Bár a kilencvenes években több ötvenhatos ült a parlamentben, mint ma, egy évtizede még képesek voltak közös mondatok megfogalmazására, és a pártok sem próbáltak emblematikus forradalmi figurákat gyártani – így látja Rainer M. János történész a politika és a forradalom mai kapcsolatát. Az 1956-os Intézet vezetője lapunknak azt is elmondta, hogy a pártok, politikai oldalak 1956-tal kapcsolatban nem fognak a közeljövőben összeborulni, de arra lát esélyt, hogy előbb-utóbb külön tudjuk kezelni a forradalmat, mint történelmi eseményt és mint a mai politikában szerepet kapó tényezőt.
Rainer M. János szerint 1956 kisajátítása a Fidesz polgári Magyarország forradalmával kezdődöttFotó: Kertész Gábor Összeborulásra, megvilágosodásra nem nagyon van esély 1956 kapcsán, arra viszont igen, hogy előbb-utóbb külön tudjuk kezelni az öt évtizeddel ezelőtti dolgokat, mint történelmi eseményt és mint a politikában szerepet kapó tényezőt – mondta lapunknak Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet főigazgatója. Ma ugyanis – tette hozzá – a történelmi megítélésbe beszűrődik a politika, a politikai vitákba pedig megpróbálnak történelmi magyarázatokat keverni.
A történész szerint az idő nagyon fontos tényező, hiszen az ötvenegy évvel ezelőtti események feldolgozása nem kezdődött meg azonnal, kiesett nagyjából harminc év. Ugyanakkor az 1848-49-es eseményeket is öt-hat évtized alatt tudták feldolgozni, vagyis ehhez képest 56-tal nem is állunk olyan rosszul.
A történész szerint nem sokkal a rendszerváltás után még úgy tűnt, van némi hajlandóság a politikában arra, hogy közös gyökeret, közös múltat – például demokratikus értékeket – találjanak az 56-os eseményekben. Erről szólt az 1990-ben megválasztott Országgyűlés első törvénye, amely „az 1956. októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról” címet kapta. Rainer M. János azt is elmondta azonban, hogy az összes politikai erő hamar elkezdte kiemelni a számára fontos motívumokat az 1956-os eseményekből. 56 egyfajta fegyver volt a szovjet típusú hatalommal szemben, amiben – miután szerepét betöltötte – a politikai elit nem talált közös hagyományt. A pártok elkezdték kisajátítani és a napi politikai beszéd tárgyává tenni saját felfogásukat. Politikai fegyver lett, de nem túlságosan erős fegyver – jegyezte meg.
Rainer M. János szerint a múlt kisajátítása az 1990-es évek végén kezdődött, amikor a Fidesz 56-ot mint a polgári Magyarország forradalmát magyarázta. Ennek a folyamatnak a csúcspontja az akkori, Orbán Viktor vezette, magát polgárinak mondó kormány volt. Az MSZP pedig ebben az időszakban kezdett magához térni a múltról való „semmitmondásból”.
A történész szerint az is új jelenség, hogy a pártok felmutatnak egy-egy 56-os szereplőt. Göncz Árpád – akinek forradalmi múltját senki nem vitatta – köztársasági elnökként még ellenállt az emblematikus figurák gyártásának. A kilencvenes években több 56-os szereplő volt a parlamentben, mint most, akkor azonban az MSZP, az MDF és az SZDSZ 56-osai még leültek egy asztalhoz és képesek voltak arra, hogy közösen mondjanak valamit. Mára ez azonban megváltozott, mert 1956 politikai eszköz lett és mindegyik politikai erőben megerősödött az „56 örököse komplexus”. Rainer M. János úgy vélte, hogy mindegyik párt igyekszik kihalászni 56-ból azt, ami számára megfelelő, és mindegyiknek van is igaza, sőt a pártok fejlődésük során is más és más elemet emeltek ki.
A történész azt is elmondta, hogy október 23-án egyrészt az aktuális politikai események vezetnek az 1956-tal kapcsolatos vitákhoz, de a pártok önmagukat is igyekeznek 56 segítségével meghatározni. Így például a régi Fidesz a liberális, illetve a demokrata elemeket emelte ki a forradalomból, majd miután a párt újraértelmezte magát, a történelmi képet is átértékelte, átfestette. Az MSZP-nek kezdetben nem sok mondandója volt 56-ról, a 2000-es évek elejétől kezdve azonban foglalkozni kezdett vele és ezután kritikusabban viszonyult a Kádár-korszakhoz is.
Népszava-összeállítás
„a törvényes rendet védte…”
Egy másik volt miniszterelnök, Horn Gyula ugyancsak 56-os múltja miatt került még idén is előtérbe. Horn, szemben az 56-ot forradalomként értékelőkkel, még tavaly októberben a német Die Weltnek is úgy érvelt, hogy 1956-ban a pufajkás osztagban a törvényes rendet védte. (A volt szocialista kormányfőnek ezekben a napokban halt meg a testvére, az ugyancsak MSZP-s képviselő Havas Szófia apja.) Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kitüntetést javasolt Hornnak 75. születésnapja alkalmából külügyminiszterként és miniszterelnökként végzett tevékenységéért. Ezt azonban aggályosnak tartotta az államfő; Sólyom László szerint Horn 56-os tevékenysége ellentétes az alkotmány értékrendjével. Öt éve, 2002-ben már született egy hasonló javaslat: Medgyessy Péter akkori miniszterelnök fordult levélben Mádl Ferenc akkori köztársasági elnökhöz azért, hogy Horn Gyula 70. születésnapja alkalmából magas állami kitüntetést kapjon, amit Mádl visszautasított.
