… ért véget a forradalom 51. évfordulója. Híradó hatkor, fél hétkor, hétkor. Ismétlés a tudás anyja. Nem kell minden híradót nézni. Illetékesek nyilatkoznak. Mikor a főrendőr is így foglalja össze a két ünnepnapon történteket, belátom, hogy nemcsak az MTI, hanem a kormányoldal felhőrégióiban is úgy döntöttek, „mondjuk ezt az embereknek, minek idegesíteni őket”.
Egyre idegesebb vagyok. Mint 1986-ban, mikor óránként hallhattam, Csernobilban nincs láncreakció. Van, de már megállították. Néhányan megsérültek, de halálos áldozatok nincsenek. Vannak, de nem sokan. A reaktornak nem esett baja. Esett, de már kijavították…
Nyugtassuk meg az „embereket”, különben legközelebb nemcsak az ajtajaikat zárják be ünnepnapon, hanem megtelnek a légópincék is. Lehet, hogy – mint hírül adták – kiürült a város, magam (mintegy millió sorstársamhoz hasonlóan) egyszerűen bespájzoltam négynapi élelmet, bekapcsoltam a tévét, rádiót, a mosógépet és a mikrosütőt. Annyi vidéki szállodai férőhely és annyi kövér pesti pénztárca ugyanis nincs, hogy mindenki aktív pihenéssel töltse a hosszú hétvégét Hajdúszoboszlótól Hévízig.
Jó is lesz megjavítani a vasrácsokat, a rigliket, biztonsági láncokat, hiszen 2008 a megtorlás éve, amihez Wittner Mária nem kéri a hatalom beleegyezését. Idén is becsöngethetett volna hozzám egy aláírásgyűjtő aktivista, de ezt megúsztam, valószínűleg egy „e” betű (ellenség) áll a nevem mellett. Jövőre azonban újabb zárakra lesz szükség, hiszen ki tudja, mi jár azoknak, akik „vérbe fojtották” az 50. évforduló békés megemlékezését.
Én úgy emlékszem, mintha tavaly túró Rudiban, számítógépben, táblaüvegben, ajtóban, gépkocsiban esett volna néhány százmilliós kár, de lehet, hogy rosszul emlékszem. Több száz rendőr sebesült meg, de egyiküket se láttam a kórházi ágyon, úgyhogy lehet, hogy ez is csak a szocionisták, liberálbibsik hazugsága. A sebesült rendőröknek ezen a szép ünnepen nem gyűjtött senki, bezzeg a forradalom áldozatainak! Államfőtől a pártvezérig szent ígéretek hangzottak el, hogy elnyerik méltó büntetésüket a sebesült forradalmárok szenvedéseiért, akiknek hősi-tragikus történetét ismét láthattuk a tanulságos oktatófilmen számos televízióban. A földön rugdosott forradalmárt legalább tucatszor láttam már, hát nincs belőle több? Másokat nem is rugdostak meg a földön? Hol volt az operatőr? Ez a forradalmár is bizonyára békésen vonult, koszorúzott, énekelte a székely himnuszt, és csak amikor igazoltatták, gerjedt fel szittya vére, kezdte el ütlegelni a nemzetáruló rendőröket, így került a földre.
Hát micsoda dolog az, hogy egy rendőr igazoltat? Hogy a forradalmár kövére, sörösüvegére válaszul gumibothoz nyúl?
Idén ilyesmi nem fordult elő. A dobálókat legfeljebb előállították. Melyik rendőr akar a független bíróság előtt felelni tetteiért? Mikor maga az államfő is elítélte az erőszakot? A gyújtogató, dobáló forradalmárok azonban nem adhatják fel harcukat az ávósok ellen! Idén a tavalyi, jövőre az idei hősökre fog emlékezni a sok magyar hazafi a gyújtó szónokokat éljenezve.
