A jobboldal uralta az ünnepet
„Sieg heil”, „mocskos ávós”, „holokamu”, „árja Magyarország”. Egy lidérces este a szélsőjobb társaságában.
Fotó: Németh Tamás
A Batthyány tér vizeletszaga a tavaly őszi, Kossuth téri hangulatot idézi. Mire átérünk a Duna alatt a túlpartra, már javában tart a Magyar Önvédelmi Mozgalom ünnepi műsora. A szovjet emlékművet rendőrök vigyázzák, a Szabadság tér túlsó felén „Gyurcsány takarodj!” feliratú színpad.
„Miért van, hogy azok az emberek, akik nem igazán ünneplik a karácsonyt, és itt-ott rövidebbek nálunk 1-2 centivel, nem állnak velünk szóba?” – mondja az egyik fellépő, majd egy géphang értelmezi a hallottakat: „Gyurcsány zsidó”.
A háromszereplős (plusz egy „robot”, a legdurvább gondolatok kifejezésére) talkshow egyik résztvevője Polgár Tamás, alias Tomcat, akit éppen letöltendő börtönbüntetés fenyeget egy korábbi fegyveres ügye miatt.
„Felháborító, hogy a rendszerváltás nevű folyamat Magyarországon úgy zajlott le, hogy egy kommunista se lógott. Például Péter Gábor sem, aki Eisenberger Benjámin néven született, és természetes halállal halt meg a kilencvenes évek végén, és nem úgy, hogy bárki felakasztotta és kibelezte volna, és beleivel a családtagjait is megfojtotta volna. Na, én mára kigyűlölködtem magamat, folytassuk tovább” – folytatja tovább a műsorvezető.
Cigány származású férfi kiabál be az első sorból, egy ideig tűrik, aztán kitessékelik a nézők közül. Ősz hajú, elegánsan öltözött, hatvan év körüli nő lökdösi tovább a tér vége felé, időnként esernyőjét is felemelve. „Menj haza, nem közénk való vagy!” „Hová menjek, négy éve az utcán élek, csöves cigány vagyok” – replikázik a férfi. Egy Kojak-frizurás rendező ugrik oda, „ne bántsátok!” – rendezkedik. Hogy humanitárius okokból vagy azért, mert hat tévékamera veszi a jelenetet – az nem derül ki. „Húzz el innen, mert más a színed, mint a mienk!” – üvölti a roma arcába egy suhanc, mire a férfi nem várt kártyát húz elő: „Tavaly őszszel is itt voltam veletek, amikor felgyújtottuk a tévészékházat!”
Száz százalék magyar
„Loppert Dániel, a Fidesz Ifjúsági tagozatának elnöke tegnap elhatárolódott tőlük” – ezt már Vona Gábor, a Magyar Gárda atyja mondja, a kétezer fős tömeg pedig fütyül. „A Magyar Gárda még mindig férfi-nő kapcsolatban gondolkodik, kedves Szetey Gábor úrhölgy” – így Vona. „Mocskos buzi, mocskos buzi” – így a tömeg. „Az SZDSZ rabszolganevelésére alakította ki tizenhét éve az oktatást, hogy a magyarok a multik szalagjai mellett dolgozzanak, és mire kifacsarva hazaérnek, csak aludni maradjon erejük.”
Öt óra tájban a Romantikus erőszak nevű formáció lép színpadra. A szpíker szerint a csapat tizenöt éve szolgálja a nemzeti radikalizmus szent ügyét, és száz százalékig magyar. A dobos komoly ritmikai problémákkal küzd, a nagytriolás díszítéseknél rendre megbicsaklik, ám ez nem sokakat zavar.
A tévészékházat védő kordon mentén időközben párbeszéd alakul ki egy civil ruhás rendőr vezető és néhány jól szituált tüntető között, akik sérelmezik, hogy feltehetőleg az a 112 rendőr is szolgálatban van, akik tavaly indokolatlanul brutálisan léptek fel. A rendőrtiszt azzal hárít, hogy tavaly öthónapos angol tanfolyamon tartózkodott külföldön.
