Népszabadság * olvasói levelek * 2007. november 7.
Miért ingerelnek?
Amikor a kormány azon töri a fejét, hogy hányszorosára emelje a képviselők amúgy is irreálisan magas illetményét, hogyan növelje a versenyszféra szintjére az amúgy is kiválóan megfizetett köztisztviselői réteg jövedelmét, vajon eszébe jut-e az oktatásban és az egészségügyben dolgozók szánalmasan alulfizetett népes tábora?
Több mint húsz éve tanítok egyetemi végzettséggel, szakvizsgával egy olyan középiskolában, ahol problémás, halmozottan hátrányos gyerekek tömegével kínlódunk nap mint nap. 120 ezer a nettó fizetésem (túlórával 140). Ha dupla ennyi lenne, sem versenyezhetne bármely más területen foglalkoztatott diplomások jövedelmével. Biztos vagyok benne, hogy nálunk rosszabbul fizetett diplomás réteg nincs.
Kérdem én, hogy miért értéktelenebb a mi munkánk pl. egy önkormányzati tisztségviselőénél? Ha már a kormány takarékossági programot hirdet, jó lenne, ha minden téren következetesen alkalmazná ezt, megtanulna végre önmérsékletet tanúsítani, és nem ingerelné az amúgy is feszült társadalmat ésszerűtlen pazarlással, saját – és egyes, indokolatlanul kiemelt rétegek – zsebeinek tömködésével.
Farkasné Vincze Judit
Salgótarján
Nyílt támadás
A lap október 6-i számában A függetlenség nem magány címmel közölték a köztársasági elnökkel készült interjút, amelyben Sólyom László az országjárásról, a politikákban megrendült bizalomról és a Benes-dekrétummal kapcsolatos vitáról beszélt.
Feltételezem, hogy amikor az elnök úr a kezébe vette az aznapi Népszabadságot, végig is olvasta. Így nem kerülhette el a figyelmét a Vélemény oldalon megjelent kertesz.freeblog.hu című cikk sem, amelyben a magát zsidó bloggernek valló Kertész Péter megírja, hogy a kuruc.info – Bosnyák Zoltán aláírással – „megtisztelte” azzal, hogy közzétette a „jelentgetős bibsi” telefonszámát, kérve, hogy lehetőleg sabbatkor csöngessenek rá. Nem az általa elmondott fájdalmas egyedi esetről van itt szó, hanem a magyar társadalomban jelen lévő, egy kicsiny, de hangos, a magyar társadalmat a legmélyéig megfertőző, igazi „erkölcsi válságot” gerjesztő jelenségről. Lehet, hogy a mögötte álló erők csekélyek, de durvaságuk mindenütt és mindennap jelen van a magyar életben.
Lehetséges, hogy elnök úr, aki önmagát egy mindenkin felül álló erkölcsi tekintélynek, egy magasabb erkölcs apostolának tartja, s mindig felemelte szavát a neki nem tetsző jelenségek ellen, hallgat egy, az országot talán évtizedekre lezüllesztő jelenségről? A „kinyírunk” és hasonlók azt jelentik, hogy egyesek szervezetten arra készülnek vagy azzal fenyegetőznek, hogy az igazságszolgáltatás szabályos útjait megkerülve, törvénytelen eszközöket használjanak mások ellen: nyílt támadás a Sólyom László által sokszor hangoztatott jogállamiság és demokrácia ellen. Erre nincs mondanivalója a köztársasági elnök úrnak? Pedig annak az elnöknek a hangja, akinek jobboldali elkötelezettsége nem vonható kétségbe, bizonyára meghallgatásra találna e magukat szintén jobboldalinak tartó körökben.
Dobszay László
professzor emeritus
Válasz helyett kikapcsolás
A Budapesti Elektromos Művek Nyrt. (Elmű) éves elszámolószámlája alapján májusban befizettünk közel 26 ezer forintot társasházunk 2006. évi elektromos energia-túlfogyasztására. Júliusban az Elmű újabb éves elszámolószámlát bocsátott ki 31 ezer forint értékben, amely újra magában foglalta a már kifizetett összeget, mintha azt még ki sem fizettük volna. Ezt a jogalap nélkül kibocsátott számlát e-mailben azonnal megreklamáltuk. A reklamációt megismételtük augusztusban az ügyfélszolgálaton, majd szeptemberben e-mailben. A három írásbeli reklamációnk közül két hónap alatt egyikre sem kaptunk egyetlen szó választ sem.
Megérkezett azonban az Elmű értesítése a villamosenergia-szolgáltatás megszüntetéséről, amely szerint, ha nyolc napon belül nem fizetjük ki még egyszer a 2006. évi elektromos túlfogyasztásunk már egyszer kifizetett ellenértékét, megszüntetik társasházunk részére a villamosenergia-szolgáltatást.
