Forrás: Népszava

10 millió korona és a megtiszteltetés – ekkora születésnapi ajándékot talán még senki sem kapott életében. De a Nobel-díjak történetében biztosan még sohasem fordult elő, hogy valakit a születésnapján érje a hír, hogy odaítélték neki a tudományos világ legmagasabb kitüntetését. A Nobel Bizottság indoklása szerint azért, mert kifejlesztette a szilárd felületekben végbemenő kémiai reakciók vizsgálatának módszereit. Ezt használják a benzin katalizátoros tisztításánál, a műtrágyagyártásban, a félvezetőknél és a vegyipar számos más területén. Az akadémia indoklása szerint Gerhard Ertl felfedezései segítenek megérteni, hogyan fejti ki hatását az autók katalizátora, hogyan működnek az üzemanyagcellák és miért rozsdásodik a vas.

Gerhard Ertl berlini lakásában, a díj odaítélésének napján Fotó: Reuters Gerhard Ertl tegnap töltötte 71. életévét. A berlini Max Planck társaság Fritz Haber intézete nyugalmazott professzorának a hírre az volt az első reakciója, hogy reméli, a díj nem változtatja őt meg, és hogy továbbra is fog tudni dolgozni. Ez utóbbi kívánságáról még nem tudja, hogy hosszú időre csak vágyálom marad.

A Nobel-díjasok általában a hétköznapi világtól elzárva, elefántcsonttoronyban kutatgatnak, és amikor valami óriási felfedezést tesznek, akkor az ölükbe pottyan az áhított kitüntetés. Átveszi, meghajol, kezet fog a svéd királlyal, és kész. Legalábbis így gondolja az átlagember. A valóság rengeteg pontban eltér ettől a képtől. Először is: a tudósok igen vidám, humoros és találékony emberek – ha nem lennének azok, nem tudnának új dolgokat felfedezni vagy régi dolgokat újszerűen látni. Kiderül ez abból is, hogy a Nobel-banketten elmondott beszédeik általában a legjobbak közé tartoznak, amiket valaha is hallottam. Másodszor, a kutatás hosszadalmas, sokszor zsákutcákkal terhes folyamat, de még ha valami sikerül is, általában egy-két, sokszor három évtized is eltelik, mire a Nobel Bizottság felfigyel. Ez nem csak a Nobel-testületek óvatossága miatt van így, egy felfedezés igazi jelentősége sokszor csak akkor derül ki, amikor sok-sok év múlva mások elkezdik alkalmazni egyre több területen. (Például az idei orvosi díj is egy 20 évvel ezelőtti kutatást jutalmazott.)

Amikor a békésen éldegélő tudóst felhívják Stockholmból, és közlik vele a hírt, nem telik bele egy fél óra, és elszabadul a pokol. Ilyenkor a legjobb azoknak, akik éppen másutt tartózkodnak, mint például az ír Seamus Heaney, akit 1995-ben két hétig senki sem tudott elérni, még a Svéd Akadémia sem, mert országjáró túrán volt éppen. De aki otthon van, az jobb, ha kidobja a telefonjait az ablakon, mert ettől kezdve éjjel-nappal csöng a készülék. Minden újság, rádió és tévéállomás, szaklapok és ismeretterjesztő újságok sorban állnak interjúért, és ez október elejétől december közepéig így megy. Azon kívül, hogy fárasztó, még rendkívül unalmas is, hiszen gyakorlatilag ugyanazokra a kérdésekre kell állandóan válaszolni. Mire december 10. lesz, és az – általában elég idős és gyakran nem is egészséges – Nobel-díjas lekászálódik a repülőgépről Stockholmban, már teljesen kimerült, pedig a java ilyenkor jön. Bár egész idő alatt limuzin, portás, sajtótitkár és más hadsereg áll rendelkezésére, ilyenkor ismét fokozódik a sajtó érdeklődése, ráadásul előadásokat kell tartani, fogadásokon kell megjelenni. Nem csoda, hogy az is előfordult már, hogy a díjátadás kellős közepén, a kamerák előtt a rendkívül megtisztelt, 80 év fölötti Nobel-díjas bizony elbóbiskolt a pódiumon, mindenki szeme láttára…

Garam Katalin (Lund)

Eddig öt magyar származású díjazott

Magyar származású tudósok közül az eddigiek során öten kaptak kémiai Nobel-díjat. Az 1925. évit a Németországban élt Zsigmondy Richárd (1865-1929) „a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért, és a kutatásai közben alkalmazott módszerekért, amelyek a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségűek”; az 1943. évit a Németországban, Dániában és Svédországban élt Hevesy György (1885-1966) „a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért”; 1986-ban a Kanadában élő Polányi János (1929-) – megosztva – „a kémiai reakciók folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért, reakciódinamikai felismeréseiért”; 1994-ben az Egyesült Államokban élő Oláh György (1927-) „a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozása terén elért eredményeiért”; 2004-ben pedig Avram Hershko, aki 1937-ben született Karcagon Herskó Ferenc néven, és családjával nem sokkal a második világháború után vándorolt ki Izraelbe.

MTI-információ

Comments are closed.