Holokamu
„Fegyverbe, fegyverbe!” – ez az utolsó sláger szövege, sokan éneklik a zenekarral, és nyilván vannak olyanok is, akik már tudják, hogy néhány óra múlva valóban fegyverben fognak állni.
A következő banda – a neve valahogy elsikkad az üvöltő tömegben – nem csak fiataloknak játszik: a színpad mellett öt-hat nyugdíjas korú nő csápol, egyikük jókora árpádsávos zászlóval.
A zenekar célja – saját bevallásuk szerint – az árja Magyarország megteremtése.
„Sieg heil, Sieg heil” – üvölti korhű karlendítések közepette a színpad előtt álldogáló első két sor, amikor a banda belekezd a Gyanús a dolog című számba. „Ingoványos talajra érkeztünk – kiabálja az énekes -, ami miatt már komoly írók kerültek a sittre, csupán azért, mert mertek gondolkozni, hogy volt vagy nem.” Mármint „holokamu”, azaz holokauszt – egészíti ki a gondolatmenetet az enyhén ittasnak tűnő frontember. „Ez a rock and roll!” – jegyzi meg egy középkorú férfi, és láthatóan élvezi a műsort.
Pedig a java még hátra van: hét óra körül Toroczkai László (tavaly ő hívta a forrongó tömeget a Kossuth térről az MTV elé) és Budaházy György lép az emelvényre, és rövid mocskolódás után bejelentik, a rendőrség tiltása ellenére az Operához vonulnak, hogy megzavarják az ott tartózkodó miniszterelnököt. „Ezzel a fehér zászlóval vonulok” – mondja Toroczkai, majd felszólítja a tömeget, mindenki tegyen saját belátása szerint. Aztán megindul.
„Miért ezt véded, mocskos ávós?” – hergelik néhányan a szovjet emlékmű mellett elhaladva a rács mögött álló rendőröket, majd váratlanul nekirontanak a kordonnak. Valaki betöri a sarkon álló rendőrautó lámpáját, ám a gyorsan érkező pajzsos erősítés láttán még nem alakul ki nyílt harc.
Bérencek és vérebek
A Balettcipő étterem egy saroknyira az Operától, a Hajós utcában várja vendégeit. Toroczkai és a tömeg a Nagymező utcán halad, ám amikor szembetalálkoznak a rendőrkordonnal, egy részük elindul a Balettcipő felé. A sarkon álldogáló pincérek ekkor villámgyorsan visszatérnek munkahelyükre, és lehúzzák a rolót.
A Nagymező utcában elkezdődik a csata: a tüntetők Molotov-koktéllal, tűzijátékkal, szemeteskukákkal dobálják a rendőröket, utóbbiak egy ideig várnak, majd hangosbeszélőn távozásra szólítanak fel mindenkit, végül megindul az oszlatás.
„Zsidóbérencek, zsidó vérebek” – üvöltözi néhány kopasz, mások köpködik a rendőröket, megint mások két autót rángatnak az út közepére, hogy elállják a vízágyú útját. A könnygáz erősebb a tavalyinál, valaki Apró Piroskát, a miniszterelnök anyósát emlegeti méltatlan szövegkörnyezetben.
Ötven százalék kedvezmény
Fél kilenc körül tűzoltó- és mentőautók húznak el a Nagymező utca felé, mert a tüntetők – állítólag – felgyújtottak egy vegyesboltot. Valamint – és ez kétségtelen – bántalmaztak néhány újságírót és fotóst.
„Mocskos zsidó ÁVH – káromkodik fennhangon egy ötven körüli férfi az Erzsébet térnél. Ne lenne ilyen szerencsétlen, szemét ellenzék, mint a Fidesz, holnap megdönthetnénk őket. De hát ezekkel?”
