VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
A jobbos, a libsi meg a tökös tekés
Televízió
Ákos ikon, a táborában szakrális istenkirálynak pozicionált Orbán Viktorral jár moziba. Erdélyi Szupermen Zsolt „kreatív”, a Cha-cha-cha DJ-je, az SZDSZ Kovács Pistijének apukája, szőrös médiamegmondó. Winkler Róbert (született: Kulcsár Szabolcs) egykor Magyar Narancs-os kutyaszakértő, a tv2 ökölvívás-kommentátora és az index robbanómotor-elemzője. A magyar MTV (Music Television) velük indította saját gyártású programját, a Swungot, szerepeltetésük, ha a Velünk élő kádárizmus-kategóriájában nézzük (mondjuk), akkor egyfajta továbblépés a hatvanas évekbeli Kortárs (mondjuk) szerkesztési elveihez képest („egy zsidó, egy paraszt”), annyiban, amennyiben ők páratlanul vannak. A Swung főcíme olyan, hogy az ember Helena Bonham-Carter felbukkanását várja egy Tim Burton-filmben, a stúdiótér dögunalom, a hangulat egy próbafelvételre hajaz. „Kedves nézőink, tartozom egy vallomással, jó estét kívánok. A nevem Úly Pesti Ervin.” E felütéssel kezdi október 15-én a népnemzeti rocker, valamint azzal, hogy témája talán komolytalannak tűnik (külföldi munkavállalás), de hát „ez van”. Sötétkék háttér előtt barna öltönyt visel Kovács Ákos, áll mellette egy hölgy, aki első blikkre lehetne a közjegyző is a Kenó-sorsolásról (azán kiderül, munkajogi ügyvéd), a háttérben a jópofa Zoltán Zoltán néven a Magyar Nemzet rockújságírója, Hegyi Hill Zoltán molyol. Ákos műsorvezetése simán megállná a helyét a Budapest TV-n Anettka és Gyurcsok között. Világképe hamar megmutatkozik a választott témában, minek is mennek ki emberek külföldre dolgozni, hiszen akkor nem lesznek itthon, s ennek bizonyosan valamilyen spirituális deficitje is van. Betelefonáló nincs, hatalmas bukta könyvelhető el az interakció rubrikában. „Érdekesek vagyunk még a nézők számára, kedves Zoltán?” – kérdez kifelé, majd felkonferálja a Nemzet ifjúsága c. zeneszám klipváltozatát. (Mielőtt a Kárpátiára, az Egészséges fejbőrre vagy a Magozott cseresznyére asszociálnánk, fontos megjegyezni, hogy amerikai előadóról van szó.) Második műsorában Ákos már Ákos, nyakában felfújható gumigitár, talán ezért is jóval összeszedettebb. Tari Annamária pszichológustól idéz, szinglizmus, metroszexualitás („kifestett körmű, alapozót használó heteroszexuális pasik, metropolisban laknak”) a témái, mikolai a szellemi ív és magasság, a monitoron 56-os képek, hiszen október 22-e van, az élvezet filozófiájának győzelméről beszél a feladat és a nehéz erőfeszítés fölött. Dr. Csernus a vendég, szerepekről esik a szó, „engem megfejtünk majd később”, nőbűnökről írt a tévépszichiáter, a jó helyzet szerinte az angyalok és démonok egyensúlya. A következő vendég Albert Györgyi, egy „tragikus felhangú párkapcsolati könyv szerzője”, Ákos a szokott jobbmacho dumát nyomja, „modernül, lazán kezeled az életet, hogy ne egy ideológiai irányzatot mondjak”, Albert Györgyi pedig besétált egy szánalmas kis csapdába, ahol neki rossz példának kell lennie. A. Gy. el tud képzelni hagyományosabb férfi-nő szerepeket is, „egy polgári férfiről” beszél, aki képes arra, hogy „eltartsa”. A „polgári” szó kiejtésénél megérinti Ákos karját. Aztán reklám.