Úgy látszik, kevés volt az a 18 millió forintos bírság, aminek megfizetésére kötelezte a Magyar Energia Hivatal az Elműt 2007 áprilisában számlázási és ügyfél-kiszolgálási hiányosságok miatt, mert a sajtó nyilvánosságára van szükségünk ahhoz, hogy a már kifizetett fogyasztás ismételt beszedése elleni háromszori reklamációnkra választ és érdemi intézkedést kapjunk.
Dr. Harsányi György
közös képviselő, Budapest
Sürgősségi eset
Egy több mint harminc évvel ezelőtti történet idéződött fel bennem, amikor elolvastam lapjuk brüsszeli tudósítójának írását, amelyben ismerteti a Health Consumer Powerhouse független egészségügyi elemző felmérését. A svéd szervezet szerint Ausztriában a „legjobb” betegnek lenni, a hazai egészségügyről viszont lesújtóan rossz véleményt közöl: színvonalához képest túl drága, s a 29 európai országra vonatkozó összehasonlító felmérés eredményeként a 24. helyet sikerült „megcsípnünk” (Sereghajtó a magyar egészségügy, október 2.).
A hetvenes évek elején akkor Oxfordban élő barátnőmmel együtt akartuk bejárni Londont, de ebből semmi sem lett, mert ő sürgős nőgyógyászati beavatkozásra szorult. Visszamentünk azonnal Oxfordba, és – úgy gondoltuk – meg is találtuk a megfelelő kórházat, hiszen mindketten jól beszéltünk angolul: Szülészet volt kiírva rá. Bementünk. A kedves ügyeletes orvos azonban felvilágosított, hogy náluk az egészséges, boldog szülő nőket nem kezelik együtt a lelkileg is megviselt beteg aszszonyokkal. Meg is mondta, hol a nőgyógyászat.
A felvilágosítást megköszönve álltunk is fel, hogy menjünk tovább. Várjunk – szólt az orvos, hiszen még nincs itt a taxi. Pironkodva bevallottuk (ösztöndíjasok voltunk), hogy nincs pénzünk taxira. Hiszen azt a kórház fizeti! – felelte az orvos.
Meg is érkeztünk a nőgyógyászatra, barátnőmet gyorsan kezelésbe vették, én elbúcsúztam tőle, s indultam „haza”, az ő szállására. Egy nővér azonban megállított. Látja, hogy külföldiek vagyunk, mondta, és most érkeztünk (az én kezemben még ott volt a csomag), van-e szállásom éjszakára? – kérdezte. Mert ha nincs, akkor – míg barátnőmet kiengedik – ellakhatom a nővérszállón. Majdnem elsírtam magam…
Molnár Gabriella
Budapest
Levélturmix
A Sok férfi – egy eset címmel (október 2.) megjelent cikkben foglalkoznak azzal a parlamenti javaslattal, hogy vezessenek be női kvótát a képviselőkre. Ehhez közlik a nők arányát a teljes lakosságban – elhallgatva, hogy a női többletet az öregek adják. Közlik a nők arányát a diplomások körében – elhallgatva, hogy az egyetemeken a diákság élvonalában, utána a szakmák élvonalában ennél jóval kisebb a nők aránya. Nekem azonban nagyon hiányzik két további adat: 1. Mekkora a nők aránya a politikai pártok teljes tagságában? 2. Mekkora a nők aránya a politikai tevékenységet élethivatásul választók körében?
Válas György
Budapest
Nézem az m1-en a Csináljuk a fesztivált című könnyűzenei műsort. Tetszenek a zeneszámok, van köztük régi és új is. Mindegyikhez egy kód van rendelve, lehet szavazni: melyik tetszik legjobban. Amíg mennek a zenék, megjelenik a képernyőn a telefonszám: 06 (91) 331-031, mellette a kódok. A két műsorvezető többször is bemondja: csak hívjanak bátran hölgyeim és uraim, szavazzanak az önöknek legjobban tetsző számokra. Még nyerni is lehet – utazást, wellnesshétvégét, miegymást. Na, mondom, próbáljuk ki, hátha szerencsém lesz! Tárcsázom a számot, beütöm a zenéhez rendelt kódot. A vonal túlsó végén egy géphang válaszol: ilyen kód nem található. Gondoltam, talán mellényúltam, próbálom még egyszer. Tárcsázok, kód beütve, a helyzet ugyanaz. Sokadszori próbálkozás után a telefontársaság vagy a szolgáltató kegyesen elfogadta hívásomat. De addig már kb. 900 forintom bánja. A kereskedelmi televízióknál bevett szokás az ilyen átverés. De hogy a közszolgálati m1 is ilyen hiteltelenséghez adja nevét, az felháborító!
Gaál Imréné
Budapest
