Atlantisz császára háborút indít az egész világ ellen. Nyilvánvalóan emberek tömegeinek kell elpusztulnia a harcok során. A Halál azonban visszautasítja a lehetőséget és nem vállalja a gyilkolást. Ez az abszurd történet az alapja az operának, amelyet Viktor Ullmann szerzet és amelyet november első három napján este Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar bemutat a budapesti Trafó Kortárs Művészeti Színházban. A darabot Lukáts Andor rendezte.
Viktor UllmannMég abszurdabb a történet, ha az opera születésének és próbáinak körülményeit is megismeri az ember. A zeneszerző-karmester Viktor Ullmann 1898-ban született Csehországban, német nyelvű zsidó családban. Iskoláit Bécsben végezte, Schönberg tanítványa volt, majd Alexander Zemlinsky asszisztense lett a Prágai Operaházban. Amikor 1942-ben a theresienstadti koncentrációs táborba deportálták, már a prágai zenei élet ismert alakja volt, csaknem negyven művel, köztük két operával a háta mögött. Itt komponálta a sztrájkba lépő halálról szóló operáját. A próbák 1944 nyarán kezdődtek el Theresienstadtban, az októberre kitűzött bemutató azonban elmaradt, mert a darabot betiltották. A közreműködők többségét, köztük Ullmannt is átszállították Auschwitzba.
Magnus Baldwinsson és Alexander
Mayr a frankfurti operaelőadásonAz Ullmann-opera Theresienstadtban tervezett, végül elmaradt előadásának résztvevői közül egyetlen személy, a Halál szerepét éneklő cseh Karel Berman élte túl a koncentrációs táborok poklát. Az ő hagyatékából került elő a terezíni emlékmúzeumban őrzött próbafüzet, amelybe saját szólamát és a próbák során elhatározott zenei és szövegváltoztatásokat jegyezte fel. Ennek lapjai szintén megtekinthetőek a Trafóban.
Az előadásra szóló jeggyel ingyenesen meg lehet tekinteni a Holokauszt Emlékközpont kiállításait, valamint az előadások napján 18:30-19:30 között részt lehet venni a Tomi című foglalkozáson, melynek során egy, a terezíni lágerben élő család életébe pillanthatunk be egy olyan képeskönyvön keresztül, amit egy festőművész apa rajzolt kisfia harmadik születésnapjára.
A könyv egyszerre dokumentum és fikció: színes album a gettó mindennapjairól, a vágyakról, a megnyugtatóvá rajzolt félelmekről, a bizonytalan életről, és a remélt jövőről. Arról, hogy a „legnagyobb sötétségben is megmarad a szeretet és a remény”, ahogyan a könyv címzettje Tomi Frítta-Hess mondta, amikor az albumot átadta a jeruzsálemi Jad Vasemnek.
