Mottónk: „A reggeli péksüteményt majszolva nézzük a sajtot”
NOL * Lapzsemle * 2007. október 26.
Csak hülye vagy gazember keveri a fundamentalistát a demokratával
Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor október 23-i beszédeit elemzi a Népszavában Debreczeni József közíró. Emlékeztet arra: sokan „azt hiszik, ha megszabadulunk a két vezértől („az egyik kutya – a másik eb”), a problémáink is megoldódnak.
E manapság divatos vélekedés a legnagyobb ostobaságok egyike. Ennek belátásához elég egy pillantást vetni a két főszereplő legutóbbi (kevés figyelmet kapott) beszédére. Az 56-os forradalom évfordulóján az általános értékelés szerint mindketten mérsékelt, visszafogott hangon szólaltak meg. E valósnak tűnő megállapítás igazsága azonban erősen kétséges. Pontosabban viszonylagos: attól függ, mihez mérünk. Ha a saját korábbi beszédeikhez, akkor az állítás részben elfogadható. Ám ha az alapvető demokratikus normák képezik a viszonyítás alapját – márpedig ezektől egy pillanatra sem tekinthetünk el -, akkor szó sincs róla. Akkor egy demokrata politikus és egy – a demokrácia lényegét tagadó – fundamentalista politikai vezér beszédét hallottuk.”
Debreczeni József úgy értékeli: Gyurcsány Ferenc beszéde „a nyugati (a világi, a szekuláris) demokrácia szellemiségét sugározta. Ő arról beszélt, hogy a demokráciát nem kizárólagos állítások, hanem kétkedő kérdések jellemzik. Hogy nincs „olyan tekintély, amely… arra kényszeríthet bennünket, hogy föladjuk önmagunkat”. Hogy „mi, csetlő-botló, korántsem tökéletes, bár arra törekvő emberek alkotjuk az országot, hogy minden hatalom belőlünk származik”. Hogy Magyarországnak „a sokféleségben van az ereje.” Hogy 56-ban is ebből a sokféleségből teremtődött nemzeti egység, a forradalom csodája.”
Orbán Viktor viszont ezzel szöges ellentétben „a politikai fundamentalizmus igéit hirdette híveinek” – állapítja meg Debreczeni József. Orbán szövegének részletes elemzése után leszögezi: ez „a politikai fundamentalizmus hitvallása. Aki ezt összeveti a Gyurcsányéval, és továbbra is azt állítja, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, az szerintem hülye vagy gazember.”
>
Egészségbiztosítás: sajátos magyar modell alakul
A Klubrádió Kontra című műsorában hangzott el: Nem a magán, hanem az állami oldalon látja az új egészségügyi rendszer gyengeségét Peter Pa¾itn-, a volt szlovák egészségügyi miniszter egykori tanácsadója. A Pozsonyi Egészségpolitikai Intézet (HPI) elnöke szerint mivel a privát befektetők biztosítják majd a költséghatékonyságot, az embereket, know-how-t, az innovációt, felmerül a kérdés, hogy ebben a rendszerben az állam az 51 százalékával meg tudja -e állni a helyét.
Pa¾itn- a magyar törvénytervezetről azt mondta: kompromisszumos megoldás született, ami az állami és a magánbiztosítói rendszer leginkább hátrányos momentumait sűrítette magába és hozta előtérbe. A legsúlyosabb problémának azt tekinti az egészségpolitikai szakember, hogy a pénztárakban benne van az állam, mint többségi tulajdonos.
„A szolidaritás elve, attól függ, hogyan valósítják meg a kockázatkiegyenlítés rendszert. A magyar tervezet – akárcsak a szlovák rendszer – csak nem és kor szerint tesz különbséget, itt kellene korrigálni – és a holland vagy a svájci példát figyelembe véve – az államnak itt jobban jelen lenni”, fogalmazott. Megemlítette a holland példát, ahol csak magánbiztosítók vannak, és ha az állam be akar lépni a rendszerbe, akkor azt csak szabályozóként teheti.
Tiszteletteljes kérés Wittner Máriához
Andrassew Iván írja a Népszavában: „…lenne egy tiszteletteljes kérésem Wittner Máriához. Azért hozzá, mert talán ő az, aki a szélső-, a középső és a mérsékelt jobboldal teljes megbecsülését élvezi, és vagyunk még páran, akik baloldalról is tisztelettel nézünk rá, annak ellenére, amiket mostanában mondott. Hasson oda, hogy a legközelebbi nemzeti ünnepünk, de legkésőbb a jövő októberének huszonharmadik napja zsidózásmentes legyen. Szó se essen róluk.
Csak egy napot kérek. Talán kevésbé éreznénk piszkosnak magunkat. Együtt, mindannyian.”
>
Benes-dekrétumokról a bécsi döntés helyretétele nélkül?
Folytatódott a vita a pozsonyi Új Szó hasábjain a Benes-dekrétumokról, miután a magyar állampolgárként, Budapestről hozzászóló Fekete György egy nicknéven reagáló hozzászólónak válaszolt. A nicknéven író hozzászóló többek között ezt írta: „Csakúgy, mint az első cikkében kifogásoltam, hogy az első bécsi döntést „magyar bűn”-ként említette, ebben a cikkben is van valami, amivel nem tudok teljesen egyetérteni. Ön bírálja a magyar politika „számos díszalakját”, hogy egybeforrtak az elmúlt néhány hét eseményeit tekintve. Mindenki tudja, hogy ezt a Beneš-dekrétumok megerősítése váltotta ki, de ahhoz, hogy ezt bárki is bírálja, egyáltalán nem kell nemzeti érzelműnek lenni. Ugyanezen dekrétu-mokat bíráltak Bajorországban és Ausztriában is. A szlovák parlament olyan embertelen tör-vényeket erősített meg, melyeknek semmi helyük egy EU-tagország jogrendjében. „
Fekete György válaszából, amelyet a pozsonyi Új Szó tett közzé: „Amíg bárki honi politikai vezető úgy bírálja a Beneš-dekrétumokat, hogy közben az első bécsi döntést mint Magyarország számára történelmi igazságtételt szajkózza, addig az ilyen illető nekem hiteltelten. Különösen hiteltelen, ha ezt – igen valószínűsíthetően – aktuális belpolitikai haszonszerzés céljából teszi. Egyébként, miért is képtelenség Magyarország javára az első bécsi döntés (továbbiakban: ebd) mellett érvelni? A kérdésben rejlő állítás tömören megindokolható. Hát hogyan lehetne Hitler markából történelmi igazságtételként elkönyvelni, amikor a harmadik birodalom leverését bizony nehezítette Csehszlovákia szétdarabolása a második világháború előtt!”