„Laura, kiabáld, hogy olcsó a sültkrumpli, rendőröknek ötven százalék kedvezmény!” – viccelődik munkatársával a Burger King eladója az Arany János utcai metrómegállónál, amikor tényleg úgy látszik, egy szakasz rendőr egyenesen az étterem felé rohan. Laura leoltja a világítást, a vendégek méltatlankodnak, de kisvártatva elhárul a veszély.
A tüntetőket közben kiszorítják a Nagymező utcából, Toroczkait kilenc óra körül letartóztatják. A randalírozók lassan szétoszlanak, mint a könnygáz, maradékuk a Nyugati téren néz farkasszemet a láthatóan túlerőben lévő rendőrökkel. A Bank diszkó közönsége az erkélyről figyeli az események végét.
Már a metrón utazunk, két tarkopasz suhanc – bomberdzseki, bakancs, árpádsávos zászló – éppen arról tájékoztatják társukat, milyen jól megúszták a kocsmai igazoltatást. Kaphattak volna néhány sallert a rendőröktől. „Nácik” – sziszegi foga között az egyik utas, és valóban: az egyik bőrfejű kabátján „Éljen Adolf Hitler” hímzés díszeleg.
„Most már húzok haza, mert fater hívott, hogy anyám eléggé ideges” – mondja a kopasz, majd „kitartás!” felkiáltással kilép az ajtón.
Piros Péter, Vígh Gábor, Hubert József
Éljen Gyurcsány
Az állami megemlékezésekre szakadó esőben került sor a Kossuth téren, ám a miniszterelnököt ide is követték az „operaház fantomjai”. A metróból kifelé jövet a kordonokat látva többen így viccelődnek: „Magyarország le van zárva?” A környező utcákból azért jól kivehetően áradnak a térre a „börtönbe”, „gyilkosok”, „kényszerzubbonyt Gyurcsánynak, nem pedig rendőröket” bekiabálások és a kereplők, sípok hangja. A múzeum előtt az egyik házaspár a miniszterelnököt gyalázó rigmusokra hangos „éljen Gyurcsány”-ozásba kezd, mire egy velük látványosan egyet nem értő család kisgyerekkel és nagymamával lehazaárulózza őket, és hangos szóváltás veszi kezdetét. Biztos „ávós nyugdíjasok voltak”, és milyen szerencse, hogy a „gennyláda és a felesége elmentek” – halljuk, miután elmentek.
A MIÉP ugyanazt a lemezt tette fel pár órával később a Hősök terén, mint az elmúlt években. A tömeg fogyását alapul véve sosem lehet tudni: nem az utolsó ilyen rendezvényen volt-e a fővárosban. A szemmel láthatólag már csak március 15-én és október 23-án létező párt 2007-es évét gyakorlatilag lezáró rendezvényére ezúttal alig ezren látogattak ki. A hetvenes éveinek közepét taposó pártelnökön nem múlt a siker (pontosabban annak hiánya): idős korát meghazudtoló elevenséggel osztotta ki az Izraelből irányított globalizációt, a magyar „gengszterkormányt” és a „tegnapi álforradalmat” – utalva ezzel a hétfő esti zavargásokra.
A közönség figyelme percről percre csökkent, a hangulat egyre álmosabb lett. A reménytelennek tűnő helyzetet a rendőrség oldotta meg, mikor is az esti órákra készülve a Hősök tere mellett szállították el a rendőrcsapatokat, vízágyúkat. Erre a tömeg által provokációnak titulált akcióra mindenki felébredt, és sűrű anyázások közepette csüngtek a kordonon a kopasz drukkerek.
A megtorlás éve
Az idősebb szimpatizánsok rutinosan hosszú menetre készültek a Fidesz október 23-ára meghirdetett megemlékezésén, így az Astoriánál felállított színpad környéke hamar megtelt horgászhokedlikkal és sámlikkal. A szokásos nemzeti és cseppet sem nemzeti portékák között derűs hangulat övezi a Gyurcsány-gúnyrajzzal tarkított WC-papírt, mely azért éri meg az árát a standos szerint, mert rajta van a kormányprogram is. Az árus érzi, hogy a „Made in Germany” felirat magyarázatra szorul az alján, ezért feltárja, hogy egyetlen magyar nyomda sem volt hajlandó bevenni a megrendelést, így a külföldi minőségért csengethetünk 800 forintot. Stílusosan Anikó és Viktor könyvei mellé helyezte el az utolsó tekercseket.
