott, s így már túl van a hétszázon a lakásokban, garázsokban, raktárhelyiségekben, pincékben működő iszlám kulturális központok száma, s ezek némelyikéről kiderült, hogy szélsőséges muszlimok találkahelye. A titkosszolgálatok már többször találtak terrorista szervezkedésre, merényletek előkészítésére, illegális fegyverkereskedelemre, okirat-hamisításra utaló jeleket ezekben. Utoljára néhány hónapja lángolt fel a vita ezekről a „kulturális központokról”, amikor Perugiában egy munkanélküli kőművesből lett imám lakásán hatvanféle, robbanóanyag előállítására alkalmas vegyi anyagot és harci oktatóanyagot találtak.
VÁSÁRHELYI JÚLIA, WEYER BÉLA / BERLIN
