Mottónk: „A reggeli péksütit majszolva nézzük a sajtot”
NOL * Lapzsemle * 2007. november 27.
2009-ig súlyos hiba lenne miniszterelnököt váltani…
Orbán Viktor a szakszervezeti mozgósítástól reméli, hogy elérheti 2010 előtti kormányváltást, de erre semmi esélye sincs – értékeli a helyzetet a Népszavában megjelent, „Vékony jégen” című írásában Debreczeni József. – „E szívességet csak a baloldal, közelebbről a kormánykoalíció teheti meg neki” – írja.
„Momentán úgy fest, az MSZP és az SZDSZ, a két kormánypárti frakció, továbbá a kormány és a miniszterelnök akár a magyar nép nélkül is képes lehet erre. E cikk keretei nem teszik lehetővé a részletes elemzést, csak utalásszerűen sorolom: A koalíciós partnerek közt az egészségbiztosítás ügyében a végsőkig éleződött a viszony, a baloldali hetilapok szerkesztői már a koalíció felbontása mellett érvelnek. A kormány mögötti parlamenti többség képlékennyé vált, esetenként elfogy, a miniszterelnök és a kormánytagok többször az ellenzékkel együtt, saját frakciójuk ellen szavaznak. A kormányfő és a frakció közt a bizalmatlanság, olykor az ellenségesség jelei láthatók. Egy (ismeretlen nagyságú támogatást élvező) képviselő a Fidesz politikájával azonos tartalmú, a kormány szívébe döfő módosító indítványt nyújtott be. A szocialista derékhadban terjed az újfajta kalkulus: érdemes-e egyáltalán kormányon maradni, ha ennek mind rettenetesebb árát a személyes politikai pozícióink és egzisztenciánk rovására kell megfizetnünk. Ennél jobb volna egy szerény, de biztos ellenzékiség is…
Racionális és felelős megfontolások szerint minden érv amellett szól, hogy 2009-ig káros volna váltani, mi több, súlyos hiba.”
Debreczeni azonban a jelenlegi helyzetben úgy látja: a koalíció politikusaitól ennek a súlyos hibának az elkövetése is kitelik. „Bármi megtörténhet.”
>
Mit jelent a „gój motorosok” kifejezés?
Kálmán László nyelvész a közelmúltban egy peres eljáráshoz készített szakvéleményt, amelyben azt vizsgálta, „a gój motorosok kifejezés jellegzetességeiből milyen következtetések adódnak a kifejezés értelmezésére vonatkozóan.” A nyelvész fontosnak tartja megjegyezni: „következtetéseimet a nyelv szokásos használatára alapozom, tehát a következtetések nem az én szubjektív megítélésemből adódnak, hanem a magyar nyelv objektív tényeinek szükségszerű következményei.” A szöveget az Élet és Irodalom tette közzé.
A szakvélemény következtetéseiből idézünk:
„…a gój motorosok kifejezés önmagában, a nyelvhasználat és a magyar nyelv természetéből kifolyólag tartalmazza a következő tartalmi mozzanatokat:
1) olyan cselekményekben való részvétel, amelyekben (a szervezet alapítói szerint) zsidók nem vesznek részt (ez a szombati motorozáson kívül bizonyosan a zsidókkal szembeni előítéletet fejez ki);
2) jogilag nem szankcionálható formában való utalás az identitás alapján történő kirekesztésre;
3) annak implicit közlése, hogy a szervezet élesen el kívánja magát határolni a zsidó identitástudatúak közösségétől, és az az észrevétlenül maradó, manipulatív állítás, hogy a zsidók kirekesztik a nem zsidókat.
Ha egyetlen (szervezet elnevezésére persze alkalmatlan) kifejezésben próbálnánk meg ezeket összefoglalni, akkor azt mondhatjuk, hogy a szervezet akár ezt a nevet is választhatta volna: olyan motorosok egyesülete, akik zsidómentes motoros eseményeket szerveznek, és gójok (ahogy ők neveznek minket, lenézően), és nem vállalnak semmilyen közösséget a zsidókkal, ezért tudatosan elkülönítik magukat tőlük.”
A > „Így volt helyes: eljönni”
A RomNet munkatársa, Hídvégi-B. Attila 2007 őszén járt Franciaországban a „zámolyi romáknál”, hogy beszámolót készítsen sorsuk alakulásáról. Itthoni hányattatásaik után 2000. július 24-én érkeztek a falujukból – és az országból – elmenekült zámolyi és csóri romák (12 család, 47 személy, köztük 27 gyermek) Strasbourgba, ahol menedékjogot kértek, és kaptak.
A romák közül többen, a francia menekültügyi hivatal egyedi elbírálása alapján kapták meg a menedékjogot, és mindeddig ez volt az egyetlen eset, hogy az Európai Unió egyik tagállama menedékjogot adott egy olyan ország állampolgárainak, amely az ún. „megszüntető hatály” alá esik, tehát hivatalosan is jogállamnak minősül.
