Október 23 az emlékezés napja. Csakhogy idén nem annyira az 51 évvel ezelőtti forradalomat idézzük fel, mint inkább az egy évvel ezelőtti utcai harcokat. A tavalyi események okait keresve meg kell említeni Gyurcsány Ferenc miniszterelnök őszödi beszédének nyilvánosságra kerülését követő tüntetés-sorozatot, a tévészékház elfoglalását, valamint a Fidesz kormánybuktató szándékokat tüzelő nyilatkozatait is. Összeállításunk az elmúlt egy év közéleti-politikai eseményeinek tükrében láttatja azt, mi vezetett odáig, hogy 2007. október 23-a inkább szól 2006-ról, mint 1956-ról.
A Fidesz 2006-os választási veresége utáni, kormányzati hazugságra épített kommunikációját az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése erősítette fel, és ez volt az a pont, ahonnan az események elszabadultak. A még májusban, zárt körben elhangzott beszéd kiszivárogtatói máig ismeretlenek. Először a Magyar Rádió közölte szeptember 17-én a beszéd néhány hangsúlyos mondatát: „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.” Gyurcsány Ferenc szavainak hatására már aznap délután mintegy 3 ezres tömeg gyűlt össze a Kossuth téren. A miniszterelnök később több helyen is nyilatkozott, vállalva kijelentéseit. A Fidesz a kormányfő távozását követelte.
Főszerepben az utca
Szeptember 18-ról 19-re virradó éjszaka válságosra fordult a helyzet; szélsőségesek megostromolták és elfoglalták az MTV Szabadság téri székházát, több mint 125 ember – köztük 113 rendőr – sérült meg, fél tucat autó kiégett. A Fidesz azt állította, semmi köze az eseményekhez. Tény ugyanakkor, hogy az őszödi beszéd közzététele utáni napokban a Kossuth téren megjelent és beszélt Wittner Mária. Az MTV ostroma után az Országház előtt táborozókat bíztatta Horváth János, Jakab István, Kelemen András fideszes képviselő, valamint Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke is.
Az őszödi beszéd közzététele utáni időszak a „Gyurcsány takarodj!”-jelszóról, tojásdobálásról, rendzavarásról, utcai harcokról, sérülésekről, károkról szólt. A kormányzati kommunikáció egyik fő csapásiránya az volt, hogy nincs együttműködés a radikálisokkal. A kormányfő még október 23-a előtt bocsánatot kért az őszödi beszéd miatt, de a Fidesznek ez nem volt elég, Gyurcsány lemondását akarta elérni, ezért szakértői kormány megalakulását követelte. A célt ultimátummal, nagygyűlésekkel igyekeztek elérni – hasztalan. Az októberi önkormányzati választások tétjét is magasra emelte Orbán azzal, hogy kimondta: szerinte az önkormányzati választás a tavaszi parlamenti voksolás „harmadik fordulója”, melyen meghátrálásra lehet késztetni a kormányt. Az önkormányzati választás a jobboldal győzelmével zárult. Később, október 6-án a parlament bizalmat szavazott Gyurcsány Ferencnek, míg Orbán több tízezer embert hívott a szavazás napjára a Kossuth-térre.
Erősödő radikálisok
Az elmúlt egy év újdonsága, a szeptember 17-e után színre lépő radikális csoportok sokszínűsége, szervezettsége. A Kossuth téri önjelölt szónokok közül többen – ha csak szóban is, de – fizikai erőszakra szólítottak fel a kormányzattal és a baloldali politikusokkal, balliberális újságírókkal szemben, pár nappal később már a zsidó származásúak listáját állították össze. A szélsőségesek szervezettsége idén augusztusban érte el a tetőpontját, amikor megalakult a Magyar Gárda, amely a vasárnapi második avató után már több mint hatszáz tagot számlál. Az ezernyi – gyakran egymással is szemben álló – részre szakadt egykori „Kossuth tériek”, illetve a Magyar Gárda mellett tavasz óta mintegy féltucatnyi hasonló csoport lépett színre: a Fidesz-gyűlések szinte állandó felszólalójaként megismert Papp Lajos szívsebész vezette Kárpát-Haza Nemzetőrség, a Franka Tibor házát védelmező Nemzeti Gárda, továbbá a jogilag nem is létező, vagy a nyilasokéhoz hasonló karszalagban masírozó Nemzeti Őrsereg.
