Talán az eső tette, hogy a Fidesz-nagygyűlés a korábbiaknál békésebbre sikeredett. Még a kormányt szofisztikált szavakkal szidalmazó Tarlós István sem tudta felszítani a kedélyeket, és Orbán Viktort is csak olykor éljenezték. Igaz, a Károly körúton, alig félsaroknyira az Astoriától olykor csak hangfoszlányokat lehetett hallani, a Rákóczi úton pedig a narrátor szerint a nagygyűlés közepe táján megadta magát a hangosító berendezés.
Délután fél háromkor még szinte alig lehetett embert látni az Astoria környékén, háromra azonban megtelt a Rákóczi út egészen a Corvin áruházig, és emberek álltak a Múzeum körúton és a Károly körúton is. Az egyik hölgy meg is jegyezte: „Sokan összejöttünk, ennek még lesz foganatja.” A hölgy társai felé fordulva is megismételte a Népszava tudósítójához intézett szavakat, és magyarázatul közölte: ezt most az ellenségnek is jól megüzente. A várakozók közül az élelmesebbek hozzájutottak egy-egy tekercs WC-papírhoz, amelyre a kormányprogram egyik mondatát írták. Még tavasszal a Fidesz kongresszusán az egyik árus mondta, hogy amerikai mintára – talán őszre – elkészül az a toalettpapír, amellyel ki-ki maga kifejezheti majd véleményét a koalícióról és a miniszterelnökről. Elképzelhető, hogy a tekercseket ez a vicces árus nyomatta. A megemlékezésen természetesen osztották a különböző felhívásokat, az Astoria torkolatában lévő OTP portáljára azt írták: „Le a magyarellenes fasizmussal!”
Az egybegyűltek öt óra előtt néhány perccel viszonylag békés hangulatban indultak a Terror Háza felé, amikor az Andrássy úton végre történt valami. Az egyik férfit a rendőrök kiemelték a sorból és igazoltatták. Erre megállt néhány MIÉP-zászlós és árpádsávos lobogóval felszerelt férfi, és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidalmazni kezdték a rendőröket. Volt kommunistázás, zsidózás, valaki azt mondta, hogy a rendőröket meg fogja büntetni a sors, amiért tavaly megtaposták a magyar zászlót. Egy idő után azonban mindenki visszament a Kossuth-nótákat éneklő vagy „Gyurcsány takarodj”-ot kiabálók közé.
A Terror Házánál Orbán Viktor és a Fidesz vezetői helyezték el először mécseseiket, azután sokan mások, akik kaptak az előre elkészített mécsesekből. A múzeum előtt egy nő percenként ismételte: menjenek haza békével, vigyázzanak magukra, ne üljenek fel a provokációnak, köszönik, hogy részt vettek a Fidesz-nagygyűlésen, de menjenek végre haza.
Mondatok október 23-hoz
Kövér László választmányi elnök is fáklyát gyújtott, mielőtt a Terror Házához vonultak Fotó: Vajda József – Ma Gyurcsánynak annyi lesz – tapos bele a biciklipedálba egy tizenévesforma fiú a Városház utcában.
– Az biztos – kontráz rá nála is fiatalabb társa, és igyekszik biciklijével utolérni a nagyfiút.
Talán nem is tudják, ki az a Gyurcsány, azt meg végképp nem, hogy hogyan és miért lesz ma annyi neki, de jól hangzik ez a mondat, illik az idei október 23-hoz.
Az Astoria felől már dübörög a zene. A mellékutcák lezárva. Hol egy fideszes szervező, hol egy rendőr állja a járókelők útját.
– Minek tüntetnek? Előbb kellett volna gondolkodni – morog egy huszonéves.
– Ja. A választásokon – válaszolja a barátja. – De akkor ezek megszavazták a Gyurcsányt.
Talán nem is tudják, milyen tüntetés zajlik, hogy a Fidesz-szimpatizánsok nem valószínű, hogy Gyurcsányra szavaztak, de jól hangzik ez a mondat, illik az idei október 23-hoz.
Lassan gyűlik a tömeg. Árpádsávos és magyar zászlók hol egy horgászbot végén, hol megadva a módját egy rendes fanyélen dacolnak a széllel. Valahonnan, talán az Erzsébet híd felől sötétedni kezd az ég. „Nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni” – hirdeti egy kisnyugdíjas nyakában lógó tábla.
Talán nem is tudja, hogy a szocialista Kósáné Kovács Magda szólását fejlesztette tovább, de az biztos, jól hangzik ez a mondat, illik az idei október 23-hoz.
A színpadon egy lány hamisan kezd bele a Himnuszba. Tarlós beszéde alatt megered az eső. Megtelnek az árkádok, kapualjak.
– Ma is a félelmet akarják elültetni a társadalom zsigereiben – így Wittner Mária.
– Ellenforradalmi indulatú hatalmasok törték le lelkesedéseteket – mondja Tőkés László.
– Betelt a pohár – kiáltja Orbán.
Talán ők tudják, miért hangzanak jól a mondatok, miért illenek az idei október 23-hoz.
– Nézd! A könyvek! – vakkant egy könyvárus fia az apjának, miközben az asztal fölé feszített ponyváról csorogni kezd a víz a Nagy Fidesz-könyvre, a Trianon-ellenes kötetekre. Az apja a kitűzőkkel bajlódik. A nagymagyarországos, az árpádsávos, turulos jelvények tocsognak az esőben.
– A rosseb! – mordul az apa, előbb az égre, aztán a fiára: – Vidd védett helyre az asztalt!
A fiú tanácstanakodik, hiszen a megemlékezők álltak be a ponyva alá.
– Nem kell nekik ott állniuk – morog az apa.
– Bocsánat – mondja szelíden a fiú az eső elől menedéket keresőknek.
Talán nem is tudja, mennyire jól hangzik ez a mondat.
Illene minden október 23-hoz.
Pungor András
