Orbán Viktor tudomásul vette: az ünnepbe szalonképtelenül beleböfögő hobbifasiszták életmód-huliganizmusa öl, butít, és nyomorba dönt. A Fidesz-elnök határozottan letette a garast az erőszakmenteség oldalán. Tisztában van azzal: a referendum-lavina, amit elindítani méltóztatott, a parlamentarizmus elvi híveinek sok, az utcai fogdatöltelékeknek kevés.
Az „56 évfordulója mellett Köztársaságunk nagykorúságát is jelentő tizennyolcadik szabad október 23-a a beteljesületlen várakozások jegyében zajlott.
Kormánypártjainknak tematizációs szempontból nyilván előnyös lett volna, ha – tavalyhoz hasonlóan -hetekig az épületeket ostromló, tereket megszálló Szent Korona-fetisiszta, heveny bibsiallergiában szenvedő újhungaristák vannak a hírfókuszban. A Fidesznek is jó nap virradt volnapropagandaopció tekintetében, ha újfent békés (vagy immár ártalmatlanított) demonstrálókat (is) ütlegelő, gumilövedékes Katyusákkal tüzelő, azonosítószám nélküli rendőrök virítanak az operatőrök látómezejében. De a közönséghergelő magánszám-sorozat ezúttal elmaradt. Aligha véletlenül.
Nyilvánvaló, hogy az új rendőri csúcsvezetés, a 2006-os fiaskó- és pechszériából okulva, felkészülten várta a demokrácia mellékhatásaként jelentkező humán salaktermelődést. Ahogy nem is pusztán annyi történt, hogy a Fidesz profi rendezőgárdával, biztonsági állománnyal szeparálta magát a demokrácia-kompatibilitási vizsgán elbukottaktól. Ennél azért többről szólt a mostani- amúgy persze obligát közhelyhintésbe fúlt- piros betűs.
Például Orbán Viktor tudomásul vette: az ünnepbe szalonképtelenül beleböfögő hobbifasiszták életmód-huliganizmusa öl, butít, és nyomorba dönt. S károsíthatja ön és környezete népszerűségi mutatóit. Ezért egy mérsékelt, tényleg polgári szónoklattal beköszönve intézett kulturált jó estét a széles jobboldali tömegeknek. Óvott az erőszaktól, békés politizálásra intve szimpatizánsait. A mindig éber balliberális sajtóügyeletesek ugyanakkor valószínűleg nagyítólencsével ebből is kimutatják az ősfasizmus gyökérzetének csíráit.
Jómagunk szerint ilyet nem érezni rajta. A Fidesz-elnök határozottan letette a garast az erőszakmenteség oldalán. Tisztában van azzal: a referendum-lavina, amit elindítani méltóztatott, a parlamentarizmus elvi híveinek sok, az utcai fogdatöltelékeknek kevés. Nem mintha ennek a narancspárti árnyékkormányfőt zavarnia kéne.
Az őt a kuruc.info-n megalkuvóként gyalázó ultrajobbosok kevesen vannak. És- mint Fletó tisztasági csomagos népszavaztatási rohama bizonyság rá- a populista blöfföket színezetüktől függetlenül elutasítók sincsenek épp tengernyien. Így jelenleg Orbán mutathatja fel a legszélesebb középet. Tegyük hozzá, ezzel nem is élt vissza nagyon. Elmaradtak a szokásos piac- és tőkeellenes, enyhén Nyugat-fóbiás szónoklatok. Mi több, hitet tett a Lajtán túli civilizációhoz tartozásunk mellett.
Kritikai pergőtüzét a moszkvai vezérlésű birodalomépítésre összpontosította. Ami hűbb meghallása Brüsszel (és Washington) közös álláspontjának, mint Gyurcsány Putyin és az Unió viszonylatában eljárt Kállay-kettőse. De hát tudhatjuk, miniszterelnökünk táncban nem ismer humort.
Annak mindenesetre örülünk, hogy operaházi beszédében a kormányfő is rájött: „a harmadik Magyar Köztársaság demokratikus rendjét nem pár száz hangoskodó fenyegeti.” Mondjuk hamarabb is ocsúdhatna. Akkor legalább kihagyhattuk volna a Gárda miatti fölösleges, röhejes überparázást. Mindkét beszéd azt tükrözte: a nagypolitikai kocsmában ideiglenes fegyverszünet köttetet. Orbán konzekvensen határt szabott párthívei és a hőbörgő belpolitikai galerik viszonylatában.
A törésvonal ott húzódik: alkotmánysáncon bévül maradok, vagy kilépek onnan. Gyurcsány szintén övéinek üzent: no para, no pasaran. Nem kell az öncélú balhé, gyerekek. Így az események mederben folydogáltak, csupán pár szennyfoltos hullámocska csapott ki onnan.
Tőlük pedig nem kell félni. Az óvodában, illetve az elemi suli alsó tagozata környékén megszokott egy figyelemkeltő cselekvés. Amennyiben valamelyik gyerek magára irányítaná a tekinteteket, rángatja padtársa haját, belerúg az ülepébe, körzőjével szurkálja. Legtöbben ezt tízéves szülinapunk után lassan kinőjük. De van, aki nem. Ő kukákat borogat, táblaüveget zúz, sörösüvegben benzint mixel. Ha mindehhez hitet, világnézetet is talál, dupla haszon neki. Merthogy akkor úgy véli, nem élvezetből, hanem a nemzet javára szadizza az utcabútort.
A pár száz ember, aki néhány órát hisztizett a fővárosban, a szélsőjobboldal páriái. Akiknek politikai fizimiskája már a Jobbik és Csurka számára is gáz. Frusztrációs neurózistól gyötört lúzerek, anyilasok pancser utóérzetei. Szálasiba oltott Gyalog-galopp. Részeg tahó, aki a banketten lefejeli a poharakat. Inkább nevetséges, mint félelemkeltő.
