A magyar hungaristák hatalomátvételének 63. évfordulóján a nyilas korszak áldozataira emlékeztek mintegy ezren vasárnap Budapesten, a Szent István parki Raoul Wallenberg-emlékműnél.
Az 1944. október 15-i magyarországi nyilas hatalomátvétel 63. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen Iványi Gábor metodista lelkész azt mondta: „két-három emberöltővel a borzalmak után fáradni kezd még az igazán felzaklatott emlékezet is; megint elképzelhetőnek tűnik az, hogy különbséget tegyünk ember és ember között, (…) és megint megelevenedik az a szörny, amely (…) pusztulást vitt véghez”.
Kötelességünk emlékezni a meggyilkoltakra és a mártírokra – fűzte hozzá.
Iványi Gábor hangsúlyozta, hogy az emlékezés a magyar történelem leggyalázatosabb korszakára egyben tiltakozás is.
Kinek a felelőssége?
Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke beszédében úgy fogalmazott: „mi a meggyilkoltak leszármazottjai vagyunk. Azok, akik ma bakancsban, fekete egyenruhában masíroznak árpádsávos zászlóval Budapest utcáin, azok a gyilkosok leszármazottai.”Elsősorban a Magyar Gárda mögött meghúzódó politika felelőssége az, hogy ma Magyarországon tapasztalható ez a jelenség – fűzte hozzá.
Az OCÖ elnöke fontosnak nevezte, hogy a gyűlöletbeszédre vonatkozó szabályozás mihamarabb megszülessen, mert – mint mondta – „az a nagy fekete szörny, amely hatvanhárom évvel ezelőtt elindította ezt a nagy pusztítást, az ma megint jelen van Budapest utcáin”.
Kolompár Orbán kérésére az emlékezők megfogták egymás kezét és azokat magasba emelve azt skandálták: „Soha többé fasizmust!”
1944 október 16.: Szálasi Ferenc átveszi a hatalmat. (Fotó: Lázár István: „Képes magyar történelem”)
A rendezvényen képviseltette magát – a többi között – a Magyar Antifasiszta Liga, a Magyar Békeszövetség, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Nagy Imre Társaság.
1944. október 15-énHorthy Miklóskormányzó kiugrási kísérletét követően a német és nyilas csapatok megszállták a főváros stratégiai fontosságú pontjait, este pedig Szálasi Ferencbejelentette a rádióban a hatalomátvételt és a háború folytatását. „Nemzetvezetőként” másnap megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát.
Totális háború
A nyilas kormányzat a németek bábja volt, ennek ellenére úgy viselkedett, mintha teljes döntési szabadsága lenne: elrendelték a magyar társadalom hivatásrendi átalakítását, és minden erőforrást az előrenyomuló szovjetek elleni harc folytatására rendeltek. Szálasi és köre rendületlenül hitt a német csodafegyverek erejében, és meghirdette a totális háborút, amivel hatalmas károkat okozott Magyarországnak mind anyagiak, mind emberéletek tekintetében.
Ráadásul az egyre kisebb, nyilasok és németek által ellenőrzött területen fékevesztett terror tombolt. Eleinte a deportálások folytatódtak, majd az erőforrások apadtával halálmeneteket indítottak a koncentrációs táborok felé.
Mindennaposak voltak a brutális gyilkosságok, a tömeges vérengzések (így a kb. 3600 áldozatot követelő Duna-parti kivégzések), melyek keretében összességében mintegy 65 000-70 000 budapesti zsidó veszett oda a halálmenetekben, a gettó embertelen körülményei közepette, illetve a kivégzések során alig négy hónap alatt (a vidékieket ekkorra már nagyrészt deportálták), miközben a Vörös Hadsereg körbevette a fővárost.
(Forrás: MTI, Wikipédia)
