Emberek az embertelenségben címmel akciót indított a Terror Háza Múzeum, amely a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény és a szlovákiai magyarság erőszakos kitelepítésének 60. évfordulóján szeretné azokat a szlovák és magyar embereket felkutatni, akik annak idején segítettek az üldözötteken – közölte az intézmény programigazgatója.
2007.11.03 15:10 MTI
A múzeum célja egy dokumentációs bázis létrehozása írott visszaemlékezésekből, továbbá túlélőkkel, szemtanúkkal vagy még élő segítőkkel készített interjúkból – mondta Tallai Gábor, hozzátéve: a kutatómunka a múlt feldolgozását szolgálja.
„A felhívás célja, túl azon, hogy az eseménytörténet prezentációja egy nagyon tragikus korszakot világít meg, azt hangsúlyozni, hogy sokkal több minden köt össze bennünket, magyarokat, és szlovákokat, mint ami elválaszt” – hangsúlyozta. Tallai Gábor kiemelte: úgy vélik, az emberség példája olyan pozitív üzenet, amely segít a sebek gyógyulásában.
„A deportáció, a kitelepítés, a reszlovakizáció, a jogfosztás tragédiája felett akkor térhetünk majd napirendre, ha feltártuk a múltat és szembenéztünk vele. Ha emlékeztünk az áldozatokra és köszönetet mondtunk azoknak, akik ellenálltak a gyűlölködés politikájának, akik segítettek, akik együtt éreztek” – olvasható a múzeum felhívásában. Mint írják, évtizedek teltek el anélkül, hogy hálával fordultunk volna azok felé, akik segítettek embertársaikon.
„Ők soha nem felejtették el, hogy az ember felelős tetteiért és azok következményeiért. Ezerféle módon szálltak szembe a hatóságokkal, mert szilárd erkölcsi alapon álltak, tudták mi helyes, és mi nem” – áll a szövegben. A múzeum kéri azokat, akiknek tudomásuk van ilyen, még élő vagy elhunyt személyekről, illetve történeteikről, jelentkezzenek.
Tallai Gábor felidézte: a felhívást megelőzően, ez év szeptemberben a magyar-csehszlovák lakosságcseréről konferenciát rendeztek a Terror Házában. A magyar sors Csehszlovákiában című nemzetközi konferencia része volt annak a sorozatnak, amely 2004-ben kezdődött, akkor a tanácskozás és a felhívás témája a holokauszt volt. Egy évvel később a Gulagról, a sztálini Szovjetunió munkatábor-rendszeréről, tavaly pedig a svábok sorsáról tanácskoztak a szakemberek. A rendezvényekhez a múzeum hasonló felhívása kapcsolódott.
A Benes-dekrétumok értelmében a II. világháború után a kollektív bűnösség elve alapján megfosztották állampolgárságuktól és vagyonuktól az akkori Csehszlovákiában élő németeket és magyarokat, kitoloncolták, áttelepítették vagy kényszermunkára hurcolták őket. A lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött, s 1949. június 5-én fejeződött be. Ez idő alatt 73 ezer szlovák hagyta el Magyarországot, Szlovákiából pedig mintegy 90 ezer magyart űztek el.
A szlovák parlament ez év szeptember 20-án határozatban erősítette meg a Benes-dekrétumokat.
november 3rd, 2007 at 16:32
A Terror Házában meg kellene tanulni a történelmet, de ugy ahogy megtörént, nem pedig ugy ahogy ezt a pillanatnyi politikai érdekeik diktálják.
Sajnos ma Magyarországon a történészek nagy része történelem hamisitással nem pedig a történelmii tények feltárásával foglalkozik.
Benes dekrétum a maga idejében – bár magam sem értek egyet a kollektiv bünösség kikiáltásával – pozitiv intézkedés volt.
Csehszlovákiát 1938 óta a német hadsereg és SS szállta meg, a szlovák területen pedig az ott élő magyar lakosság jelentős része náci kollaboránsként csatlakozott a német és szlovák nemzeti szocialista mozgalomhoz. Ugyanez volt jellemző a Szudéta vidéken élő német lakosság jelentős részére. Ezek az emberek az elüzött zsidók elkobzott vagyonát szerezték meg a hatóságoktól (Szudéta vidéken a német hatóságoktól, magyar lakta vidékeken pedig a magyar és később a német hatóságoktól.)
Ezeket a vagyontárgyakat, ingatlanokat, kis üzleteket, gyárakat stb. a zsidó lakosság soha nem kapta vissza, sokan még ma is ezekben a házakban laknak, minden lelkifurdalás nélkül.
Háboru után az első demokratikusan választott csehszlovák kormány ugy döntött, hogy ezeket az embereket kitelepiti, hogy az ottlakásukkal ne sértsék az elhurcoltak vagy azok rokonainak az érzéseit. Németeket átküldték a határon egy kis csomaggal, pontosan ugy ahogy korábban a németek segitettek elhurcolni a zsidókat és ugyanezt tették a magyarokkal, az uj határokon tulra Magyarországra küldték őket.
Ebbe nem kellett belehalni, nem volt iparszerü kiirtás és csak azokat itélték el, akikről akkor a biróságok össze tudtak szedni olyan adatokat, melyek alapján az illető bizonyithatóan gyilkosságokban bünösnek bizonyult. A többieket egyszerüen elküldték. Hát ez volt a Benes dekrétum akkori szerepe és ezt ma megerősiteni ugyan értelmetlen, de ennek az az oka, hogy a Szlovákiában élő magyar szervezetek politikai céljaik eléréséhez ezt a kártyát veszik elő, pedig ez háboru utáni zavaros időknek és a demokratikus erőknek a gyözelméhez kapcsolódó intézkedés volt és akkor senki sem tartotta ezt igazságtalan. A Benes kormány egy polgári demokratikus kormány volt, háboru alatt Benes résztvett a németek elleni harcban.Hát durván ez volt a Benes dekrétum története (nem vagyok történész, csak ismerem az akkori helyzetet).
b