A krónikás feladata azonban feljegyezni az újdonságokat az idei, „különösebb rendbontás nélkül” lezajlott ünnepnapokról. Öt sérült közül három kolléga volt. Mélán frissítem a Hírszerzőt, amely percről percre tudósít a „posztmodern forradalomról”, amikor megtámadják a tudósítót. A támadók szerint ugyanis zsidó. Én nem ismerem személyesen, nem tudom megítélni. Kedvenc hírforrásom egy időre megbénul, hiába nyomogatom, míg aztán kénytelen két hírügynökségtől kölcsönkért anyagokkal tovább dolgozni. Nemkülönben egy népszabadságos kollégához, valamint egy külföldi tudósítóhoz kell mentőt hívni. Öt sebesültből három újságíró. A többi sérült rendőr.
Másnap reggel a főrendőrtől elvártam volna, hogy valamit szóljon sebesült kollégáiról. A Nap-kelte műsorvezetőjétől is jó néven vettem volna, ha valamelyiküket felhívja telefonon.
Hogy miket kiabáltak, tudjuk. De feljegyzem az új jelszót, nehogy valahogy feledésbe merüljön: „Gyurcsány, Kóka, véget ért a móka.” Egy forradalmár költővel van dolgunk. De más újdonság is akad: mocskos zsidónak nevezték Magyarország törvényes miniszterelnökét.
Két autó is összekoccant. Az egyikben négy kopasz ült, a másikban három hajas. Ez utóbbiakhoz mentőt kellett hívni, mert a kopaszok mocskos zsidóknak titulálták őket, és hazafias felháborodásukért súlyos testi sértéssel vettek elégtételt. Hiába: a magyar ember nem borogatja fel az asztalt, csak ha nagyon muszáj – mondotta Orbán Viktor. Lám, szava termékeny talajra hullott. A kopaszok bizonyára készültek az atrocitásra, hogy mocskos zsidókkal találkoznak, mert kocsijukban baseballütők, Molotov-koktélok voltak. A hajasok azonban nem készültek. Nyilván ezért kerültek kórházba.
Ha véletlenül egy forradalmár kezébe akadna ez az írás, fel kell világosítanom: a zsidónak nevezett újságírók, rendőrök stb. feltehetőleg nem zsidók. Tavaly még csak listák meg szóbeli sértések fenyegették őket. Idén már óvakodtak utcára menni. Ezek ilyenek. Tudják, hogy a szóból tett lesz. Márpedig ami egyszer megtörténik, attól kezdve része a forradalmi hagyománynak. Most már nemcsak a Parlament előtt köpködnek, hanem a temetőben is. Már nemcsak zsidózás van, zsidóverés is. Ha ezeket a szépen fokozódó indulatokat látjuk, tudjuk, csak a lincselés van hátra. Mert nem remélhetem, hogy a megfélemlített rendőrség megállj parancsol, és a bírák se szeretnének névvel, lakcímmel, telefonszámmal felkerülni az internetes portálokra (nekik is vannak gyerekeik). Van itt jogvédelem! Gumilövedék, vipera már nincs, csapaterőben oszlatás még van, de a sebesülések ellen ez nem nyújt biztos védelmet.
Énnekem úgy tűnik, a zsidóverés „különösebb rendbontás”.
Ha mindezt minősítem, én se kerülhetem el elvbarátaim támadását: a jogállam ellensége vagyok. Így hát kénytelen vagyok az Európai Unió tekintélye mögé bújni: „Az Európai Unióban nem megengedett, hogy a tüntetők >>mocskos zsidónak« nevezzék Gyurcsány Ferencet – mondta Martin Schultz, a szocialista EP frakcióvezetője. – Lehet Gyurcsányt szeretni vagy nem szeretni, ez akkor is fasiszta megnyilvánulás, és el kell utasítani. A tüntetések ellen nem lehet mit tenni, de ez >>új minőséget jelent«.”
Amennyiben Németország jogállam, és az Európai Unióban fontosak az emberi értékek, vigyázó szememet rájuk vetem, és leírom idézőjel nélkül: ez fasizmus. Nem mert néhány tucat huligán zsidónak vélt (mindegy, az-e vagy sem) honfitársaimat juttatta kórházba, hanem mert az egész büntető igazságszolgáltatás tehetetlen, és ha tehetetlen, az ő cinkosuk.
A szerző újságíró
