Ellentmondó ítéleteket is találni a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában az olyan perekben, amikor politikusok valamely közhatalmi szerv tevékenységét bírálják. Egyik esetben például a személyiségi jog sérelmének, máskor viszont véleménynek minősítették ezt. A napokban Orbán Viktor pert nyert az igazságügyi tárcával szemben, kijelentése véleménynek minősült. Kovács László volt MSZP-elnök hasonló ügyben más megítélés alá esett.
Justicia hasonló ügyekben sem mindig azonosan dönt? Népszava-montázs „Az ügyészség nem bűnüldözést folytat, hanem bűnpártolásnak látszó módon foglal állást különböző ügyekben.” Kovács Lászlót, az MSZP korábbi elnökét ezért a 2003-as mondatáért elmarasztalta a Fővárosi Ítélőtábla (FÍ). A politikust a Legfőbb Ügyészség perelte be ezért a nyilatkozatáért. Az elsőfokú bíróság még úgy vélte: bár Kovács nyilatkozata erőteljes, sarkított megfogalmazású, de mégis véleménynyilvánítás volt, a FÍ szerint viszont a véleményben burkolt tényállításról volt szó, és ezért jogerősen elmarasztalta Kovácsot, méghozzá az ügyészség jó hírnévhez fűződő személyiségi jogának megsértéséért. A bírói tanács elnöke, Kizmanné Oszkó Marianne az indoklásában elmondta: a bíróság sem kívánja elvitatni, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága szinte korlátlan, de az nem sértheti mások személyiségi jogait. Kovács így 2004-ben kénytelen volt bocsánatot kérni az ügyészségtől.
Vélemény vagy túlzottan bántó, sértő kijelentés – ezt nehéz eldönteni, és nem segíti az eligazodást a táblabíróság mostani döntése sem. Szerdán jogerősen pert vesztett az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) a Fidesz elnökével szemben. A személyiségi jogi pert a tárca azért indította, mert Orbán Viktor egy interjúban azt mondta: a rendőrség nyilvánvalóan politikai utasításra és nyomásra hajtott végre brutális akciókat 2006. október 23-án. A másodfokú bíróság – az elsőfokú döntéssel egybehangzóan – úgy látta, hogy az ellenzéki politikus véleményt mondott, amely nem ment túl a törvényes határokon. Vagyis Orbán nem sértette meg az igazságügyi tárca jó hírnevét. Az ítélet után Takács Albert igazságügyi miniszter arról beszélt: a pernek mindenki számára az a tanulsága, hogy a szóban forgó kijelentéseket az igazságszolgáltatás így ítéli meg.
A tárgyaláson az IRM jogi képviselője úgy érvelt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem lehet parttalan, a személyiségi jogi védelem pedig a minisztériumot is megilleti. Orbán jogi képviselője, Schiffer András, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvédje szerint a személyiségi jogi védelmet a természetes személyek mellett egyes jogi személyekre is alkalmazni lehet, például vállalatokra, de közhatalmi szerv esetében ez értelmezhetetlen. A politikai vita lényege veszne el, ha egy közhatalmi szervnek nem lenne kötelessége eltűrni az olyan kritikákat, amelyek negatívan befolyásolják a megítélését – tette hozzá. Schiffer lapunknak nyilatkozva felhívta a figyelmet, hogy éppen az eddigi, egyenetlen joggyakorlat miatt vállalták Orbán képviseletét. Ha ugyanis nem lenne tisztázatlan az ilyen ügyek jogi megítélése, nem lenne szükség „stratégiai” pereskedésre. „Nem tartottuk jónak régebben és most sem, hogy közhatalmi szervek pereket indítanak politikai vitákban” – mondta. Szerinte nem annyira a bíróságok, inkább a jogszabályok okolhatóak, amelyek „ilyen és olyan” ítéletre is lehetőséget adnak. Ezért érdemes lenne a készülő új Ptk.-ban pontosítani a szabályokon és a közszereplői fogalmát is tisztázni. Schiffer hozzátette, annak idején elvállalták volna Kovács László jogi képviseletét is.
Korábban volt példa „következetes” ítéletre is. Tavaly szeptemberben az FÍ helybenhagyta azt az elsőfokú döntést, amely elutasította Orbán lapunk, a Népszabadság, Simon Gábor, az MSZP választmányi elnöke és Újhelyi István, az MSZP alelnöke ellen indított keresetét. A Fidesz elnöke kifogásolta, hogy a két lap a politikusoktól olyan, szerinte megalapozatlan, valótlanságokat tartalmazó mondatokat idézett, amelyek – Orbán véleménye szerint – antiszemitizmussal vádolták meg. Simon és Újhelyi a Fidesz elnökének ominózus tusnádfürdői beszédét – a baloldal rárontott a nemzetre – kommentálta. A Fővárosi Bíróság úgy ítélte meg, hogy a két politikus nem a Fidesz elnökének személyét, hanem az Orbán által tett politikai kijelentést értékelte, vagyis maguk is politikai véleményt mondtak. Hivatkozott arra is, hogy közszereplők vitájáról van szó, és arra is, hogy a közszereplőknek a túlzó kritikákat is tűrniük kell. Simon és Újhelyi nem állították, mondta ki a bíróság, hogy Orbán antiszemita, csak annyit mondtak, hogy a politikus szövegét „burkolt zsidózásként” is lehet értelmezni. Azt az ítéletet a Fővárosi Ítélőtáblán nem a hasonló ügyekben általában eljáró, Kizmanné Oszkó Marianne vezette 2. számú bírói tanács hozta, hanem a Sághy Mária vezette 7. számú tanács, amely most szerdán éppen döntött Orbán javára.
Népszava-összeállítás
Tiltakozás a kitiltás ellen
Egymásnak ellentmondó vélemények jelentek meg tegnap arról, hogy jogszabályt sértette-e Sághy Mária bíró, amikor se hang-, se képfelvétel készítését nem engedte a nyilvános tárgyalásról, és ezt indokolni sem volt hajlandó. A Jogászokkal a Demokratikus Jogállamért Egyesület tiltakozott a döntés ellen, mondván, hogy „a bíróságok működésének nyilvánosság által történő ellenőrzése a jogállamiság egyik alapvető biztosítéka”. A szervezet szerint jogszabályt sértett a bíró. Az FÍ elnökhelyettese, Mohácsy Zsuzsanna viszont az egyik rádióműsorban arról beszélt, nem történt jogszabálysértés, a bírónő egy régi, 1986-os miniszteri rendelet alapján járt és járhatott el. Az Eötvös Károly Intézet közleményében ugyancsak azt írta, hogy a bíró ugyan jogszerűen járt el, de magatartása újra az igazságügyi tájékoztatás komoly zavaraira irányította a figyelmet.
Nem indokolt a nyilvánosságnak vagy egy részének kizárása – mondta lapunknak Lomnici Zoltán. A Legfelsőbb Bíróság elnöke kifejtette, hogy a bíróság elemi érdeke a teljes nyilvánosság, amelynek korlátozásáról csak akkor lehet szó, ha azt törvény írja elő. A bíró ugyan nem utasítható, de Lomnici Zoltán azt kéri a kollégáktól, hogy biztosítsák a nyilvánosságot.
