Forrás: Magyar Hírlap

Rádió

Lehessen-e vagy ne lehessen vasárnap vásárolni? Pénteken kora délután egy politikai párt, a KDNP korlátozó javaslatát vitatták meg segítő szervezetek képviselői – Szikra Zsuzsának, a 16 óra műsorvezetőjének moderálásában.

Ahogy az lenni szokott, az érvek között volt ilyen is, olyan is, bár a kérdésfeltevés úgy szólt: alkalmazkodjunk-e a kereskedelmi dolgozók érdekeihez, vagy kövessük a nyugati példát; a plázák csillogó világában bóklászó embereket nem szabad megfosztani ettől a programtól. A műsorvezető szerint a hétvégi boltbezárás osztrák, német hagyomány, míg a nyitva tartás a görögökre, amerikaiakra jellemző. Választhatunk tehát a porosz, illetve a mediterrán idegenforgalom és a felvilágosult liberális kereskedelmi szemlélet között.

Az a beállítás, miszerint a kereskedelmi dolgozók érdeke a hétvégi zárva tartás, viszonylag hamar lezárásra került, egyrészt egy dolgozó cáfolatával, másrészt Hankiss Elemér történelmi és szociológiai kitekintésével, amely a szerkesztői szeszély folytán nem a műsor végén, összegzésszerűen hangzik el, hanem úgymond vitaindítóként. Hankiss megállapításaira természetesen senki nem reagált, pedig meggyőzően magyarázta el, hogy e kultúrkörben igenis hagyományai vannak a hétvégi kereskedelmi korlátozásnak, másrészt a területi közösségek többségi akarattal dönthetnek csak ebben a kérdésben, amely a demokrácia egyik próbaköve.

Lényegében hasonló véleményen voltak a segítő szervezetek képviselői, bőven ecsetelve, hogy a plázák álközösségi terekként működnek, a valóságosak hiányában. Senkinek nem hiányoznának, ha lennének ilyen funkciójú igazi fórumok, amelyeken nem a konzumszemlélet uralkodna. Különösen a fiatalokra veszélyesek ezek a kivilágított csarnokok. Ahelyett, hogy kirándulnának, bicikliznének, netán otthon, a család körében töltenék a hétvégéket, ott lézengenek a játékgépek körül, a vásárlásra ösztönző áruk szomszédságában.

Értelmes, gondolatébresztő volt a műsor, bár értelemszerűen nem oldotta meg a kérdést, és eredményesen mutatott rá a felvetés jogosságára, az érvek sokszínűségére.

Szerencséje volt e sorok írójának, mert nem kapcsolta ki a rádiót. Némi kihagyással csalhatatlanul ismerte fel Konrád György jellegzetes hangját, mivel szerzője maga olvasta fel Fenn a hegyen napfogyatkozáskor című önéletrajzi művének hatodik részét. Éppen a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején tartott, kisemmizett zsidó kereskedő apja kálváriáját ecsetelve, aki éppen mehetett volna Palesztinába is, de nem ment. A személyességet, hitelességet fokozta az író hangja, amelyet a műsorszerkesztő még azzal fokozott, hogy utána is egy másik író szólalt meg: Nádas Péter. Ő meg Örkény István egypercesei közül választott felolvasnivalót. Nyomban lehetett hallani: nem színész, csupán értő olvasó, ám átsütött a személyisége: például azt az írást választotta, amelyben Örkény fanyar iróniával kalauzol a vallásháborúk korába – egy főpapot tépetnek szét lovakkal.

Akkor ismét szerencséje volt a jegyzetírónak, hogy nem kapcsolta ki a rádiót, mert a Halljad, Izrael!, a zsidó felekezet félórája következett. Egy magyar származású izraeli íróval, Naftali Krausszal készült interjúval indult a műsor. A világhírű, kiváló író lényegében arról beszélt, hogy egy nem zsidó pap, Iványi Gábor, valamint az általa gründolt lelkészképző főiskola adja ki Magyarországon a műveit, mert erre a zsidó szervezetek nem figyelnek. Breuer Péter kérdésére elmondta még, egyelőre nem jön Budapestre, mert az antiszemitizmus ismét gyökeret vert nálunk. Nem volt érdektelen az a hír sem, hogy Kodályt zsidómentőként tüntetik majd fel a Yad Vasem emlékmúzeum falán, mert megmenteni igyekezett számos zsidót, köztük feleségét és annak rokonait a vészkorszakban.

Másfél óra a közszolgálati Kossuth műsorfolyamából, a pénteki, kora délutáni műsorsávból.

MR1-Kossuth

november 9. délután

Bulla Károly

Comments are closed.