Winkler 17-én influenzásan kezd, csalánteával kúrálja magát, torrentezők (fájlmegosztók) karmaiba keveredett bő tíz éve, a zeneipar ezen áspiskígyója a téma. Előre levajazott első betelefonálója Bochkor Gábor, egy ősrégi Police-klipet kér. A szabadon, becsületkasszás alapon letölthető Radiohead alkotásról van szó, noha ez egy több hónapos hír. Winkler egy zenei kiadóval beszélget, majd megérkezik Vörös András a Superbuttból, zeneszakmai kérdéseket vitatnak, amikor már épp elunnánk, kiderül, hogy van egy printer a stúdiófalban. Azon jönnek az e-mailek. Winkler a második adásában, vizsgálódásának kandi górcsöve alatt a katolikus egyház marketingmódszerei. Balázs atya a vendég (Szűcs Balázs, Pámány P. Egyetem) – „könnyen elengedték-e, hiszen r. kat. egyház egy majdhogynem félkatonai szerv?” -, szó van a Krisna-tudatú hívek, illetve a Hit Gyülekezetének nyomulásáról, majd hogy hogyan lehet fiatalokat vonzani a katolikus egyházba, „viszonylag nemrég volt egy pápaváltás”, „XVI. Benedek szerint a rockzene a Sátán pengetőshangszere”. Őszentsége még bíboros korában szót emelet a Rolling Stones, az Eagles ellenében. „Így nehéz lesz a fiatalokkal”, ám Balázs atya vitatja ezt. Jön egy Soulfly-klipp, sátánista rockmozgalmak szerepének elemzését ígérik az evangelizáció szempontjából a reklám utánra. Winkler láthatólag az előzetes témaválasztás iskoláját képviseli az oknyomozó bulvármédia módszertanával, nem érdektelen, nem adrenalinsokk. A langyosat meg, ugye, kiköpi az isten.
Erdélyi Zsolt október 19-én kezd: „na itt vagyunk, a Mangó, a Gyula meg én”. Gyuláról megtudjuk, hogy „tömegközlekedésszexuális fiú”, ifjúkorú rezonőr, ha komolyabb lenne a gyerekmunka-ellenőrzés ebben az országban, akkor Gyula ügyében talán megbüntetnék Málnay B. Leventét, a csatorna vezérigazgatóját. Működtetnek ezen a „kazánszürke péntek estén” egy enkezűleg működtetett bazmeg-kifütyülő gépet, ami vicces, téma nincs, illetve ami az észbe jut. Itt vannak betelefonálók, ami egyrészt jó, másrészt fokozza a káoszt. Az MTV-s Ablak c. műsor említődik némileg meglepően, aztán hogy a 90-es években volt ugyan AIDS, de a nők már borotválkoztak. A hippikorszakban meg lehetett prütykölni, papás-mamást játszani, de mindenki borzasztó bozontos volt. A második Szupermen-féle Swungban Dzsudzsák (Loki-PSV Eindhoven) eladása kerül szóba, leginkább Erdélyi hajdani Tilos Rádió-s műsorának képernyőre ültetése ez itt, sokszor jó mondatokkal: „Az Egyesült Államok az az ország, amelyik kétszer megválasztotta George Busht elnöknek. Nagyon furcsa emberek.” A vendég Kozma Orsi, akiről tényleg semmit sem tudunk meg, viszont előkerül a 90-es évek második felének Tilos Rádió-s direkt rontott angolja, és Szupermen elmondja egy betelefonálónak, hogy „fél perc a verbális fékutam”, valamint „Mangó a hip-hop oszlopszentje, egy szexuális Matuska Szilveszter”. Ekkor bejön Zságer Balázs elektronikus zenész, és van egy street artos matricájuk, miszerint „annyira goth vagyok, hogy denevéreket szarok”. Szupermen megkérdi Kozma Orsit „mi a bajod a magyarokkal, a magyar kultúrszemlélettel”, a válasz lényegtelen, viszont már a felvetés szöges ellentétben áll a Kovács Ákos-féle polgári körös hangulattal.
A magyar emtíví swungos műsorvezetői közül leginkább persze Erdélyiben rejtezik a Ray Cokes (az MTV kilencvenes évek eleji legendás képernyőse, aki láthatólag személyes mintakép is), Kovács Ákos Echo-TV-be ojtott Pat Robertson, Winklernek pedig még be kell melegednie. Televízióba betelefonálni nem normális dolog, nem úgy, mint rádióba (vö. „édesdrága Bolgárúr”), utoljára szegény Csintalan Sándor próbálkozott hasonlóval a HírTV-n, bukott is, mint ólajtó. A stúdiókép leginkább vidéki kábelfílinget sugároz, ennél már a Budakeszi Kábel közvetítése is érdekesebb a helyi önkormányzat üléséről, hogy a polgármester miért engedte kitűzni az árpádsávost a település területén található országzászlóra. A kábeltévé-szolgáltatók a legtöbb helyen levették kínálatukból az MTV Europe-ot, helyére került a globálzenei legendacsatorna hungaropannon változata, állítólag nem kis felzúdulást keltve törzsfogyasztói körben. Van még hová fejlődni!
(Magyar MTV, Swung, október 15.; 17.; 19.; 22.; 24.; 26.)
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 44. szám