Fotó: Németh Tamás
Két gyűjtés érinti még a délután során a rajongók pénztárcáit: egyik a Ne Féljetek! alapítványé, akik a „2006. október 23-ai rendőri brutalitás maradandó sérülést szenvedett áldozatai javára” gyűjtenek; és a másik – egyben a megemlékezés konferansziéja által a színpadról is támogatott – a Magyar Asszonyok Érdekvédelmi Szövetségének szól ugyanezért. Az ember azt gondolná, hogy egy cégről van szó, ám az est háziasszonya kétszer is figyelmezteti az általa 250 ezresnek vélt (a rendőrség szerint 30 ezres) tömeget, hogy csak azokba a barna dobozokba dobjanak pénzt, melyek mellett kitűzős szervezők állnak a daruk tövében.
Wittner Mária vasárnap csak egy levelet küldött maga helyett a Magyar Gárda újabb katonáinak avatására, de mielőtt Orbán Viktor előtt felszólalt volna, még elment köreikbe a Corvin közi eseményre, ahonnan a 3 ezer főnyi tömeg mind a rendőrök, mind pedig a Fidesz rendezői által emelt kordont áttörve érkezett meg az Astoriához. Szerepeltetése érthető „56-os múltja miatt, de akaratlanul is legitimáló tényező a pártvezetés részéről azok számára, akik a militáns szélsőjobbal együtt képzelik el az ország jövőjét. Mondandójának lényege, hogy a mostani kormány a forradalom leverőinek utóda: hullarablók és hóhérok. Ezért is nyilvánítják bajtársaival együtt 2008-at a megtorlás évének.
Semjén Zsolt KDNP-elnök helyett most a népszavazási kampányfőnök, Tarlós István keveri bele két ízben is a zsidóságot üzenetébe, miközben kampánygyűléssé alakítja a megemlékezést és a népszavazás mellett érvel.
Igaza lehet Tamás Gáspár Miklósnak, hogy a Fidesz Amerika felé kacsintgat, mert – az előadó zsenge kora miatt csupán elnéző mosolyokkal kísért drámaian hamis – Himnusz-előadás után J. F. Kennedy „56-ról szóló megállapításaival szembesülhetett a publikum, majd a Fidesz elnöke is a Nyugat és a Kelet konfliktusában helyezte el a hazánkban zajló eseményeket.
Orbán szerint a magyarok tragédiája, hogy a huszadik századi kommunizmus óta újra a Kelet hálójában vergődünk, holott az államalapítás óta nyugati ország vagyunk. Az újjáéledő keleti birodalom újraéleszti és pártfogolja egykori híveit – utalt a pártelnök baloldali kollégájára. Miközben a Magosz elnöke, Jakab István próbál utat találni az esernyők erdejében a színpadig, főnöke betelt pohárról beszél, és a tavalyi huligánokat inzultáló rendőrök és feletteseik, megrendelőik felelősségre vonásáról. Újra előkerül a hetek óta hangoztatott történelmi szövetség a polgárság és a plebejusok között, ám ezúttal egy megoldási kísérlettel társítva. Orbán a népszavazásban látja az eddig elérhetetlen összefogás első lépését, és siker esetén olyan egységben reménykedik, amire „”56 óta nem volt példa”.
A megázott sereg még kitartó része a szónoklatok után a Fidesz-elnökség nyomába szegődve indul a Terror Háza elé, hogy az emlékezés gyertyáit helyezze el az intézmény homlokzata előtt. Talán a hideg és az eső miatt nem karolnak egymásba, ahogyan azt az esemény koreográfusai elképzelték.
