Népszabadság * MTI * 2007. november 19.
Heller Ágnes
Kép: Domaniczky Tivadar „Számomra 1956 olyan szent volt, mint semmi más. Életem legnagyobb politikai élménye az 1956-os forradalom volt” – jelentette ki az MTI tudósítójának Heller Ágnes, aki a hét végén Berlin vendégeként a magyar forradalomról tartott előadást.
Heller Ágnes filozófus a beszélgetés során visszaemlékezett arra, hogy a forradalom 25. évfordulójára Ausztráliában, férjével, Fehér Ferenccel már könyvet írt 1956-ról. „Mi voltunk akkor az egyetlenek, abban az időben még mindenki hallgatott nem csak Magyarországon.”
– Számomra a forradalom szent emlék volt, most azonban kezdem problematikusnak érezni – mondta Heller Ágnes. – Elrontják, tönkreteszik nekem 1956-ot, tönkreteszik a jóérzésemet. Egy csőcselék tönkreteszi azokat az emlékeimet, amelyek életem legtisztább emlékei voltak. Ezt nagyon szégyellem, s nagyon sajnálom.
A forradalommal kapcsolatban Heller elsősorban Nagy Imre személyét emelte ki, mert – miként mondta – 1956 nincs 1953 nélkül. Azzal, hogy 1953-ban Nagy Imre teljesen más nyelven kezdett beszélni, „delegitimálta” a kommunista vezetést. Nagy Imrének ugyanis ez volt a nagy szerepe, az, hogy alternatívát jelentett – hangsúlyozta Heller, aki a másik rendkívül jelentős személyiségként Bibó Istvánt említette. Szavai szerint Bibó 1956 hatalmas hőse, az ő kompromisszumos javaslatai olyanok voltak, amelyek úgyszintén egyfajta legitimációs alternatívát jelentettek Magyarország számára. Bibó demokrata szocialista volt, s mind a kettőt meg akarta őrizni, s ezzel hűen kifejezte 1956 szellemét. – Mert ez volt 1956 szelleme a nemzeti függetlenség hangsúlyozása mellett.
A mai politikai vitákkal kapcsolatban Heller Ágnes úgy vélte, hogy nem az eltérő értékelések jelentenek problémát. – Ha nem értékelnénk különbözőképpen egy eseményt, akkor az meghalna. Akkor csak diadalmas emlékbeszédeket lehetne tartani, s azokat mindenki halálosan unná. Ha veszekszünk egy múltbeli történésen, akkor az fontos.
Ugyanakkor Heller a Havas Szófia-ügyről csak annyit mondott: – Nagyon nem szeretem, amikor történelmet hamisítanak. Szeretem a történelem különböző interpretációit, de ez történelemhamisítás.
Arra a kérdésre, hogy 51 évvel 1956 után hogyan látja Magyarország jövőjét, Heller Ágnes kijelentette: attól függ, hogy az embereknek megjön-e az eszük. Van egy politikai osztályunk sok tehetséges, okos emberrel, de nincs politikai tapasztalatunk a demokráciában. – S amíg ez nincs, addig ezek a tehetséges, okos emberek nem lesznek demokratikus politikusok, mert azt sem tudják, hogy eszik vagy isszák a demokratikus politikát. Németországnak is húsz évet kellett „nyűglődnie”, míg ezt a tapasztalatot megszerezte. – Mi sem tudjuk kevesebbel megúszni. A kérdés az, hogy megpróbálunk-e úszni, s ebben nem vagyok biztos.
A magyar filozófus úgy értékelte, hogy Németország példamutató módon igyekszik szembenézni múltjával. Elsősorban a zsidók kiirtásának témáját a németek lelkiismeretesen feldolgozták, sokkal lelkiismeretesebben, mint bármelyik más nép.
Heller szerint Magyarországon a zsidók helyzete „nem különösebben problematikus”. Nézete szerint az antiszemitizmus nőtt ugyan, s ebből a szempontból „kicsit rosszabbul állunk, mint a rendszerváltás idején álltunk”. – Ugyanakkor – tette hozzá – nem hiszem, hogy a zsidóság bármilyen veszélynek lenne kitéve. Magyarországon nincs politikai antiszemitizmus, nincs diszkrimináció a zsidókkal szemben.
Heller beszélt arról is, hogy az Egyesült Államokban például soha nem volt politikai antiszemitizmus, ezzel szemben igen nagy volt a társadalmi antiszemitizmus. De mára ez is megszűnt, a társadalom maga szüntette meg. – Ez az, amit Magyarországon nem értenek, mert mindent az államtól várnak – hangoztatta Heller Ágnes.
