Kormányozni kell végre – mondja Lengyel László. Arról beszél, hogy percekkel vagyunk az előtt, hogy mindkét vezérelvű párt vezérét Brutusaik félretegyék, s hogy könyvelőket ültessenek helyükre, akik majd csendben kormányoznak. S arról, hogy egyre láthatóbban kezd kibontakozni egy új liberális-konzervatív párt körvonala.
Lengyel LászlóGyurcsány azt mondta nemrég: fognak velem találkozni 2010-ben is. Orbán is biztos benne, hogy újra miniszterelnök lesz, ezért próbál megszabadulni a szélsőségeseitől. Sok elemző szerint csak Gyurcsány riválisainak álomképe az, hogy az MSZP darabjaira hull. Sokan úgy látják, hogy a jobboldali polgári politika újraélesztésének legnagyobb akadálya maga Orbán, de a Fideszen belüli centralizáció miatt szinte megbuktathatatlan. Viszont a Századvég felmérése szerint a szavazók hatvan százaléka úgy gondolja, hogy a mostani politikai elit, a vezérek nem képesek megoldani az ország gondjait. Ön mire tippel, mi a nagyobb kockázat, a két vezérrel nekiindulni 2010-nek, vagy lecserélni őket, amíg nem késő?
– Biztos vagyok abban, hogy nagyon rövid időn belül, egyik pillanatról a másikra vezércsere lesz. Mindkét nagy párt számára biztosnak látszik a vereség. Egyszerűen halottak. Előtérbe fognak kerülni azok, akik konszenzust akarnak, együttműködést, kiegyezést, közös munkálkodást, békét. Ez már látható néhány önkormányzatban és vidéken. Az V. kerületben például nem háborúznak, ott dolgoznak, van is látszatja. Orbán Viktor elvesztett két választást, Nyugat-Európában vagy Amerikában lehetetlen ezek után újra első emberként próbálkozni. Azt még a jobboldali elemzők is tudják, hogy a Fidesznek ma egy szavazóval sincs többje, mint mikor vesztettek. A baloldal ugyan veszített egymillió szavazót, ez az egymillió elhagyta, igaz, a szocikat, de nem ment át a jobboldalra, és az eddigi bizonytalanok sem mentek át. Gyurcsány meg egy év alatt látványosan húsz százalék alá lökte pártját. Egy békepárti politikust tesznek majd az élre, például Pokornit vagy Kiss Pétert.
Az, hogy mindketten unalmasak, színtelenek és szagtalanok, nem probléma?
– Most nem. Lejárt a szikrázó, érdekes egyéniségű, megváltó jellegű, karizmatikus alkatú, tévésztár politikusok ideje. Vége Orbán és Gyurcsány idejének. Nézzünk szét a világban! Angela Merkel Schröderhez képest egy unalmas, szürke kosztümös NDK-s hölgy, aki ma a világ egyik legbefolyásosabb asszonya. Jelen pillanatban népszerűsége hetven százalékon áll, ez óriási. De mondhatnám Gordon Brownt is, aki egy igen unalmas skót, a népszerűsége mégis nagyon magas. Újabban Hillary Clinton is unalmasra próbálja sminkelni a külsejét és a belsejét.
Magyarországon elege volt az embereknek abból, hogy állandóan izgatják és hergelik őket a politikusok, hogy állandóan fasisztákat meg bolsikat kell keresni a spájzban. Hagyjanak minket ezzel békén! Nem lépünk be a Magyar Gárdába, de nem is fogunk vörös osztagot alapítani. A rendszerváltásnak vége, rendszert akarunk, ami működik, ami nem bánt. Szili Katalint nem akarom megsérteni, nyilvánvaló, hogy nem alkalmas a vezetésre, de mégis nagyon szeretik, mert nem bánt senkit, mert konszenzus érződik a mondatai mögött. Az unalmas Pokorni is azért tetszik a jobboldali közönségnek, mert látható, hogy tud dolgozni és élni mások társaságában is. Van egy kisváros, ahol a kórházigazgató nem találkozik a polgármesterrel, mert más párthoz tartoznak. Ez sorscsapás. Tessék együttműködni! Az emberek szeretnének végre megbízni valakiben, akitől nyugodtan élhetnek, dolgozhatnak, vacsorázhatnak és aludhatnak. Egy könyvelőt várnak, aki csendben kormányoz.
Egyre többen beszélnek egy új párt, egy új erő megjelenéséről.
– Van nagyjából húsz százaléknyi szavazó, aki elvesztette a pártját. Ez egy liberális-konzervatív tábor, amely tábor különösen Budapesten erős. Úgy gondolom, ez a párt rövidesen meg fog szerveződni.
Kik lehetnek ebben a húsz százalékban?
– Nagyon sok SZDSZ-től elpártolt szavazó. Baloldali részről nem szocialista szavazók, nem szeretik, amit Gyurcsány csinál, még működése liberális részét sem. Van ebben a húsz százalékban rendszerváltó szavazó is. És igenis, nem mindegy, hogy valaki KISZ-es oldalon állt-e a rendszerváltás előtt, vagy a másik oldalon. Ezzel nem akarok senkit bántani, de ez tény.
Egyesek szerint alaphangon hárommilliárd forint kellene egy új párt beindításához.
– Pénz is lenne az induláshoz, tudniillik a tőke ma kifejezetten ellenséges mind Gyurcsány, mind Orbán politikájával. (folytatás)