Október 23-án, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján ismét az utcáé lett a főszerep, az összecsapások után 65 embert szállítottak kórházba. A tüntetőket és a Fidesz nagygyűlésének résztvevőit nem lehetett elkülöníteni. Az előzőleg a parlament környékéről eltávolított, engedély nélkül demonstrálók ugyanis éppen az Astoria felé hátráltak, amíg össze nem értek az ellenzéki párt nagygyűléséről távozókkal. A Fidesz brutális rendőrattakról beszélt, majd összekapcsolódtak a választások óta tartó fideszes vádak: a pénzbehajtás és a brutalitás. Orbán Viktor úgy fogalmazott: „Újra és újra emlékeztetünk kell minden magyar embert: mindazért, ami ma történik velünk, a válságért, a pénzbehajtásért, az utcai zavargásokért, a rendőri brutalitásért kizárólag a kormány, az új arisztokrácia kormánya a felelős.” A helyzet később nyugodtabbá vált, a rendőrség is tanult hibáiból, és november 4-én, a forradalom leverésének évfordulóján már nem voltak utcai összecsapások, csak néhány radikális fiatal próbált zavart kelteni.
A politikában folytatódott, ami addig: a parlamentben a Fidesz és a KDNP képviselői folytatták az október elején meghirdetett kormányfői bojkottot; az ellenzék tagjai máig kivonulnak az ülésteremből, amikor Gyurcsány előre tervezett felszólalást mond. Egyfajta adok-kapok játék jellemezte a két nagy párt viszonyát, melynek van egy alapzaja, állandó témája mindkét oldalon. Ez az ellenzék részéről abban merül ki, hogy a kormány illegitim, valamint hogy Gyurcsány Ferenc beteges hazudozó, és az ország erkölcsi válságban van.
Az MSZP kommunikációjában a jobboldal révén állandóan szóba kerül a nemzeti radikalizmus, a szélsőségesség, az antiszemitizmus. A kormánypártok kommunikációban ugyanakkor a pozitív elemek is jelen voltak, így például a reformok magyarázata, illetve az uniós pénzek elosztása. Tavaszra a helyzet némileg konszolidálódott: a fideszes önkormányzati politikusok kénytelenek voltak egyeztetni a kormánnyal, a Fideszen belül egyre több hang mondja azóta is, hogy az eddigi politika nem lehet eredményes. A mérkőzésnek vége – ezt Gyurcsány Ferenc mondta egy zárt szocialista fórumon idén tavasszal.
Előretör a népszavazás
Eredeti formájukban éppen tavaly október 23-án, az Astoriánál tartott gyűlésen ismertette Orbán a kiigazítások és reformlépések főbb elemeit támadó népszavazási kérdéseit. Egyértelművé tette, hogy az eredményes referendumot kormánybuktatónak tartaná. „Az utódpárti elit vezetői rossz következtetést vontak le a békés rendszerváltozásból. Tulajdonképpen örülniük kellett volna, hogy elszámoltatás és börtönök nélkül megúszták a diktatúra fenntartásában, az ország tönkretételében való közreműködést” – támadta Orbán az országot uraló „erkölcsi káoszt”. Később visszatért oda, hogy a kormány választások előtti menesztését a Fidesz nem tudja elérni, csakis a választók, és ha sikeres lesz a népszavazás, szakértői kormány vagy előrehozott választás szükséges.
Február közepén tartott, szokásos országértékelő beszédében Orbán úgy határozta meg a Fidesz tennivalóit, hogy álljanak helyt az önkormányzatokban, az országos politikában és készüljenek a valószínűleg ősszel esedékes népszavazásra (azóta kiderült, most ősszel biztosan nem, de valószínűleg még jövő tavasszal sem lesz referendum).
A Fidesz elnöke ennél is tovább ment újabb megszólalásaiban. A március 15-i nemzeti ünnepen úgy fogalmazott, hogy „a népszavazás lehet az, amellyel az emberek elkergethetik azokat, akik a nép ellenében kormányoznak. A népszavazás eredménye kötelezi a koalíciót, ám ha az emberek akaratának nem veti magát alá a kormány, akkor nem marad más lehetősége, mint futni, jó gyorsan”. Az ideológiai mellett jogi úton is próbálkozott Orbán, illetve a Fidesz. A hónap közepén törvényjavaslatot nyújtottak be, hogy módosítsanak a választási eljárásról szóló törvény népszavazásra vonatkozó néhány szabályán, hogy az Országos Választási Bizottság „ne packázhasson” a kérdésekkel.
A népszavazás meghirdetése óta eltelt egy évben sem adta fel a Fidesz elnöke a rejtett, illetve nyílt ellenállás politikáját. Nyoma sincs tehát annak, hogy osztaná az államfő véleményét, miszerint a jelenlegi politikai helyzetből a kormány és az ellenzék megegyezése jelentené a kiutat. Ami a konkrétumokat illeti: mára bizonyossá vált, hogy a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról lehet referendumot tartani, a Fidesz és a KDNP már meg is kezdte az aláírásgyűjtést. Eközben az MSZP sem tétlenkedik. Gyurcsány az idén szeptemberben meghirdetett köztisztasági csomagja ügyében fogalmazta meg később, hogy kész akár népszavazásra is vinni azokat a pontokat, amelyek kétharmados támogatást igényelnek, de a Fidesz esetleg mégsem támogatná azokat.
Népszava Online