Sólyom tavaly a március 15-i ünnep előtt beszélt arról, hogy vannak olyanok, akiknek kitüntetése az alkotmány értékrendje alapján nem támogatható. Akkor három személy esetében emelt kifogást, és bár fenntartásai ellenére aláírta az előterjesztéseket, egyikükkel, Fekete Jánossal – állítólag félreértésből – nem fogott kezet. Az államfő ezután az Alkotmánybírósághoz fordult, és arra várt választ, a köztársasági elnöknek kötelessége-e aláírni az előterjesztett kitüntetettek névsorát. Miután a taláros testület úgy döntött, megtagadhatja az államfő a köztársaság alkotmányos értékrendjébe ütköző kitüntetések adományozását, az államfő nem írta alá Horn kitüntetését.
Horn Gyurcsánnyal is vitába keveredett részben 56 kapcsán. A kormányfő az MSZP februári kongresszusán ugyanis Kádár Jánossal szemben Nagy Imre mellett tette le voksát. Erre Horn megjegyezte, abba kellene hagyni a Kádár-rendszer bírálatát, hiszen eddig is túl sok frontot nyitottak már meg.
A forradalomhoz kötődő elit
A rendszerváltás után szinte az összes pártban jelen voltak az 56-os eseményekben részt vevők, közülük többen vezető szerepet kaptak az új köztársaságban. Az 1990 és 2000 közötti első köztársasági elnök, Göncz Árpád is a forradalomban szerzett érdemeket. Göncz 1956-ban a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4. után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. 1990-ben az SZDSZ képviselőjéből előbb házelnökké, majd államfővé választották. Ennek ellenére 1992. október 23-án kifütyülték a Kossuth téren. Az akkori parlamenti ellenzék (MSZP, SZDSZ, Fidesz) azt állította, hogy a rendzavarók bőrfejűek voltak és fasiszta jelszavakat kiabáltak, míg a kormánypárt tagjai – Boross Péter akkori MDF-es belügyminiszter – szerint nem provokátorok voltak jelen, az elnök a kritikát „kisszerű politikai csatározásokba való belebonyolódása miatt” kapta. Talán ez volt az első alkalom, amikor napi politikai célokra használták fel 56 megítélését.
Antall József, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök is részt vett az 56-os eseményekben. A fiatal tanárként dolgozó Antallt az Eötvös Gimnázium forradalmi bizottsága élére választotta. Részt vett a Keresztény Ifjú Szövetség megalakításában és a Független Kisgazdapárt újjászervezésében is. A karhatalmisták többször őrizetbe vették. 1959-ben politikai magatartása miatt eltiltották a pedagógusi pálya gyakorlásától.
Az 1990-94 közötti parlamenti időszak két legismertebb 56-os képviselője az SZDSZ-es Vásárhelyi Miklós, illetve az először független, majd ugyancsak a liberálisokhoz csatlakozó Király Béla volt. Vásárhelyi, aki Nagy Imre legszűkebb politikai köréhez tartozott, a forradalom előtt a pártellenzék aktív irányítója volt. A forradalom ideje alatt a kormány sajtófőnöke, november 4. után a Nagy Imre-csoporttal Romániába hurcolták. A Nagy Imre és társai perében kilencedrendű vádlottként a Legfelsőbb Bíróság öt év börtönbüntetésre ítélte. 1989-ben rehabilitálták és megsemmisítették az ítéletet. A Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) alapítójaként egyike volt azoknak, akik a legtöbbet tették Nagy Imre és társai rehabilitációjáért és ünnepélyes újratemetéséért; a Hősök terén ő mondta az egyik beszédet.
Orbán Viktor Fidesz-elnök, volt miniszterelnök is leginkább így kötődik 56-hoz. Az akkori fiatal, még liberális politikus ugyanis a 1989-es újratemetésen mondott beszédével – elsősorban a szovjet csapatok kivonásának követelésével – jelent meg először az ország nyilvánossága előtt.
Az emigrációból 1989-ben hazatért Király Béla a forradalom egyik fegyveres irányítója volt. Horthy vezérkari tisztjéből lett az új magyar honvédség egyik vezetője. 1952-ben előbb halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanra módosították. A forradalomban a Forradalmi Karhatalmi Bizottság és a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke, Budapest katonai parancsnoka, a Nemzetőrség főparancsnoka volt. November 4. után néhány tucat emberével együtt a budai hegyeken keresztül egészen Ausztriáig jutott. Az USA-ban egyetemi karriert futott be, több művében is az 1956-os forradalommal foglalkozott.
