Forrás: NOL

Berlini fórum Joschka Fischerrel, Konrád Györggyel és Hiller Istvánnal

NOL * Dési András * 2007. december 2.

Lüktető, a fiatal művészeket mágnesként vonzó város Berlin, a kortárs kultúra leendő metropolisza.  Magyarország és a magyar alkotók szempontjából ezért is kiemelten fontos a markáns jelenlét – hangzott el azon a hétvégi kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Collegium Hungaricum Berlin új épületének avatása alkalmából rendeztek Hiller István oktatási és kulturális miniszter, Joschka Fischer volt német külügyminiszter és Konrád György író részvételével.

A személyi fluktuációk

rendkívül rosszat tesznek a Pécs Európa kulturális fővárosa 2010 projektnek. Meg kell érteni, hogy e nagyszabású vállalkozás Pécs, de ugyanakkor nemcsak egy város ügye – mondta Hiller István Berlinben magyar újságírók előtt. A kulturális tárca irányítója szerint az idő vészesen fogy, de még mindig van esélye arra, hogy Pécsett remek eseménysorozatot rendezzen. A miniszter “rajta tartja a szemét az ügyön”, s javaslatot fog tenni az új művészeti igazgató személyére. A posztról most lemondott Méhes Márton egyébként Hillert elkísérte Berlinbe. (D. A.) A formája miatt “bűvös kockaként” is emlegetett, ultramodern épület már az első nap rengeteg érdeklődött vonzott. A fórum közönsége előtt Hiller, Fischer és Konrád személyében ugyan három különböző generáció képviseltette magát, viszont mindhárman a magyar és a német kultúra közös hatása alatt nevelkedtek. A soproni Hiller gyerekként a vasfüggönytől pár kilométerre keletre, az osztrák és magyar tévémesét is megnézte, szülei az egy időben kezdődő híradók közül először mindig az osztrákra “szavaztak”.

 

A II. világháború után Budakesziről kitelepített sváb családban született Fischer számára Magyarország “virtuális valóságként” létezett. Szülei magyarul beszéltek egymással, édesanyja magyar konyhát vitt, Baden-Württembergben az apja volt az egyedüli, aki 1954-ben “meggyászolta” az Aranycsapat vereségét a német válogatottal vívott berni döntőben.

A zsidó polgári családból származó Konrád sokkal szomorúbb történetet idézett fel. Debrecenben osztrák és német nevelőnőktől tanult németül. A rádióból hallott Hitler nem sok jó ígért, s ezért megfogadta, többé nem szólal meg ezen a nyelven. A hetvenes évek közepén mégis elfogadott egy nyugatnémet ösztöndíjat, nyelvi elzárkózását pedig Günter Grass unszolására adta fel. Konrád németországi elismertségét nemcsak a Herder-díj jelzi, az író 1997-2003 között a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke volt.

 A személyes történelem felidézése is jól érzékeltette, hogy a magyarokat és a németeket mennyi szál köti egymáshoz. Ahogy Berlin is szorosan kötődik a magyar kultúrához: Konrád emlékeztetett rá, hogy az 1920-as években Budapestről nagyon sok művész a száműzöttek kikötőjének nevezett, pezsgő német fővárosba költözött. A vezető filmgyár, az UFA például ötszáz magyar szakembert foglalkoztatott.

 Fischer a német újraegyesítésben szerzett magyar érdemeket méltatva arról is beszélt, hogy a “létező szocializmus” idején sok keletnémet számára Budapest kulturális értelemben is egy más, szabadabb világot jelentett.  Hiller szerint rendkívül figyelemre méltó, hogy a kortárs magyar irodalom – a nyelvi elszigeteltség ellenére – Németországban milyen rendkívüli (el)ismertségre és népszerűségre tett szert.

 

 

Ajánlott Cikkek

Névjegy hipermodern csomagolásban

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.