Forrás: HETEK

“Magyar, ne lopj!” Ilyen feliratok jelennek meg az osztrák üzletek kirakataiban. Az ausztriai trafikosok sztrájkolnak az ellen, hogy majd jön a jóval olcsóbb magyar dohányáru. A “sógorok” új biztonsági berendezésekkel és riasztókkal készülnek arra, hogy december 21-én 0 órától hazánk bent lesz a schengeni határon belül. Azaz a magyarok is útlevél nélkül utazhatnak, akár Lisszabonig.

Engem személy szerint azonban nagyon zavar az osztrák félelem és a számunkra megalázó hozzáállás és előkészületek. Nem mintha nem lennék kritikus nemzetem felé, de ez az irracionális és szerintem xenofób, idegenellenes és rasszista készülődés fel is háborít. Azért ragadtam klaviatúrát, hogy bemutassam mi magyarok legalább annyi negatívumot kaptunk az osztrákoktól, amennyit ők most tőlünk várnak.

Már szegény Kurszán vezérrel kezdődött. A sógorok egy lakoma örvén tőrbe csalták és kivégezték. Rendben, az Árpádok hálásak lehetnek nekik, mert ezzel megnyílt az út előttük a két fejedelmi hivatal és cím (Kende és Gyula) egyesítése előtt. Frigyes osztrák herceg 1241-ben eljött Pestre, hogy segítsen a magyar IV. Bélának a mongol támadás elhárításában. Igaz, hogy tevékenysége abban merült ki, hogy felhergelte a tömeget és élére állt, hogy meggyilkolják a király szövetségesét, Kötöny kun fejedelmet. Ezzel el is érte, hogy a komoly kun katonai erő pusztítva kivonult az országból és nem segédkezett a magyaroknak Batu kánnal szemben. Persze mire a komoly harc elkezdődött már Frigyes is Ausztriában, jól megerősített váraiban pihente ki a zavargások fáradalmait. Később az egyik ilyenbe, Hainburgba a menekülő Béla királyt is befogadta, igaz ennek az ára néhány magyar vármegye Frigyes birtokaihoz csatolása volt.

IV. László királyunk segített a Habsburgoknak a hatalmukat megőrizni és megerősíteni (morvamezei csata, 1275). A XV. század közepétől az osztrák uralkodó család folyamatosan a magyar trón és korona körül legyeskedett, hogy végül a mohácsi csatát követően végleg megszerezze azt (“vérszagra gyűl az éji vad”). A török magyarországi uralmának megtörése korántsem ment olyan jól a Habsburgoknak, mint a magyar rendek módszeres koptatása (értsd: felségsértési perek és kivégzések, természetesen teljes vagyonelkobzással). Végül az 1700-as évek elején egyedül Bécsből irányították hazánkat. Nem keveset elvéve (hogy ne mondjam lopva) ez alatt az idő alatt Magyarországtól.

A reformok többségére süket osztrák uralkodóház ellenében tört ki az 1848-as forradalom, amely az udvar taktikázásai miatt szabadságharccá kellett, hogy változzon. A leverését követően több száz halálos ítéletet hozott és hajtatott végre Haynau tábornok. 1867-ben a poroszok által tönkre vert Ausztriának és Ferenc József császárnak kapóra jött a kiegyezést szorgalmazó magyar politikai elit. Így jött létre, ötven évre az Osztrák-Magyar Monarchia (érdekes módon akkor nem féltek tőlünk ennyire, sőt!). 1918 őszén a világháborús összeomlás során a mélázó magyarokat megelőzve az osztrákok mondták fel először ezt az idejét múlt rendszert.

Minden rasszizmus nélkül, de talán a leghíresebb osztrák az a személy, akit Adolf Hitlernek hívnak. “Érdemei” elévülhetetlenek abban, hogy a múlt század közepén hatvan millió ember halt meg a világháború alatt. Kollégája és honfitársa, Adolf Eichmann szervezte meg azt, hogy hat millió európai zsidó a gázkamrákba jusson. Kérdezzenek meg egy történészt és meg fogja erősíteni, hogy az Endlösungban résztvevők többsége osztrák volt. Naná, Eichmann is a saját nemzetében bízott (jobban, mint a németekben!). Anne Frankot is egy osztrák gestapos tartóztatta le, aki háborítatlanul élt és dolgozott rendőrként Bécsben, amíg Simon Wiesenthal másfél évtizeddel a háború után le nem buktatta.

Azt hiszem ezután következett Ausztria legnagyobb hazugsága. Negyven éven keresztül elhitette az egész világgal, hogy ő volt a náci Harmadik Birodalom első áldozata. Igen, 1938 márciusában elsőként vonultak be a nácik (Anschluss), de az is tagadhatatlan, hogy a lakosság ujjongva és virágcsokrokkal fogadta őket. Ez talán kissé hajmeresztőbb, mint néhány áruházi lopás (bár azt sem szándékozom felmenteni). A “gulyáskommunizmus” évei alatt és azután is, osztrákok tömegei özönlöttek Magyarországra, fogászati kezelésre, élelmiszert és dohányárut vásárolni. Akkor nem nagyon féltek, mint ahogyan attól sem, hogy az otthon “tuchtig”-ül vezető Lojzik a magyar utakon a sebességkorlátozásokat figyelmen kívül hagyva (nyilván a számok magyarul vannak kiírva, bocs) száguldoznak.

Nem ítélem el az osztrákokat. De talán nem kellene hisztériát kelteni csak azon, mert még véletlenül a magyarok is teljes jogú EU polgárok lesznek. Főleg nem kéne egy olyan nemzet tagjainak szórni a port, amelynek szintén vannak, szép számmal, sötét foltok a történelmében. Ha ők kiírják: “magyar ne lopj”, akkor mi meg kiírhatjuk: “osztrák ne légy képmutató!” Mindkettő hülyeség egyébként.

Comments are closed.