Hídvégi-B. Attila ezt írja a RomNeten: „A családok sorsa mára rendeződött. A Strasbourga vándoroltak közül néhányan továbbutaztak Kanadába, ketten pedig visszatértek Magyarországra. A francia városban maradtak mind megkapták a 10 évre szóló „politikai menekült kártyájukat”, amely három év múlva lejár, ügyüket ekkor a francia hatóság újratárgyalja.”
„A Krasznai famíliába tartozó gyerekek felnőttek, családot alapítottak. Dolgoznak, iskolába járnak. Kezdeti nehézségeiken segélyszervezetek, szociális intézmények, pszichológusok segítettek. Hozzájuk fordulnak ma is, ha bármi problémájuk adódik. A városi hivatalokkal jó a kapcsolatuk, de külön segélyért nem folyamodnak. Az időközben született gyermekek teljesen integrálódtak, anyanyelvük már a francia. Magyarul írni és olvasni csak nehézkesen tudnak, a beszéd könnyebben megy nekik. A családban a kommunikáció magyarul, cigányul folyik, de ha a gyerekek titkolózni szeretnének szüleik előtt, akkor franciául csevegnek. Szüleik ugyanis még nem beszélik tökéletesen a nyelvet.”
A családok szociális bérlakásokban laknak egy olyan lakótelepen, ahol főként menekültek élnek. A RomNetnek kevesen nyilatkoztak közülük – mint mondták, elegük van a hazai média „figyelméből”. A 18 évesen kiköltözött, Kalányos Hajnalka a RomNet tudósítójának elégedetten nyilatkozott. Figyelik a magyarországi helyzetet, „hallják, hogy Magyarországon a romák helyzete még mindig rossz, ezért azzal győzködik önmagukat, hogy így volt helyes: eljönni.”
„A kiköltözötteknek nem kell aggódniuk, hogy nem elég a pénzük hó végéig. Kalányos Hajnalka férje 1700 eurót keres havonta, hivatalosan bejelentett munkahelye van, míg ő szociális juttatásként 1400 eurót kap, plusz a családi pótlékot. A lakbér fűtéssel együtt 190 euró, a biztosításra 20, villanyra pedig 18 eurót kell havonta költeniük. A szegényes körülmények között élő család legtöbbet a gyerekek ruházkodására fordít. Kislányuk, Vivien kilenc éves, és már a negyedik oklevelet kapja jó tanulmányi eredményeiért. A kislány kitűnően beszél franciául, ezt bizonyítva tolmácsként is segédkezik a távirati iroda tudósítójának. E mellett angolt és németet is tanul, de a családban cigányul is beszélget. Orvos szeretne lenni, és erre minden esélye megvan – legalábbis ezt erősíti meg benne az iskola igazgatója, Sylvie Krempp is. A főként menekültek gyermekeit oktató, színvonalasan felszerelt és gyönyörű épületű iskola direktora az MTI-nek elmondta, hogy a magyarországi romagyerekek hamar megtanulták a nyelvet, jó a hallásuk, teljesen beilleszkedtek, és a legjobb tanulók közé tartoznak.”
Járóka Lívia, (Fidesz-MPSZ) az Európai Parlament (EP) képviselője a RomNetnek azt mondta: „a menekült-státus jövőbeni felülvizsgálata esetén, akár fenntartják, akár megvonják ezt a minősítést a zámolyi családoktól, az európai uniós állampolgárokra vonatkozó kedvezmények illetik meg őket, mint magyar állampolgárokat. Ezek közé tartozik: a szabad mozgás és tartózkodás joga a tagállamok területén, illetve a munkavállaláshoz, valamint a gyermekek iskoláztatásához való jog. Ezek alapján, függetlenül attól, hogy a romák egyénileg folyamodnak-e francia állampolgárságért, vagy sem, a beilleszkedett és munkával rendelkező zámolyiaknak aligha kell kiutasítástól tartaniuk a jövőben – tette hozzá.”
Mohácsi Viktória az EP liberális képviselője úgy fogalmazott: „a zámolyi cigányok jó példák lehetnek arra, hogy a diszkrimináció milyen áldozatokat követelhet. Ha ugyanis az üldöztetések hatására a családok nem menekülnek el Strasbourgba, akkor az ott élő, és utánuk született gyerekek ma valószínűleg fogyatékossá minősítve speciális iskolába járnának, mint ahogy az számos esetben történik Magyarországon és Európa más országaiban is, így elveszítve esélyt, hogy a társadalom teljes jogú tagjaként tartalmas, emberhez méltó életet éljenek – tette hozzá. Véleménye szerint a Franciaországba került gyermekek kaptak egy esélyt az élettől és a francia államtól, hogy tanuljanak, nyelveket beszéljenek, és az legyen belőlük, amit szeretnének.”
>
