Mottónk: „A reggeli péksütit majszolva nézzük a sajtot”
NOL * Lapzsemle * 2007. november 26.
Az Orbán-látogatás – ahogyan egy amerikai magyar látta
„Orbán Viktor amerikai látogatása véget ért. Az egyhetes, saját forgatókönyve szerint csak részben eljátszott felvonás után a függöny legördült. Taps ugyanúgy nem volt, mint az első felvonás után, amikor a Bush elnökkel tervezett találkozás maradt el. A sikertelenségért Orbán maga, pártja tagjainak magatartása és útjának előkészítői felelősek” – írta Gereben István az Élet és Irodalomban megjelent, „Orbán Viktor amerikai sagája” című cikkében. A magyar ellenzéki politikus „botladozásainak” részletes ismertetése után így vonja le következtetéseit:
„Orbán MTI-nek adott tájékoztatóján – valószínűleg azoknak a megnyugtatására, akik felháborodtak Tom Lantossal történt találkozója és Lantos Magyar Gárdáról tett kijelentései miatt – ezt mondta: „Én egy szuverén állam egyik politikai vezetője vagyok, mindenkivel szívesen beszélek (…), de senki sincs abban a helyzetben, hogy megmondja nekem, hogyan kell gondolkodni valamilyen ügyről (…), de mindenkit kellő tisztelettel meghallgatok, ez érvényes Lantos úrra is.”
Orbán ezekkel a pöffeszkedő, diplomáciai érzéket nélkülöző mondataival semlegesítette mindazt az eredményt, amit látogatásával esetleg elért.
E mondatok tükrében a holokauszt-emlékmúzeumban tett látogatás Janus-arcú embert, ügyetlen politikust leplez le. Szemforgató, hipokrita magatartás. Észrevettük, sokan. Magyarországon is, az Egyesült Államokban is.
Nagyot mosolyogtam a volt miniszterelnöknek azon a nagy horderejűnek képzelt bejelentésén, miszerint az amerikaiak világossá tették, hogy „Magyarország a magyaroké, Magyarország a magyarokra tartozik”. Nem értem, mire gondolt ezzel a mondattal. Talán amerikai polgártársaim világossá teszik számomra.
Amerikai értékelésben nyilvánvaló, hogy Orbán amerikai útja píárszempontból eredménytelen volt. Ez a második lecke talán több figyelemre, nagyobb körültekintésre ösztökéli következő útjának előkészítésében. Bár az eddigi tények tanulsága óvatosságra int.” A szörnyűséges konfliktusok heve nem csillapul
„Mi folyik itt?” – kérdezi a Népszava Szép Szó mellékletének vezető cikkében Tamás Gáspár Mikls filozófus.
„…a klasszikus nacionalizmus (a nemzetállamok fenyegető ellentéte) halódik, az új etnicizmus (a nemzetállami szint alatti regionális, etnikai, felekezeti – apolitikus vagy szubpolitikus – ellentétek föllángolása) viszont egyre erősebb. A kommunista eredetű nemzetek fölötti (szupranacionális) konföderációk – a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia – fölbomlottak, de bomladozik több szupranacionális-szupraetnikus állam is, elsősorban Spanyolország (a baszk probléma után ma már a katalán kérdés is súlyosbodik), romlik Belgiumban a flamand-vallon viszony, töredezik az Egyesült Királyság (Skócia a függetlenség felé sodródik, Észak-Írország az Ír Köztársasághoz közeledik). Másfél évtizede mindenki a két román nyelvű ország, Románia és Besszarábia (a Moldovai Köztársaság) egyesülésre számított, ehelyett ma a két állam kapcsolata kifejezetten ellenséges, a regionalizmus erősebbnek bizonyult, mint a demokratikus nacionalizmus.”
(…) „Nincs többé német-francia konfliktus, még a lengyel-orosz ellentét is főleg ideologikus, a politikai osztály és az értelmiség sajátja, ám az etnikailag meghatározott embercsoportok közötti szörnyűséges konfliktusok heve nem csillapul, noha ez mindenütt a kisebbségek ellen irányul, sokkal kevésbé a szomszéd nemzetek, a hagyományos, történelmi, nemzeti riválisok ellen.”
Tamás Gáspár Miklós széles európai körlépet ad az aggasztó folyamatokról. Szemlénkben a cikk linkje mellett ezúttal csak a magyar közbeszédben tapasztalható jelenségeket idézzük:
„Azon is meglepődhettünk, hogy a külföldiekkel szemben rendszerint barátságtalan Magyar Nemzet, a magyarországi jobboldal vezető orgánuma a kubai menekültek pártjára állt, amikor összeverekedtek Bicskén a helyi kocsma törzsvendégeivel. Aztán megérthettük, miről van szó, amikor kiderült, hogy a magyar érintettek: romák.
Ugyanez a Magyar Nemzet himnikus hangvételű vezércikkben ünnepelte a nyugat-európai menekültellenes pogromlégkört, itt az 1968-as eredetű „politikai korrektség” végső vereségét látta, s ebben nem látszott zavarni, hogy a nyugat-európai etnofasiszták áldozatai éppúgy kelet-európaiak, mint a cikk szerzője.”
