Washingtonban járt Orbán Viktor, és ebből az alkalomból talán nem haszontalan kitekinteni a magyar jobboldal Amerika-képére. Tényleg, hogyan is látja a polgári oldal a világ vezető politikai-gazdasági hatalmát? Az összkép tagadhatatlanul vegyes: a rendszerváltozás illúzióiból maradt jócskán, de az is igaz, hogy néhány Washingtonból szerencsétlenül megfogalmazott belpolitikai természetű üzenet maradandó nyomot hagyott a jobboldali politikusokban és választókban.
Rögvest az elején tisztáznunk kell, hogy például a magyarországi választásokat már csak azért sem tekinthetjük vegytiszta belügynek, mert Washingtonnak módjában áll befolyásolni a végeredményt. Persze nem az unos-untalan hangoztatott választási csalással, de még nem is valamifajta sátáni technikával függ össze az amerikai szerepvállalás. Washingtonnak – akárcsak Londonnak, Berlinnek – a világ bármely országában lehet favoritja választások idején. Maradjunk abban, hogy 2002-ben és 2006-ban nem a Fidesz volt a támogatott, és ez nem valamifajta vád, sokkal inkább a magyar jobboldal úttévesztésének rögzítése. Addigra sok minden lezajlott a mindenkori amerikai kormány és a magyar jobboldal viszonyában, de a hazai gyanút, miszerint a tengerentúlról a posztkommunisták szekerét tolnák, máig nem sikerült feloldani.
Pedig az egész olyan egyszerű. Amerikának stabilitásra van szüksége térségünkben. Ennyi és nem több a magyarkérdés a Fehér Házból nézve. Következésképpen mindig azt a politikai csoportosulást támogatja, amelyik az áhított nyugalmat képes biztosítani. Az elmúlt két választás alkalmával úgy tűnt, a populista, nacionalista, antiszemita és más modern hívószavak nyomán támadó vádakkal ciklusok óta birkózó Fidesz helyett az MSZP felel meg jobban az amerikai érdekeknek. Hogy a magyar szocialisták egyúttal posztkommunisták is volnának? A stabilitásnak nincsen színe és ideológiája: Washingtonnak biztosíték és jövőkép kell, nem pedig politikai önéletrajz és történelemlecke.
Időközben azonban a feje tetejére állt a világ. Magyarországon az elmúlt egy esztendőben minden bekövetkezett, amitől a Fehér Házban tartottak. Nem a Fidesz-kormány, hanem Gyurcsányék országlása alatt robbantak ki történelmi léptékkel mérve is példátlan zavargások Budapesten. Nem a magyar jobboldal, hanem az impotenciában jeleskedő szociálliberális kabinet taszította feneketlen mélységbe a magyar gazdaságot. Nem Orbán Viktor, hanem Gyurcsány Ferenc szólja el magát szinte hetente, egyre több főfájást okozva ezzel a nyugati világban, ahol a jelek szerint végre megelégelték az Altus Baráti Kör hatalmi játszmáit.
De mindez talán együtt sem lenne elég Washingtonnak és a nyugati világnak.
A legnagyobb léket akkor kapta a szocialisták süllyedő hajója, amikor Gyurcsány ódákat zengett Vlagyimir Putyinról, példaként hozta fel az orosz demokráciamodellt, majd egy volt KGB-tanoncot tartott a legalkalmasabbnak a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetésére. A nyugati világ ezt nem tűrheti, egyszerűen azért nem, mert alapvető érdekeivel ellenkezik, hogy Magyarországon erősödjön az orosz befolyás. Ezekben a napokban jelentős hatalmi átrendeződés zajlik a háttérben, és a legkevesebb, amit jósolhatunk, hogy a dorgálásnál keményebb szankciók várnak a bevallottan is a putyini titkosszolgálatok leágazásaként tündöklő magyar posztkommunistákra. Orbán Viktor washingtoni fogadtatása a legnagyobb reménnyel töltheti el a jobboldali híveket. Köszönettel tartoznak ezért Gyurcsány Ferencnek, akinek – amint az várható volt – cezaromániája, diplomáciai járatlansága, állandósuló beszédkényszere és kabaréjelenetekre emlékeztető megszólalásai miatt bűnhődnie kell.
A hazai jobboldalnak pedig nem szabad elkövetnie még egyszer azokat a súlyos hibákat, amelyek miatt éveken át elbeszéltek egymás mellett magyarok és amerikaiak. Fellengzősségből, kisebbségi komplexusból és tudatlanságból felépített Amerika-kép helyett ideje komolyan feltérképezni a partnert. Hiszen, amint Orbán Viktor is megjegyezte, van, ami szimpatikus Amerikában, és van, ami nem. Ha ezt az elvet sikerülne a mindennapokban is érvényesíteni, éppen elég lenne korrekt kapcsolatok fenntartásához.
Szentesi Zöldi László, vezető szerkesztő
november 19th, 2007 at 17:06
Magyar Hirlap ugyanugy mint Orbán Viktor elszámitotta magát.
Washingtonban senkit nem érdekel, hogy az orosz-magyar kapcsolatokat jó vagy rossz viszony jellemzi. Az érdekes az, hogy milyen politikát valósit meg.
Amerikából nézve Magyarország EU tagja és mint ilyen nem politizál az Eurőpai Unióval szemben. Ezt a Gyurcsány kormány betartja. Ott ahol az ország gazdasági érdekei ugy kivánják – pld. gázszállitások, élelmiszer export – önnállóan tárgyalhat, dönthet, ez Amerika érdekeit egyáltalán nem sérti. Magyarország NATO tag is, igy Amerika teljes bizonyossággal partnernek tekinti országunkat.
Egyébként Magyarorszg hosszu éveken keresztül néhány magyar származásu lobbista révén kerül időnként fokuszba, különben teljes egészében érdektelen.
Amerika mint minden demokratikus állam tudomásulveszi, hogy Mo-n van egy kormány, azzal tárgyal, ha nincsenek komoly ellentétek. Gyurcsány kormánnyal szót tudott érteni, nem ugy mint annak idején az Orbán kormánnyal. Nem véletlen, hogy Bush annak idején nem fogadta OV.t meg egy reggelire sem. Ezzel szemben Gyurcsánnyal Bp-en tárgyalt.
OV.t ma sem fogadják magasabb szinten Amerikában. Lantos ur is csak azért beszélt vele, hogy tisztázza, hogy mi is történik Mo-n a Magyar Gárda kapcsán. OV nem erre készült, igy válaszolni sem tudott a jogos észrevételekre. Fidesz már nagyon régen kiirta magát a demokratikus klubból.
a