(…)
„Magyarországon a baloldalinak tartott Népszava hasábjain Kertész Ákos, a sok díjjal koszorúzott, népszerű író és filmes, aki szintén baloldali hírében áll, fulmináns írásában (2007. november 14-én) javasolja az alapvető szabadságjogok fölszámolását, és lelkesen üdvözli a különféle rendőrállami rendszabályok javasolt bevezetését. A magyarországi balközépen valóságos divattá vált az emberi jogokat védő (és a környezetvédő) egyesületekkel szembeni gyűlölködés, a szólás- és sajtószabadság törvényi korlátozásának kultusza, ami másfél évtizeddel ezelőtt szintén elképzelhetetlen lett volna. Neoliberális internetes portálon (hírszerző.hu) sűrűn jelennek meg cigányellenes írások.”
Boross
„Ez a címe Sereg András friss életrajzi könyvének” – írja a Népszavában Csapody Miklós a volt miniszterelnökről szóló kötetről. – „Azért, mert a Boross név fogalom. Hallatán a külvilágnak a politikai bölcsesség, a törvényesség szelleme, a kemény kéz, és talán leginkább a kiegyensúlyozott határozottság, a világos beszéd szokott az eszébe jutni, joggal. És az a csak felületesen, távolról nézve veretesnek látszó modern konzervativizmus, amelyik rendszerbe szerveződött szemlélet- és gondolkodásmód is. Kézzelfogható tartalom, ami egy mentalitásnak a következménye, vagyis nem az életkor függvénye. Ámde ennek belvilágát is megismerik majd a beszélgető-könyv olvasói: Boross frissességét és szellemi készenlétét, megérlelt tapasztalatainak súlyát, szelíd öniróniáját, mások iránt is méltánylandóan elnéző humorát, nagyvonalúsága szigorával együtt. Azt a fölülemelkedni tudó, lényeglátó egyértelműséget, amelyik még önmegsemmisítő becstelenségekre se veszteget túl sok szót.
Megismeri az olvasó azt a magatartást, amelyiknek az ethosza megrendíthetetlen, s amelyik azért egyszerű, mert a nemzeti hagyományok mellett a józan rendérzék, a ráció, a cselekvés tudatossága vezeti. Sereg András munkája azonban nem politikai életrajz: egy életút foglalata, szinte élő szóban elbeszélve, amihez három fontos szöveg csatlakozik dokumentum-függelék gyanánt: Boross 1993-as miniszterelnöki programbeszéde, a Miért nem szavazhatunk baloldali pártokra? (2002) és A választások elé (2006). Mindhárom különös olvasmány mai szemeknek.”
Lapunkban megjelent a kötet egy részlete, amely Boross Péter, a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója és Kertész Imre író felesége találkozásáról szól: „úgy döntöttem, hogy akik elérték a korhatárt, menjenek nyugdíjba. Ebből a lépésből adódott a következő kalandom. Csepel egyik kocsmájából fölkeresett egy pincérnő. Elmondta, hogy a férje író, és megkért, engedjem még egy évet dolgozni, mert a párja addigra elkészül új könyvével. Utána természetesen elmegy majd nyugdíjba. A kérés annyira rendhagyó volt, hogy azonnal beleegyeztem. A hölgy később átadta férje egyik korábbi művét, amit otthon el is olvastam, és tetszett. Szokatlan holokausztregény volt, mert egy kamasz fiú szemszögéből mutatta be az eseményeket. A könyv címe Sorstalanság volt.”
Korántsem ilyen pozitív környezetben említette Boross Pétert másfél hete, az Élet és Irodalom 46. számában Karsai László történész. „A mai magyarországi jobboldal történelemszemléletéről” szóló, terjedelmes írásában a hazai jobboldal eszmei tévelygéseit veszi sorra. A Borossra vonatkozó részt idézzük: „Horthy Miklós halálának 50. évfordulóján, idén februárban a Jobbik szervezett árpádsávos zászlós felvonulást a fővárosban. HIvatalos, állami pompával, civilbe öltözve, „magánemberként” a koporsó körül tolongó miniszterek jelenlétében 1993. szeptember 4-én, az Antall-kormány idején temették újra Kenderesen őfőméltóságát. Antall József nem mert az újratemetésre elmenni, de néhány nappal később, Kelet-Magyarország felé autózva szerét ejtette, hogy lerója tiszteletét a Horthy-család kriptájában. Boross Péter akkor Kenderesen az első sorban, a család mellett ült. Ma éles szavakkal bírálja a szélsőjobboldaliakat. Koltay Gábor Horthy-filmjében viszont ugyanő hosszasan értekezik arról, milyen nagy formátumú államférfi volt a kormányzó.”
Végzetes hibát követtek el a szülői értekezleten, anyukákat ijesztgető egerek
A Békés megyei Hír6 portálon olvastuk, hogy a sarkadi önkormányzatot az ÁNTSZ haladéktalan egérirtásra kötelezte.
„A nyolcadikos szülőknek a múlt hétfőn rendezett összevont továbbtanulási értekezleten telt be a pohár. Bizonyossá vált, sok egér van a sarkadi 2-es Számú Általános Iskolában. A szülők egy része az ÁNTSZ-hez és a Hír6-hoz fordult, az iskolaigazgató megtiltotta volna, hogy írjunk minderről, majd egy késleltetett nyilatkozatot juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyben mintha nem is magáról az ügyről beszélne. Az általános iskola tele van egerekkel kapcsolatos történetekkel. A történet egerekről és emberekről szól.
A cérna akkor szakadt el, amikor november 19-én, múlt hétfő késő délután a nyolcadikos tanulók szüleinek a továbbtanulással kapcsolatban rendezett szülői értekezletén, a sarkadi 2-es iskolában egerek szaladgáltak a terem padlózatán, miközben hallgatták a megjelent középiskolák képviselőinek ismertetőit. Több anyuka felsikított.” Az egerek napjai meg vannak számlálva…
A teljes cikk >
